Most biztosan mindenki legyint egyet, hogy megint egy pár hektáros magántó tele hatalmas halakkal, pedig egy méreteihez képest nagyon nehéz, rapszodikus, és kis halbőséggel rendelkező vízről fogok nektek írni.

Régebben már jártam ezen az alig 1.5 hektáros bányatavon, több-kevesebb sikerrel, így felkészülve a kudarcra érkeztem meg a helyszínre. Nagyban nehezíti a horgászatot a tiszta víz, a rengeteg akadó, bedőlt fa, és nem utolsó sorban a törpeharcsa, ami nagyon nagy számban jelen van a vízben. A tó mélysége eléri a 12 métert, de szinte hihetetlen módon a halak 90%-a a partszéli vizeket keresi fel, a többi pedig a 3-4-5 méteres törésaljakon keresgél, ezért mindhiába a mély víz, minden egyes halért meg kell küzdeni az akadókban.

A tábor kiépítése és a felszerelés összeállítása után előkészítettem az etetőanyagot, ami magmixből, tigrismogyoróból és CFB Sunshine bojliból állt 20-22mm-es átmérővel. Csalinak 1 vagy 2 szem kikönnyített tigrismogyorót használtam CFB Sunshine Dippbe áztatva. A szerelék összeállításánál nem lehetett finomkodni, mivel a halak nagyon kemények, horgot nem igen láttak, és mint már említettem, a víz alatt igazi erdő terül el. A főzsinórom 0.40mm-es, ehhez kapcsolódott egy 0.60mm-es előtétzsinór, ami egy visszavágott ólomklipsz-szel, jó minőségű forgóval, 0.36-os Powerpro előkével és egy 2-es méretű horoggal végződött, az akadást pedig egy 250 grammos ólom biztosította. Az előke hossza kb. 25 cm volt és egy egyszerű "karom" szereléket készítettem ovális fémkarikával, a másik szerelékemen pedig egy szilikon cső darab fixálta a hajszálelőkémet.

A szerelékek behúzása után csendben vártam a történéseket, de ezen a vízen nem igazán aktívak a halak a nappali órákban, inkább éjjel és hajnalban szokott beindulni az élet. Hamar eljött az este és lepihentem, de nem sokkal 11 óra után iszonyatosan erős húzós kapásra riadtam fel. Megemeltem a botot és nagy meglepetésemre a hal nem az akadóba ugrott, hanem kiment a nyílt vízre, ezért partról ki tudtam fárasztani. A mérlegelésnél 11 kg-osnak bizonyult, aminek nagyon örültem, hiszen volt már rá példa, hogy egy ekkora halért 8-10 napot töltöttünk el ennek a víznek a partján (a legrosszabb esetben 12 napot bírtam kapás nélkül).

Visszahúztam a szereléket a helyére és visszafeküdtem aludni. Hihetetlen módon nem sokkal világosodás előtt ismét kapás, de most a másik botomra. Iszonyatos erővel vágtatott be az akadókba, ehhez fogható hal még nem volt a horgomon. Nem is sokáig érezhettem az erejét, hiszen annyira megfűzött mire fölé értem csónakkal, hogy 45 percembe telt, mire az üres szereléket megtaláltam a tuskók között a 4-5 méter mély vízben.

