Több mint egy év telt el azóta, hogy utoljára horgászhattam ezen a csodálatos vízen. Ennek megfelelően nagy készülődés előzte meg az október 6-ai indulást, amely jubileumi 10. túrám volt ezen a tavon! Különösen vártam már a horgászatot, hiszen indulás előtt 4 nappal kaptam egy telefonhívást, hogy 30 kg feletti pontyot fogtak a tavon, és ismét horogra akadt 25 fölötti fekete amur is!

Csabi jóvoltából már a CFB golyók teljes arzenáljával vághattam neki a túrának. Az év közben eredményesen tesztelt golyók hallatán horgásztársam is kedvet kapott a gyúráshoz! Én 6 féle mixből gyúrt - keményre szárított 24 mm-es - bojlikkal készültem, míg Sanyi barátom kezdésnek 2 féle CFB mixből készített golyókat. Már otthon eldöntöttem, hogy első nap a Full Liverrel, a Red Armyval, a Black Jackkel és a Birdfooddal kezdek. Nem túlzottan szerettem régebben az édes golyókat, de a Birdfooddal (barack-méz) az idén sok szép halat sikerült fognom... Ezen a bányavízen szinte csak büdös és fűszeres csalikkal próbálkoztam az elmúlt években, szóval kíváncsian vártam mire jutok majd az édes bojlival! De nagyon bíztam a Monsterben és a Drakulában is! Horgászhelyünk ismét a 10. hely volt, amely előtt a bal illetve jobb oldalon is számtalan törés és akadó található, de előre nem lehet tudni, hogy melyik oldal lesz a nyerő... sorsolással döntöttük el, hogy ki, melyik oldalon fog egy héten keresztül horgászni.

A sorsolás előtt talán a baloldalnak örültem volna jobban... egy ismerősöm szeptemberben egy hét alatt több mint 40 kapásig jutott innen. 4 db húsz fölöttivel és nagy átlagsúllyal zárt... igaz úgy ismeri a helyet, mint a tenyerét. Ezen a tavon a csalinak szerintem kisebb jelentősége van, mint sok más vízen, persze nem árt, ha az ember jó minőségű bojlival horgászik és nem „gumigolyókkal"! Itt a pontos helykeresésen nagyon sok múlik. Ha nem jó helyet választ az ember, szerintem bármilyen „csodacsali" kevés, hogy kapásig jusson vele... Talán 2-3 méternek is óriási jelentősége lehet egy olyan vízen, ahol 5 méteren belül akár 10 méter szintkülönbség is lehet, és rengeteg fa, bokor található a víz alatt, melyek tele vannak kagylóval... tehát megéri alaposan feltérképezni a meghorgászandó területet. Én már többször horgásztam ezen a helyen jobbról és balról is, de még mindig sok időt töltök radarozással. Szerintem megéri! Szóval sorsoltunk... aminek következtében én horgászhattam a hely bal oldalán. Ennek mindaddig örültem, amíg ki nem derült, hogy az előttünk horgászók nem sok halat fogtak a héten és a kikötő (amelyben annyira bíztam) szinte alig adott halat. Mindezek ellenére még mindig bizakodtam a sikeres horgászatban. Gyorsan hozzá is kezdtem a radarozáshoz... a belső két bójám egy-egy törés közelében helyeztem el a stégtől 120-150 méterre... a törések miatt 6-15 méterig bármilyen vízmélység meghorgászható volt elvileg a bója közelében... kicsit messzebb már 19 méteres mélységet is jelzett a radar... a két másik bójámat szokás szerint a kikötő irányában helyeztem el az árokban egymástól kb. 20 méterre, 5 illetve 6 méterben...

