TRY HARD TÜTTÖS

Pontyok a víz alatti erdőből
Több mint egy éve foglaltam le a helyet, az utolsó faházat. Több mint egy éve vártam a május 3.-át, hogy kedvenc horgászvizemen tölthessek öt napot. Az időjárás előrejelzést hetek óta figyeltem, az előjelek bíztatóak voltak. Az április végi szokatlan meleg (28-án fürödtünk a Balatonban) miatt bíztam a horgászhelyemben, a sekély vízben. Szóval, a készülődés tele bizalommal, jókedvűre sikeredett. Bojli gyúrás – ez nálam mindig egyenlő a kísérletezgetéssel, idén a már bevált golyók mellé egy újfajta gyógynövényes bojlit találtam ki, aztán Csabi horgászbarátomtól váratlanul érkezett egy nem kis csomag, amelyben a bojliai voltak, próbáljam már ki, Tüttösön is szeretik-e a pontyok?

 

Aztán a valóság kijózanított, de annyira, hogy mire a faházhoz értem, szinte kóvályogtam a sok rossztól, ami ért. Az idő elromlott, a hőmérséklet egyre csökkent, bejött egy hidegfront, úgyhogy a pakolásnál, az állvány felállításnál már esett a hideg eső. A kisvíz iránti bizalmam kezdett elillanni. A pontyok ívtak a kíméleti területen. A legnagyobb baj mégsem ez volt, hanem az a hír, hogy a sekély víz felé, ahova terveztem a horgászatot a tógazda betett egy osztrák sátras horgászt (ez itt eddig egyáltalán nem volt szokás), emiatt nem tudtam a kiszemelt helyekre húzni. Rosszabb volt, mint egy verés, mert tavaly áprilisban azért foglaltam le ezt a helyet, hogy ott horgászhassak, ahol most a labanc csücsült.

Sebaj, egy nem túl őszinte mosoly, üdvözlés az osztráknak.

Újratervezés. Két lehetőségem maradt, a túloldali bokor, vagy a meder. Mindkettőnek bőven van előnye és hátránya. A bokor alól lényegesen több a kapás, viszont egy pillanat alatt a sűrű ágak közt a hal. Ráadásul a túloldali bokrostól kb. 25 – 30 méterre a meder alját egy alattomos erdősáv alkotja, ahova az öregebb, tapasztalt pontyok – még ha sikerül is a bokorról lehúzni őket -, azonnal berongyolnak és felfűzik magukat.

A láthatatlan rengetegből csak türelemmel és szerencsével lehet kihozni a halat. Ráadásul úgy a bokorból való hal-kibányászás, mint a víz alatti erdőben az ariadnézás – kétemberes feladat. Az egyik fogja a botot és kezeli a motort, a másik – lehetőleg kesztyűben – próbálja a 60-as monofil előtétzsinórt visszanyerni az ágak közül, szerencsés esetben előbb-utóbb eljutva az előkéig és a halig. Talán értitek, hogy ez nem egyszerű peca. Itt egy 7-8 kilós pontyért sokszor fél órát kell küzdeni, és mire a matracra fekszik a hal, csatakos vagy az izzadságtól, tele vagy az ágak okozta karcolással, és lihegsz, mint kutya a sivatagban.

A mederben, az akadósáv elé lerakott végszerelelék biztonságos, mosolygós horgászatot ígér, sokszor még csónakba sem kell szállni a halért. Viszont a bokorbéli 15 kapásra jut egy a mederben. Döntöttem. Bokor. Mind a három bottal.

A helykeresés ezen a vízen döntő. Nem rakhattam le olyan helyre, amit keresztül kasul szelnek a víz alatti kar vastagságú ágak, gyökerek. Kellett három olyan placc, amely legalább egy négyzetméteres és akadálymentes. Ezeket megtalálni nem egyszerű feladat. A radar itt használhatatlan, a vízmélység 70-80 cm. Marad a paraszt GPS, a tapogatórúd, ami nálam már évek óta a teleszkópos teddy henger nyél, amit fillérekért lehet venni a barkács áruházakban. A hely megjelölésére a bója fejet használom, amit a bokorra erősítek ragasztó szalaggal.
Miután meglettek a helyek, felszereltem a botokat. Főzsinór: Sufix ultra knot fluo yellow 0,355 mm erre jött a 0,60-as 20 méter Gardner Slinky Clear előtétzsinór, majd 110 cm Gardner Heavy Plumet leadcore, (ez nem vált be, egyszer elszakadt, legközelebb mást használok) ólomklipsz, ebbe a kb. 200-300 grammos kő, és a 15 cm-es 30lb-s Kryston Super Mantis Gold, vagy Jackal előkén a kettes, vagy egyes horog, ami csak Owner C3, G-carp Super rig hook, esetleg Carp'R'Us Shortshank Nailer Continental lehet, a többi kihajlik. Lehet vitatkozni. Szerintem a horgokat Tüttösön kéne tesztelni.