A következő nappal eseménytelenül telt el, ezért rápihentem az estére. Újra előkészítettem az etetnivalót, bedippeltem a csalikat és kora délután frissítettem mind a két szerelékemet. Hamar rám sötétedett, jött egy gyenge hidegfront egy kis széllel és csepergő esővel, így bízva a kapásban, hamar elaludtam. Fél egy körül egy gyenge ejtős kapásra ébredtem, felvettem a hallal a kontaktust, de az csak jött felém, majd pár méterre a part előtt megfordult és hevesen rázta a fejét. Először azt hittem kisebb ponty lesz, majd 5 másodperc múlva, amikor 15 méter zsinór eltűnt az orsómról már inkább amurra gyanakodtam. Amikor megmerítettem, nagyon elcsodálkoztam, mert egy gyönyörű, sötét nyurgatestű tükrös feküdt előttem, hatalmas pikkelyekkel az oldalán. A reggeli fotózásig pontyzsákba raktam a halat és egész mély vízbe kötöttem, nehogy megsérüljön ez a csodás ponty. A szerelék visszakerült a helyére a lehető legnagyobb csendben egy kevés magmix és pár szem Sunshine bojli társaságában. Ahogy kezdett pirkadni, ismét kapásra ébredtem. Azt gondoltam magamban, hogy ez hihetetlen, hogy ismét egy éjszaka leforgása alatt két kapásom is van. Közben a jelzőm folyamatosan a tudtomra adta, hogy valaki megszerezte a csalimat. Felemeltem a botot és éreztem, ismét jó hal van a horog végén. Szerencsémre elkerülte az akadót és a mély víz felé vette az irányt, ezért partról kezdtem meg a fárasztást, amit egy szép szákolás követett 6-7 perc elteltével. Ez is megvan és ismét egy szép halat fogtam, gondoltam magamban, miközben vittem tükrös barátomat a matrac felé. Lemértem, lefotóztuk és mehetett is útjára ez a gyönyörű, öreg tükrös, melynek súlya 10.8 kg volt. A szerelék nem került vissza azonnal a helyére, mivel még egy mérlegelés várt rám éjjelről. 11.6 kg-osnak bizonyult a szép spanyolmintás ponty, ami igazán megszépítette a reggelemet.

A hal visszaengedése után nem húztam be a szerelékemet azokra a helyekre, ahol a halak tartózkodtak, mert nem szerettem volna megzavarni őket, hátha éjszaka ismét odamerészkednek a horgok közelébe, ezért a nappali órák megfigyeléssel és pár szem bojli beetetésével teltek. Hamar eljött az éjszaka, szerelékek a helyükön és izgatottan vártam az eseményeket, de egészen hajnalig hiába, mert semmi nem történt. Akkor egy gyenge ejtés jelentkezett a botomon, majd rá pár másodpercre még egy... Kimentem a sátorból és láttam, hogy mozog a zsinórom. Gondoltam nincs mit veszítenem, megemelem a botot, lesz, ami lesz. Ahogy megtettem, azonnal felrobbant a víz az etetésem felett, és egy szép amur ugrott ki a vízből. Már nyúltam a fékhez, de hiába, mert kiakadt a horog. A szereléket nem húztam be, inkább megfigyeléssel és pár szem bojli eldobálásával töltöttem a napom nagy részét. Szeretem a tiszta vízben figyelni a halak viselkedését, valamint a környékükre beszórni pár szem bojlit, vagy épp egy kevés magmixet, mert azt megkóstolva véleményem szerint keresik a jó táplálékot. Ez főleg az ilyen kis kiterjedésű vizekre igaz. Ismét eljött az este, botok a helyükre a megszokott módon, alkalmi társam annyit változtatott az eddigi rendszeren, hogy egy botot behúzott a már fent említett 4-5 méteres törések aljára, és kicsit nagyobb területre etetett be 3-4 kilónyi főtt magmixet. Taktikája sikeresnek bizonyult, mivel reggelre két csodaszép amurt szákolhatott 15 és 16 kg-os súllyal. Az én botjaim érintetlenek maradtak egészen délutánig, amikor ismét ejtős kapásom volt, a tettes pedig egy amur volt. Sajnos csak pár másodpercig érezhettem erejét, mivel a horog az ő szájából is kiakadt.

Az utolsó éjszaka várt ránk. Bizakodva vártuk a kapást, de sajnos az elmaradt. Nem is bántuk, mivel így is a vártnál bőkezűbb volt a víz velünk, így amint a hajnali pára felszáradt a sátorról, megkezdtük a pakolást és elindultunk haza. Kívánok minden sporttársnak hasonló élményekben gazdag horgászatot!

Szalai Gergő
Carp Friend Baits Team
Barátságban a halakkal