A 2012-es évben szerencsém volt, sok helyen megfordulni az ország különböző pontjain, és több olyan tavon is sikerült eltöltenem pár napot, ahol a kikapcsolódás kellemes környezettel párosult. Ahogy közeledett az év vége, egyre inkább az járt a fejemben, hogy utolsó pár napos túrámat Lőrintére, a sokak által igen kedvelt Ajka város melletti tározóra tervezzem.

Szerettem volna legalább egy hetet eltölteni a tavon, ám a késő őszi horgászat az egyesület szabályozása miatt némiképp különleges szabályokkal bír, így az éppen közeledő ünnepnapok segítségével is csak négy napot sikerült foglalni. A tározó sajnálatos módon a nemrég hatalmas környezeti károkat okozó Mal Rt. iparterülete közelében van, de szerencsére a vörös iszap katasztrófa látszólag elkerülte az intenzíven telepített és gyönyörű környezetű tavat. A 26Ha-os tóban szinte minden őshonos hal megtalálható, és az egyedállomány is igen figyelemre méltó, hiszen nagyon sok 15-20kg közötti ponty és amur is található a vízben, de a helyi tagok és a gyakran itt horgászó pontyhorgászok elmondása alapján a 20 feletti, a 30-hoz közeli töves és tükrös ponty állomány is igen nagyszámú, mely köszönhetően a kiváló vízminőségnek, egyre inkább növekszik. A bánya tavi tiszta karsztvíz utánpótlás végett a tóban sok kagyló és rák is él, mely igen kedvező a halak táplálkozása szempontjából. A vízmélység váltózó, 2-6 méter közötti, mely a gáti szakasz felé mélyül. Az aljzat is ennek megfelelően néhol kagylópados, néhol keményebb, de több helyen vastagabb iszapréteggel is lehet találkozni. Magát a tavat körülvevő ősfás környezet azon kívül, hogy gyönyörű látványt nyújt, kiváló árnyékot is ad a szenvedélyét űző horgásznak, ez alól csak a gát képez kivételt, ahol nem igen lehet menekülni a nap erős sugarai elől. Mivel a tavat működtető egyesületnek igen sok tagja van, így a tóparton számos stég található, melyen horgászni csak a tulajdonos megérkezéséig lehet. Ez, egy több naposra tervezett túra esetén kellemetlen lehet, hacsak nincs előre megbeszélve a „foglalás", így aki biztosra akar menni, annak a gáti szakaszon négy állás, vagy a halőrház közelében két állás van fent tartva, mely előzetes egyeztetés alapján birtokba vehető.

Az október 19-22 között tervezett túrára párom, Kata kísért el, aki az elmúlt évben szintén a pontyhorgászat bűvöletébe került. A foglalást a 3-as és 4-es, egymástól mindössze 10-15 méterre levő gáti helyre sikerült megejteni, és annak kifejezettem örültem, hogy a tőlünk kb. 80 méterre levő 5-ös 6-os helyen a CFB csapat másik két horgásza, Mikó Norbert és Szüts Attila, valamint a „mazsifogó" Filakovszky Gyula tervezte a kellemesnek ígérkező pár napot eltölteni. Mivel az előbb említett sporik rendszeres látogatói a tónak, és többek között versenykörülmények között is bizonyították, hogy van rálátásuk a víz sajátosságaival kapcsolatban, így érkezés előtt pár nappal váltottunk pár levelet, melyben több hasznos infót is kaptam tőlük, melyet ezúton is köszönök! Arra készültünk, hogy az október végi borongós, frontos hideg időjárásban a halak a télre készülve étvágyuknál lesznek majd, és sikerül pár szebb, akár 20kg feletti példányt a matracra fektetni. Megérkezésünk napján azonban igen kellemes, késő nyári idő fogadott és a meteorológiai előrejelzés is felmelegedést, napsütéses jó időt jósolt.

