Az idei találkozó is ismét színvonalas és jól megszervezett volt, erről írnám le az élményeinket. Sajnos az idei évben nagyon kevés horgászatra van lehetőségünk, időhiány miatt, de egy dolgot biztosra vettünk az év elején, Háromfát nem hagyjuk ki! Minden a tervek szerint haladt, amíg Peti meg nem sérült és veszélybe került az indulásunk.

Hidegzuhanyként ért a hír messze az otthontól, de hát nincs, mit tenni a lényeg hogy meg gyógyuljon. Szóltunk is Totyának hogy ez nem biztos, hogy menni fog. Ő azért biztatott minket, hogy ha rendbe jön Peti, akkor az utolsó pillanatban is nevezhetünk. Nem sok esély volt rá, és még most sem tudni, hogy hogyan de rendbe jött az a fránya láb. Legalább is annyira hogy Június közepén kaptam a hírt, hogy vegyem a repülőjegyet. Ha bicegve is, de mindenképpen elindulunk, mert javítanunk kell a tavalyi eredményen! Mondanom sem kell, hogy az utolsó napok már nem teltek. Vasárnap repültem haza, na ná hogy ilyenkor késik a gép több mint 1 órát és még egy könnyed vonatozás is várt rám Szegedig. Este fél 9-re értem haza ahol már a család javában készülődött. Óriási köszönet asszonykámnak, aki a magmixet és a tigrismogyit már előre megfőzte, a cuccokat előkészítette, még ha pár dolgot otthon is hagytunk J. így is sikerült belenyúlni az éjszakába a pakolással, rövid szusszanó és irány is végre valahára Háromfa. Az út órái napoknak tűntek mire lezötyögtünk, de nincs az a hosszú út, amit ne fedne el egy köszöntő ital. Tibivel gyorsan el is fogyasztottuk, a találkozás örömére. Ha már köszöntő ital, akkor köszöntgetünk rendesen talán még most is azt folytatnánk, ha Totya meg nem jelenik a táblával, hogy lassan ideje kihúzni a helyeket. Ha már hely húzás tavaly is én végeztem a nehezebb részét, ezért ezt ismét magamra vállaltam. Hiszen amíg Petyám kinder tojásba rejtett számokra vadászik, nekem addig inni kellett, de nem is akár mennyit. Mivel kevés a helyismeretünk ezért a szerencse is megviccelt minket, miénk volt az utolsó bent maradt hely a Jurassic.

Se baj legalább lesz mire fogni, ha utolsók leszünk! Mivel hétfő az csak a „0.-dik nap" és csak másnap reggel kezdődik a verseny, ezért nincs sok feladat. Gyors tábor építés és Karcsi bátyám főzőtudományának csodálata 1-2 hideg sör mellett. Egy találós kérdés, ha a Márk Tomiék a 11-es helyen 11+os halat fogtak előző nap akkor mi a Jurassicban, hogy mérlegeljük meg a T-Rexet? Na, ezzel szemben a kezdet nem volt túl rózsás számunkra. Az első 2 nap nem is láttunk halat, csak maximum a szomszéd Karcsi csali halait, aki próbált horogra csalni 1-2 nagy vadat, de sajnos sikertelenül. 1-1 csippanások és ejtős kapásaink voltak. Minden esemény után szerelék ellenőrzés, a kő „leoldott", de a horog nem akadt meg. A napjaink variálással és helykereséssel teltek, rendszeresen vízen voltunk. Ennek meg is lett a következménye bedurrant Petya lába jóformán menni is alig tudott. Számunkra már csak ez hiányzott. Hogy kicsit kiszellőztessem a fejem engedtem Karcsi invitálásának, és egy házi konyak után megnéztük milyen is az igazi Háromfai nehéz pálya. Száj tátva bámultam a terepet az úszó szigetek között, lenyűgöző látvány ez nem is vitás, a rengeteg bedőlt fákkal megfűszerezve. Visszaérve kötöttem pár hosszabb előkét és a csali felkínáláson is változtattunk. Sötétedés előtt frissítettük a csalikat, csapó 555. Ezeket már nem is akartuk reggelig bántani. Jön az esti szokásos kérdés a mérlegeléskor, mire csak annyit válaszoltunk, hogy ismét nincs halunk. Őszintén nem hittem, hogy még valaki életet tud csalni belém, de Karcsi bátyám és Gyula bátyám lelkesítő szavai visszahoztak egy kicsit az élők sorába. Sőt ha nem fogunk a reggeli mérlegeléshez akkor hozzák a Papot is (és ezt el kell hinni nekik) Az esti beszélgetés során Anita is feltette a kérdést, nem az a lényeg hogy együtt vagyunk végre, és hogy itt vagy? Egy ideje már csak ezt hallgatom tőled, hogy alig várod már ezt a pecát? Na, igen van benne valami. Reggel talán 7 óra lehetett mire végre valahára a jelzöm megszólalt „Wake up" ez, amire oly rég óta várok füstölős kapás. A tó közepe táján letett fokhagymás mogyi volt a nyerő. Szerencsére nem fűzte le magát, és kb 10 perces izgatott fárasztás után sikerült szákba terelni. Végre meg van a becsület hal, itt már nem is meglepő, hogy teljesen hibátlan ez a gyönyörűség. Nagy vidáman vártuk a mérlegelést, erre Tibi barátom kedvesen megkérdezte, hogy nekünk csak most szóltak, hogy elkezdődött a verseny? Na, szép ezt megérdemeltük. Az ellenfelem 6,8kg-osan mérlegelt.