A horgászat előtt arra gondoltam, nem baj, ha nem lesz sok kapásom, nagyot szeretnék fogni, hiszen ez minden nagypontyra horgászó álma. Ezen a tavon, ha gyakoriak a kapások egy bójáról, akkor valószínű, hogy ott igazán nagyot nem lehet fogni, mert a rengeteg 5-13 kilós ponty esélyt sem ad a nagy öregeknek...
Éppen ezért az etetéssel óvatosan bántam. Mind a 4 bójámra szokás szerint csak 10-15 szem 24mm-es bojlit etettem minden alkalommal. Így próbáltam szelektálni. Keszeggel igazából nem számoltam, a nagyméretű csalik miatt.
Már jóval sötétedés előtt behúzgáltuk a felszereléseket és berendezkedtünk a faházba... alig, hogy leültünk Sanyi barátomnak máris csipogni kezdett a jelzője... a part közeli bójáról jelentkezett a kapás, 5 kiló körüli nyurga személyében... nem nagy, de örültünk, hogy ilyen gyorsan kapásra bírtuk a halakat... az első éjszaka mindkettőnken voltak kapásaink. Nekem egy 13,2 kilós tükröst sikerült megfognom Red Armyval, a másik halat elveszítettem, mire fölé értünk a csónakkal már nem volt a horgomon...
A másnap délelőtt pihenéssel telt, délután kettőkor volt ismét egy kapásom, 7 kiló körüli nyurga húzta el a Birdfoodot. Estére nyári záporokat ígértek (októberben viszonylag ritka jelenség). Ez valószínű, hogy a halak is megérezték, mert óriási fürdésbe kezdtek... egymást érték a kapitális halak csobbanásai... aztán 5 óra környékén, épp a frissen kiszállított pizzámat ettem, amikor elfüstölt a kikötőben lévő szerelékemmel valaki... Gyorsan a csónakba ugrottam, szerencsére a víz alatti fákat és bokrokat sikerült elkerülnöm, így a bójához érve már meg is pillantottam a pontyot. Az 5-6 méteres vízben nem volt nehéz, mivel 2-3 méterig le lehet látni, olyan tiszta a víz... Láttam, hogy egy nagyon hosszú tövessel van dolgom... fárasztás közben sikerült több beszakadt damilt is összeszednie, de szerencsére ez nem okozott gondot. (Ez alatt Sanyi is fogott egy 10 körüli pontyot...) Pár perces küzdelem után megmerítettem a halat és a csónakba emelés után már nagyon bizakodó voltam, hogy ismét sikerült egy 20 fölöttit fognom! Mérlegelés után aztán teljes lett az örömöm. 21,1 kiló volt a hosszú tőponty, amely a Black Jackre éhezett.

Visszaengedés után elindultam gyorsan a parkoló felé, ugyanis közben vendégeink érkeztek. Visszaérve a kis csapattal, gondoltam gyorsan újra húzom a botot, és utána beszélgetünk egy jót a társasággal... alig hogy elindultam a bója irányában, Sanyi barátomnak ismét kapása volt. Beugrott a másik csónakba és megkezdte a fárasztást... már majdnem a bójámnál tartottam, amikor kiabálást hallottam a stégről, kiderült a kikötőben lévő másik, Red Armyval csalizott botomon is kapás volt... gyorsan megfordultam anélkül, hogy a szerelékemet letettem volna... aztán botcsere után már én is a hal után eredtem... Közben Sanyi megfogta a halát, a szokásos 10 körüli ponty személyében... és én is utolértem közben az enyémet. Szerencsére nem rohant el messzire, abban a kis árokban úszott, amiben horgásztam... ez a hal már hevesebben védekezett, de közel 10 perc után sikerült megmerítenem. Nem hittem a szememnek, már a csónakban elkönyveltem, hogy egy órán belül valószínű megvan a második 20 fölötti is. Azonban a mérleg 19,15 kilónál megállt.

Cseppet sem voltam szomorú, ugyanis ez is egy csodálatosan szép töves volt. Éppen hogy sikerült a szerelékeket visszahúzni megérkezett az ígért zivatar. Olyan nagy széllel jött, hogy az eső szinte vízszintesen esett! Ahogy jött a vihar úgy el is ment... és vele együtt a vendégeink és a kapások is... éjszaka még volt egy kapásom szintén a kikötőből, de lemaradt... ezt követően 4 kapás nélküli nap következett. Így utólag szinte biztos vagyok benne, ha nincs a vihar, akkor kevesebb élménnyel térek haza a túráról... Sanyinak minden napra jutott egy-egy kapás, de 14 kiló fölött nem sikerült halat fognia.
A reggelek elég hidegek voltak, de a látvány lenyűgöző!

Én az a fajta horgász vagyok, aki legtöbbször kitart az eltervezett taktika, a kigondolt csali és a kiszemelt hely mellett, nem szeretek sokat variálni eredménytelen peca közben sem, mert bízom benne, hogy egyszer csak összeakadok egy nagy öreg ponttyal mindenféle plusz trükközés nélkül is... és amiben hisz az ember, az általában működik is előbb vagy utóbb...
A hét eleje így nem telt túl mozgalmasan, bár voltak rendszeres és alkalmi vendégeink is...

Csütörtökön kora délután a Birdfooddal csalizott botom jelzője becsippant, oda sétáltam a bot mellé és lehajoltam, ekkor volt még egy csippantás és láttam, hogy a spicc görbül a swinger emelkedik... nagyon megörültem, hogy ismét kapásig jutottam 4 csendes nap után... csónakba szálltam és maximális sebességgel eredtem a hal után. Szerencsére a mélyvíz felé vette az irányt, mire utolértem már 18-20 méteres vízben volt... ahogy ráemeltem azt hittem befázott, mert nem mozdult. Aztán óvatosan elindult, de olyan erővel, hogy kapaszkodnom kellett a botba... az 50-es előtét zsinór azért elég bátorrá tett, rá is húztam a fékre még egy kicsit, nehogy mégis valami fát találjon a hal... közel 10 perces fárasztás követően sem fáradt még alkalmi ellenfelem, ellenben nekem már mindkét karom zsibbadt... ekkora súlyt még nem éreztem fárasztás közben soha... (pedig fogtam már 20 fölöttit ilyen mélységből is...) sebaj, gondoltam, pár perc és az enyém leszel... lassan elkezdtem felfelé húzni, végre engedte, kb. 2-3 méter hiányozhatott még, hogy megpillanthassam, de ekkor hirtelen megkönnyebbült a felszerelésem... lefelé görbülő szájjal vettem tudomásul, hogy kiakadt a horog... nem kívánom senkinek ezt az érzést! Ezt követően egész nap azon agyaltam, hogy mit ronthattam el... de arra a megállapításra jutottam, hogy a 2-es Talon Tip valószínűleg nem jól akadt... ha egy kicsit sem erőltetem a halat akadót fog... szóval ez a hal nem nekem volt szánva ott és akkor... pedig elképzelhető, hogy ekkora halat még nem fogtam... semmi jelét nem láttam annak, hogy harcsa lett volna... szerintem egy nagy öreg ponty volt, de az igazságot már soha nem fogom megtudni. Az biztos, hogy sokáig fogok még emlékezni – némi keserűséggel – erre a fárasztásra!
Pénteken meglátogatott Csabi is, körberadaroztuk a bójákat és beszélgetünk végre személyesen is egy kicsit. Ez a bójám adta a túra legnagyobb halát! 4 méteres vízben egy kis patakmeder szerű árok, az elején kb. 3 méter széles és 5 méter mély, aztán folyamatosan szélesedik és mélyül... ennél a bójánál a négyes víz 6,2 méterre tört le... és a törés tövében helyeztem el a csalit.

A hét 7 kapással telt, amiből 4 halat sikerült megfognom. Szerencsére egy halat sem veszítettem el úgy, hogy befázott volna, az összes „csak" simán leakadt a horogról. Ez részben jó, mert így biztos nem okoztam komoly gondot a leakadt halaknak, részben elgondolkodtató, hogy a csúszó ólom miatt akadtak e le, vagy csak nem volt szerencsém? Nem volt egy pörgős túra, de panaszra nem lehet okom. Ahogy a cikk elején írtam, inkább kevesebb kapást szerettem volna úgy, hogy közben nagy halat fogok, és ez végül is sikerült! Bár a horgászat tudom, nem „kívánságműsor"! De én általában kívánok valamit egy-egy horgászat előtt... és néhányszor teljesültek már a kívánságaim!
Jövőre a szeptemberi és októberi túráimról remélem hasonló élményekről fogok tudni majd beszámolni, erről a nem mindennapi vízről... Már most nagyon várom a visszatérést! Addig pedig maradnak a 24 vagy 48 órás „gyorspecák" az egyesületi vízen.

Üdvözlettel: Kovács Péter