A gyors táborállítás is fél napig tartott, bár ebben benne volt a meghorgászandó terület feltérképezése is. A 3-as állás előtt egy igen nagy fatuskó is található, mely ígéretesnek tűnt, de megtalálása nem volt egyszerű feladat. Ez nem is sikerült elsőre, csak Attiláék érkezése után többszöri radarozás után tudtuk megjelölni a pontos helyét. Én a 3-as helyen állítottam fel a rod-podot, míg Kata a 4-es álláson rendezkedett be. Az előttem elterülő vízfelület a szabályok szerint 80 méterig meghorgászható, így én az engedélyezett 2 botra 3 etetést csináltam. Egyet a parttól 10-15 méterre, itt a gát letörésén egy kagylópados szakaszt találva, főleg félbetört fűszeres, Frankfurti kolbász – Garlic aromájú RedArmy bojlival és némi vegyes magokkal alakítottam ki egy pár négyzetméteres területet. A második etetésre a tuskó előtt kicsivel, Squid&Octopus ízben Black Jack bojli került, félbetörve, és egész formában, 30-es átmérővel. A harmadik „svédasztalt" a tó közepe vonalában, közösen Kata szerelékeivel egy vonalban, vegyes magokkal és Birdfood mixből készített méz-barack-gran beast édes aromájú golyókkal etettük. Mivel a tavon csónakkal nem lehet behúzni, csak az etetést lehet elvégezni, illetve a halak fárasztása megengedett, így az etetőhajóé lett a főszerep a végszerelékek célba juttatásában. Az első nap csöndesen telt, így jutott idő a pihenésre, és a tó valamint annak környezetének megcsodálásra. Ha lehet ilyet mondani, akkor gyönyörűen „áll" Lőrintének a naplemente... ha másért nem már ezért megérte eljönni.

Az első hal este hat órakor érkezett, ahogy az már lenni szokott Kata botjára. A hajszál előkén két darab fekvő 20mm-es Birdfood (méz-barack-greenbeast) golyó volt felkínálva. A mély vízben igen hosszadalmasra nyúlt a fárasztás, és az akkor még láthatatlan ellenfél többször is megpróbált minden apró fortélyt, hogy a horogtól megszabaduljon. Egy jó 20 perces húza-vona után azonban már a pontymatracon pihegett egy szép egészséges, közel 12kg-os pikkelyes.

Az egész napos csönd után, nagyon örültünk a halnak, mely egy gyors fertőtlenítés után vissza is került a lételemébe. A friss élmény után, újra frissítettük a szerelékeket, és az etetéseket is megszórtuk némi bojlival. A horgok mellé PVA csomagok kerültek, benne bojli darabkákkal és apró pellet darabokkal. Mivel a víz már erősen leülő jelleget mutatott, így egy kevés, a bojlikkal harmonizáló ízű folyékony dip is került a PVA hálóba. Mindezek után nyugovóra térünk és bíztunk benne, hogy hamarosan újra a jelzők hangjára kelhetünk. A bizodalom ellenére az éjszaka csöndesen telt, így igen kellemeset pihentünk.

Reggel verőfényes napsütésre ébredtünk és délelőttre az idő is nagyon felmelegedett. Némi napfürdő után majdnem dél magasságában ismét Kata jelzője szólalt meg. A hal a gát felé indult, mert a zsinór a teljes hosszban belazult. Felvéve a kontaktust a kis mohó pikkelyessel, az igazi harcosként reagált. Többszöri kirohanás után sikerült megmeríteni, a 7kg-os tőpontyot, mely méretét meghazudtoló módon küzdött. A hibátlan pikkelyes ponty nagyon szép őszi színekben pompázott és mérgesen pózolt a fényképező gép előtt.

Természetesen Ő is hamar visszanyerte a szabadságát, mi pedig ismét újra frissítettük a felkínált csalikat. Én bóját váltottam, és az eddig partszéli etetést „pihentetve" megpróbáltam az elsüllyedt fa környékét meghorgászni. A következő kapás délután, három óra tájban érkezett, és bár én is fogtam egy kisebb érdeklődőt, a főszerep megint Katára hárult. A tó középvonalában elhelyezett etetés némiképp jobban működött, és egyértelműen a barackos-mézes Birdfood golyó vitte a prímet, hiszen a következő 9kg-os tőponty is ezt bizonyította.

Hozzá kell tennem, hogy a tavon érkezésünk óta igen nagy „csend" uralkodott. A tőlünk jobbra levő csapat társak és Gyuláék sem igazán tudtak kapás kicsikarni... ami valószínű, a hirtelen jött meleg frontnak, és az azzal járó csodás, de kapásokban szegényes jó időnek tudtunk be. A szokásos fertőtlenítés után visszaengedtük a halat a vízbe, mely szép komótosan elúszott, így még mielőtt eltűnt, volt időnk megcsodálni az egyébként rendkívül tiszta vízben. Alig telt el egy óra és Kata ismét szaladhatott a botokhoz, mert a jelző erős húzós kapást jelzett. Az ismét Birdfood bojlira éhező ponty 10 perc után már a levegőn tátogott, és a mérlegelés után újra visszanyerte a szabadságát. A súlya a túra átlagát hozta, 8kg-ot nyomott.

Ismét eljött az este, ami igen csöndesnek ígérkezett. A szokásos újra frissítés után hamar elnyomott az álom minket, de hajnalban kelni kellett. Végre az én jelzőm sípolt folyamatosan. Kiérve a sátorból láttam, hogy a fatuskó közelében elhelyezett szereléken érkezett a hal, így azonnal csónakba ülve kezdtem meg a fárasztást. A hal jó súlyúnak ígérkezett, így igyekeztem elhúzni az akadótól, mely szerencsére sikerült is. A mély vízben igen nagy élmény volt a fárasztás, mely bő 20 percet vett igénybe. Mikor először megláttam a hal hátát, akkor sejtettem, hogy egy „darabosabb" egyeddel sikerült összeakadni, így próbáltam minél kíméletesebben és jobban kifárasztani, nehogy a szákolás közben az utolsó erejét bevetve meglépjen. Mikor a merítő hálóba sikerült terelni, akkor nyugodtam meg csak, de akkor már az adrenalintól remegve mosolyogtam. Kiérve és mérlegelve a halat a mérleg majdnem 14kg-ig kúszott.

Nagyon jóleső borzongás futott végig rajtam... hiszen az elmúlt két nap nem igazán kedvezett senkinek a tavon így örültem, hogy a CFB golyókkal így is sikerült eredményt elérni. A csali itt most Black Jack Squid&Ocotpus dupla 20-as méret volt. Érdekes módon csak ez a méret működött...szimplán vagy lebegtetve, felkínálva már nem érkezett kapás. A hajnal erős ködöt és párát hozott, mely csak a délelőtti napsütésben oszlott el, így addig szinte vakon kellett mindent csinálni.

Valamivel egy óra után a mellettünk horgászó Szüts Attiék-nál is becsengetett a túra hala, egy gyönyörű 19+-os töves! A csali ezúttal a fűszeres jellegű RedArmy volt. A hal rendkívül vastag, tömör forma volt, és igen szépen küzdött, de a rutinos pecás ellen nem volt esélye.

Ezen a nem kis meglepetésen kívül a nap nyugodalmasan telt, így volt idő fotózni, és pihenni, hiszen a következő érdeklődők, csak éjjel érkeztek. Katát valamivel éjfél előtt ébresztette egy kis víz alatt lakó, engem pedig ismét hajnalban keltett egy igazi torpedó testű nyurga. A hal rendkívül megdolgoztatott, hiszen többször a mély vízbe tört, és megállíthatatlanul húzta le a zsinórt a Long Cast dobjáról. Mikor már szinte az egész karom görcsben állt, akkor kezdte csak feladni, és majdnem 30 perces „sétáltatás" után sikerült megmeríteni életem eddigi egyik legszebb nyurga pontyát. A majdnem 13kg-os erőmű igazi sodrófa volt, kemény ellenfél és hatalmas örömet okozott!

A csali ezúttal is dupla 20-as Birdfood bojli volt. Ahogy reggel lett ismét kisütött a nap és a nyugodt reggeli után ismét Kata jelzője szólalt meg, mely egy pillanatra sem akart elhallgatni. Az erős húzós kapás után Kata igen komoly ellenfélre akadt. A bot ívéből már messziről láttam, hogy ez most nem a 10kg-alatti kategória lesz. Vékony nő létére hősiesen küzdött az akkor még tengeralattjáróként mozgó uszonyossal, mely csak 15-20 percnyi fárasztás után kezdte eregetni a kis buborékokat a vízfelszín felé. Mikor már láthatóvá vált a vízfelszín közelében a hal, akkor tudtam, hogy Kata új rekordot fogott. A letárázott mérleg kereken 14kg.-ot mutatott.

A boldog horgász palánta fülig érő szájjal tartotta ellenfelét a fényképező gép elé, és egy újabb lépcsőt lépett az igazi mohos hátúak becserkészése felé. A nap hátralevő részében pár apró kapáson kívül nem történt érdemleges, így eljött a 3. nap este is, mely kiadós alvást hozott. A 4 napos túra utolsó reggelén az eddigieknél is nagyobb köd, és pára fogadott.

Igazából mindannyian maradtunk volna még, de pakolni kellett, viszont élményekkel, aktív pihenéssel és nem utolsó sorban jó ismeretségekkel gazdagabban hagytuk magunk mögött a tavat, azzal a szándékkal, hogy a 2013-as évben mindenképp többször visszatérünk.

Írta: Barna Miklós
Fényképezte: Varga Kata