Amennyiben lehetőségem van, szeretem letesztelni az újonnan beszerezett felszereléseket vagy épp csalikat, mielőtt hosszabb túrákra vinném azokat. Ezzel a kis vasárnapi pecával is ez volt célom, mely minden elvárásomat felülmúlta.

A 2013 as év végén jött az elhatározás, hogy a 2014-es évben megpróbálkozom a bojli gyúrással. Szerencsére felfigyeltem a CFB-s sikerekre, nem is volt kérdés, milyen alappal kezdek. Nagyon sok segítséget kaptam Csabától, melyre szükségem is volt az elején, így már bátrabban álltam a feladat elé, hogy magam készítsek bojlit.

Elsőnek a sokak által kedvelt Red Armyt és Bird Foodot választottam. Mindkettőből készítettem oldódó és főzött golyókat is, ezekből vittem magammal, valamint a CFB pop up-okat, melyeket készen vásároltam. Etetésre nem szántam sokat. A peca előtt főztem egy kevés kendert és tigrismogyorót, az előző nap pedig chilis kenderolajjal meglocsolt CFB pellet mixből 1 kg-ot készítettem elő. A meteorológia szép, napsütéses időt jósolt a kiszemelt napra, és attól féltem, hogy a halaim fent napoznak majd a felszínen. Reggel, mikor felkeltem, teljesen borús, szürke égbolt fogadott, ekkor eloszlott a félelmem. Ez jogos is volt, hisz a pontyok étvágya remeknek látszott, de ne szaladjunk ennyire előre!

A kiszemelt víz az otthonomtól csak néhány kilométerre levő településen húzódik, neve Rinyaszentkirály. A tó 23 hektáron terül el, egyenletes mederfenék jellemzi, 1,5 méteres vízmélységgel. A bojlisok számára 10 sátras hely áll rendelkezésre, ebből 8, az erdő övezte déli oldalon, 2 pedig az északi parton található.

Reggel fél 8-kor már a vízparton voltunk édesapámmal, válogatni nem kellett a helyek között, ugyanis én az erdő felől akartam ülni. Itt csak egyetlen szabad hely volt, mégpedig az 5-ös állás.

Panoráma az ötösről

Gyors bepakolás után rögtön alapozó etetéssel kezdtem, a parttól körülbelül 60-70 méterre, melynek a két oldalát kívántam meghorgászni. Ide a magokból jutattam be egy keveset spomb segítségével. Az egyik oldalra 1 szem Red Armyt csaliztam, melyet ananászos pop-uppal könnyítettem, a horog mellé pedig PVA szalagra fűztem néhány szem bojlit. A másik szerelékhez PVA hálóba töltött chilis kenderolajos pelletből és a Bird Food-ból akasztottam a horogra, melyet 1 szem 20mm es pop-uppal csaliztam. Mivel rengeteg a kistestű ponty a vízben, arra gondoltam, valamilyen mértékben szelektál a 20-as csali. A szerelékeket bejuttattam, végre minden a helyén volt.

Negyed óra múlva már egyértelmű jelek voltak, hogy az etetés bevált, mozgolódtak előttem a halak. Nem is kellett sokat várnom, és csak úgy visított a jelzőm, a Red Army-t húzta el. A ponty 5 perc fárasztás után, édesapám segítségével, már a matracon pihent, gyors fotó,

mérlegelés, és mehet is vissza. Épp hogy visszaengedem a szépséget, még a mérőzsákot öblögetem, már valami húzza is a pop-upot. Gyors bevágás, de sajnos nem tartott sokáig a küzdelem, ugyanis a halat elvesztettem. Szerencsére ez volt aznap az egyetlen. Ezután kis szünet következett, elmaradtak a kapások, de láttam, hogy a halak jelen vannak. Tudtam, hogy valamin változtatnom kell, így a 20-as pop-upot lecseréltem 16-osra, melyet később még meg is faragtam. E mellé pedig kicsi, 8-as méretű, vastaghúsú horgot kötöttem,

ami meg is hozta a sikert. Folyamatosan húzták 15-20 percenként egészen délig.

A Red Armyt nem bántottam, bíztam a szebb példányokban. Déltől 3-ig szinte semmi jelüket sem láttam előttem a vízen. Mivel bíztam a csalikban, ezért csak vártam és egy kevés bojlit jutattam az etetésre. 3 órakor ismét beindultak, ekkorra már az öregem is hallgatott rám, és neki is sikerült fognia,

nem csak a kilósak közül. Azonban sajnos nem maradhattunk tovább, úgyhogy szomorkodva, de elégedettséggel telve összepakoltunk és elindultunk haza. Nagyon jó kis nap volt, a halak erőtől duzzadtak! A 8 óra alatt 10 kapásom volt, ebből egy sajnos elment, egy pedig olyan kiló körül lehetett. A pontyok súlya, amiket aznap fogtam összesen 53,44 kg volt. Hamarosan visszatérek, de akkor már nem biztos, hogy beérem pár órával.

Csordás Bálint