Na de ha 1 üzlet beindul, nem sokkal később elfüstölt a második botom is, ezt most egy szép tükrös vette fel. Délután volt még egy jelentkezőm is egy Spanyol mintás hal személyében, de elrontottam a szákolását és tova is állt! Sebaj most már jó úton járunk, eközben Petyát csak a compók zaklatták itt is. Sokat vártunk az éjszakától, de az nyugodtan telt. A délelőtt legalább jól telt és Petyám is belendült fogott is egy 10+os sötét tövest.

Ebédhez készülődve hihetetlen kapás Peti botján, hohó, itt a szörnyeteg, akire vártunk, hát igen az volt. A közel 4kg-os amurt kb. 30 percig fűztem a tökben, mire meg tudtuk meríteni. Mit fog ez a torpedó művelni, ha felnő? Délutáni csali frissítés során nem hittem a szememnek kb. 15 métert tolta a szél hátra az úszó szigetet. A pálya jobb oldala teljesen át lett rendezve. Utolsó reggel szerencsére esemény dús volt, nekem szinte egymás után jött 2 halam, azután épp hogy ki értünk már mehettünk is vissza, mert Petinek is akadt jelentkezője. A nagy szélben nem volt egyszerű evezni, mikor jöttek mérlegelni, Karcsi bátyám nem is hagyta ki a lehetőséget mi van Ferikém? Erre csak azt tudtam válaszolni, hogy bár csak még 2 napig tartana a verseny.

De sajnos ez lehetetlen, letelt a 100óra nincs mit tenni, ennyi volt. A szerelékek felvételekor vettük észre hogy 2 boton ott figyel a törpeharcsa, szerencsére előtte nem volt bajunk velük. Persze ez köszönhető annak is, hogy csak kikönnyítésre használtunk bojlit. A 14. helyen zártuk a versenyt 20dkgal maradtunk le az előttünk lévőtől. Összességében ismét remekül éreztük magunkat. Igaz nem fogtunk igazán nagy halat, de az összes hal hibátlan volt és ezek nem a széttépett szájú agyon fogott halak. Nem biztos, hogy mindig csak a súly számit. Aki nem volt még Háromfán az remélem kedvet kapott 1 pecára, vagy jöjjön el a jövő évi versenyre. Ha minket idén nem tudott egy láb műtét sem távol tartani, akkor jövőre sem fog semmi. Végezetül köszönet illeti meg Karcsi bátyámat, Gyula bátyámat, Totyát és Tibit a rengeteg tanácsért, és azért hogy a családom is ismét jól érezte magát.

Üdv: Feri

További képek az örömpecáról: