Szerencsére kis hazánk nem szűkölködik a legendás vizekben és ezek között is van néhány ahová az országot keresztülszelve is érdemes, sőt kötelező ellátogatni. Épp ilyen a horgászberkekben csak „Zöld pokol”-ként emlegetett háromfai horgásztó is. Az 54-ha-on elterülő, vízitökkel benőtt tározó termetes pontyok és amurok tökéletes otthona.

Jó pár éve már nálunk is újra és újra szóba került, hogy meglátogatjuk, de valamiért mindig elmaradt. Éppen ezért amikor a tél végén megláttuk az I. Nemzetközi DCB Kupa versenykiírását, habozás nélkül elsőként neveztünk. Talán merészségnek vagy egyenesen badarságnak tűnhet egy ilyen kaliberű vizet először versenykörülmények között kipróbálni, (kaptunk is érte csodálkozó tekinteteket) de úgy gondoltuk itt a remek alkalom, hogy egy régi adósságot rendezzünk.

A csapadékban bővelkedő ősz beköszöntével lassan közeledett az indulás napja. Természetesen mi is tudtuk, hogy mire számíthatunk: a vízi növényzet nyújtotta nehézségekre és a minden horgász álmában kisördög szerepét betöltő törpeharcsára, ami a folyamatos halászás ellenére is jelen van és csak arra vár, hogy valami finomat kapjon az előkére. Éppen ezért a felkészülésünk két dologra fókuszált: a sósan és chilisen elkészített tigrismogyoróra és a kis szörny által talán kevésbé kedvelt Natur Balaton és Natur Sour bojlira ezeket Csaba készítette el a számunkra különböző méretekbe,formákba.

Natur Balaton és Natur Sour bojli

A sors az első etapban az 1. állást szánta nekünk, így a gát tövében a keleti oldalon „töklevélben szegényen” kezdtük meg a versenyt. Tőlünk balra a vízleeresztőtől kezdve és a gát mentén végigfutva azért csak jutott egy kicsi a legendás növényből, de szemben is a mi szektorunkba tartozott némi. Így ezeken a részeken kerestünk a szerlékeinknek helyet. Első körben, a két hajszálra tigrismogyoró került kicsit megemelve, a másik kettőre bojli. Így vártuk az első éjszakát. Reggelre a még mindig szakadó esőben, egy lezsákolt hallal és két dobókockára faragott bojlival vártuk a mérlegelőket. Az már látszott, hogy a legenda igaz, a törpe mindent elpusztít.

Napközben rendre megúsztuk kapások nélkül, de este mindig sikerült egy-egy jobb halat kipiszkálni, innen-onnan. Azt láttuk, hogy nem tudtuk az etetésre állítani a halat, hanem csak keresgélő, „kukázó” pecával érünk el eredményt. Két nap elteltével az eső szinte nyári napsütésre változott, ami nem jött túl jól, mivel a 2. etap sorsolására már úgy érkeztünk, hogy 20 órája nem fogtunk halat.

Reményekkel teli álmunkat, miszerint a horgászatot tökben bővelkedő pályán folytathatjuk, a 2. szám kihúzása oszlatta szét. Így kicsit keserű szájízzel költöztünk 50m-el arrébb a szomszéd állásra. Itt annyit változott a pálya, hogy szemben egy kicsit több lehetőségünk adódott és élesen jobbra egy viszonylag nagy tökmező terült el. Tudtuk, hogy ezt mindenképp meg kell horgásznunk, ezért előkerült két régi spiccbot és két hagyományos bottartó. Ezekből készítettünk zsinórtörőket: nemes egyszerűséggel csak lehúztuk a műanyag villát a bottartó pálcáról, majd a kicsit melegen meghajlított villát a spiccbot tetejére rögzítettük, a pálcát pedig az aljára, melyeket egymástól kb. 4m-re a nagy fűzfa elé szúrtuk le és így már elérhetővé vált a jobb oldali pálya is.

Szabolcs a gyönyörű amúrjával 

A tendencia ugyanúgy folytatódott: éjszaka fogtunk ismét mérhető halakat, majd másnap a természet még egy fokozatot kapcsolt és már-már a nyári melegben szólaltak meg most már nappal is a jelzőink. Azt már tudtuk, hogy ez kevés lesz a végjátékhoz, de azért szépen csináltuk tovább a dolgunk és élveztük szeretett hobbink.

Barátságban a halakkal...

Az utolsó 24-órára valami ismét változni látszott mert a kapások teljesen abbamaradtak. A halak ismét visszamentek a tök nyújtotta árnyékosabb részekre. 

Összepakoltunk és vártuk az eredményhirdetést. Azért a középmezőnybe kerüléshez ez is elég volt, sőt örömmel nyugtáztuk, hogy a versenyen a legnagyobb átlagsúly a mi nevünk mellet szerepelt.

Minden csapatnak szeretnénk ezúton is gratulálni!

Összefoglalva nagyon jót pecáztunk, ismét rengeteget tanultunk és úgy gondolom emelt fővel indulhattunk haza.

Na és persze egy régi adósságot is kipipálhattunk.

 Cseh Arnold

Dr Tóbi Szabolcs

NEWZOO-CFB Team

Barátságban a halakkal