Az etetés négy, a horgon lévővel azonos bojli félbe vágva, és két szem egész, a horogtól 4-5 méteres félkörben szétszórva. Ha nagyon cifrázom, akkor még 3-4 pelletet is dobok.
Fontos megjegyeznem, hogy csak olyan végszerelékkel horgászom ezen a tavon –egyébként máshol is -, ami szakadás esetén szétcsúszik, így a hal szájában csak a horog marad. Ezzel a megoldással talán legközelebb is próbára tehetjük egymás ügyességét, szerencséjét.

Az ötnapos horgászat finoman szólva is érdekesen indult, erről csak annyit, hogy az első 12 kapásból két halat fogtam. Kezdtem hozzászokni a rosszhoz. Aztán változtattam. Odaültem a bot mögé.

Amolyan feederes peca lett belőle. A kapás úgy néz ki, hogy először bólint a bot vége, azután szólal meg a jelző. Többször sikerült úgy bevágnom, hogy meg sem szólalt a jelző. Ezek mind meg is lettek, lejöttek a bokorról. Amikor szól a jelző, akkor már benn van a bokorban és jöhet a gépészkedés , ami nagyon kétesélyes. Bár ez sem mindig igaz. Volt, hogy a szomszéd faházból futottam át, mégis simán lehúztam a bokorról. A fene se érti, de ettől szép.
A legnagyobb halam egy 17,20-as harcsa volt, aminek a marine halibut pellet ízlett.

Vasárnap éjfél körül fogtam egy kisebb pontyot, majd már nem akartam csónakázni a túlpartra, esett az eső, keményen fújt a szél, ezért feltettem egy szem 22 mm-es pelletet

Halibut pellet a harcsa csali

A követ ólomra cseréltem és bedobtam a faház elé kb. 30 méterre a cuccot. Etetés, helykeresés nélkül. Megint bebizonyosodott, mint már sokszor, hogy a horgászatban nincsenek abszolút igazságok. Éjjel fél háromkor ébresztett a jelző. 15 perces kemény fárasztás után a csónakba emeltem életem eddigi legnagyobb harcsáját. Ahhoz képest, hogy sosem harcsáztam, nem is rossz. A fárasztásnak volt egy feledhetetlen pillanata. Amikor megadta magát a hal, és ott feküdt a csónak mellett, néztem a led lenser fényében, és nem tudtam, mit kezdjek vele. A merítő, ami ott volt a csónakban, számításba sem jöhetett. Így telt el néhány másodperc. A bal kezemben a leadcore, a botot már letettem a csónakba, a jobb kezem ügyébe, a hal feküdt a csónak mellett és néztük egymást. Aztán eszembe jutott egy Koós film, amiben a mester megüti a harcsa fejét, az fordul még egyet, aztán megüti még egyszer, ekkor már csak a tengelye körül pörög egyet, a harmadik fejütésre már nem is reagál. Gondoltam, egy életem, egy halálom. Ütöm én is. És pont úgy történt, mint a filmben. A harmadik fejpaskolásra már nem reagált, csak nyitott szájjal ott feküdt mellettem a vízben, nyugodtan, halálosan fáradtan. Nos, ez volt az a pillanat, ami megmarad, amíg élek. Tudtam, hogy bele kéne nyúlni a nagy és félelmetes szájába, de nem mertem. Harapott már meg csuka, rondán, ráadásul az jóval kisebb volt, mint ez. Mit tegyek? Végül összeszedtem maradék erőmet és minden bátorságomat, benyúltam a szájába, és becsúsztattam a csónakba. Az egész 5 másodperc volt, könnyebben ment, mint gondoltam. Az ujjaim a helyén, a harcsa a csónakban. Akkorát még nem ordítottak a tüttösi tavon, mint akkor én.

A legnagyobb ponty egy 14,60-as nyurga, ő a Csabitól kapott Red Army-t szerette

kiválóan működött a MonsterFish is, ezzel hét pontyot fogtam. Köszi, Csabi!

12,4kg MonsterFish-re

Kilenc darab 10 kiló feletti ponty mosolygott a kamerába, de egyik sem volt 15 fölötti.


11,2kg Sajat Natur Halas bojlira

Két darab 15 pluszos elment a bányászkodás közben, ezek talán meglettek volna, ha nem egyedül vagyok.


9,7kg Tigrismogyoróval

Sok 9 kilós jött, ezt nem nagyon értem, mert azok a 16 – 17 kilósak, amiket 2-3 éve fogtunk, nos, azoknak mostanra kb. 20-asnak kellene lenniük, de ezeknek nyoma veszett.
Az összesített eredmény 29 darab, 277 kiló.
Őszre talán előkerülnek a nagyobbak is, addig pedig mindenkinek hasonló élményekben gazdag horgászatokat kívánok.

Sporttársi üdvözlettel, barátsággal:

Kovács Barna