Szántai Tamás barátommal a 2013-as év végére, mindketten arra az álláspontra jutottunk, hogy elegünk lett az agyon telepített „bojlis” tavakból, a zsúfoltságból, az 1 évvel előre lefoglalt időpontokból és az irreális hetijegy árakból. Eldöntöttük, hogy lehetőségek szerint a nagy vizek, főként a nagy bányatavak lesznek az első számú célpontjaink. A tavalyi - 2013-as - Pontyshow-n találkoztunk végre személyesen is Csabival és Kápolna Lacival, aki sokat mesélt nekünk Gyékényesről. Már nagyon régóta szerettem volna ott horgászni, csak a közel 300 km-es távolság miatt mindeddig nem indultunk neki.

Egy decemberi telefonbeszélgetésünk során végül eldöntöttük Tomival, hogy az első hosszabb túránkat a Kotróra fogjuk szervezni. Egyből felvettem a kapcsolatot Kápolna Lacival és kértem, hogy segítsen nekünk a csali és a túra időpontjának kiválasztásban. Ő egyértelműen a CFB Green Beast-et és a Red Army mixeket javasolta. A Red Army-t már több mint egy éve ismerem, minden horgászatomra magammal viszem és sok szép fogást köszönhetek neki. Időpont tekintetében az április közepe és május közepe környéki időpontot javasolta.

Az indulás előtt két héttel elkészítettük a csalikat. A Red Army mixet Indian spice aromával, a Green Beast-et őszibarackkal gyúrtuk le.

Red Army és Green Beast

Az indulás körüli időszakban már figyeltük az időjárást és végül április 19-én nekiindultunk a hosszú, több mint 3 órás útnak. Délután 5 óra körül érkeztünk a tóhoz. Amint megláttuk, rögtön tudtuk, hogy ez az, amit kerestünk. Idáig is tudtuk, hogy hatalmas a vízterület, de ez akkor tudatosult bennünk igazán, amikor ott álltunk a partján. Hosszas nézelődés után, úgy döntöttünk, hogy a tó északi partján, a kis szigettel szemben alakítjuk ki a táborhelyünket nomád körülmények között. Itt megjegyzem, hogy bár mesterséges vízről van szó, a tó kora miatt a régen bányászott területeket már teljesen visszahódította a természet és nagyon színes növény és állatvilág alakult ki. Az állatok közül a kedvencünk, egy fehér hattyú állandó vendégünk volt a héten és neki is ízlettek a CFB csalit.

 Neki is ízlettek a CFB csalik

A táborhely megkeresése után bementünk a faluba és átvettük a csónakunkat. Gyorsan elindultam vele a táborhelyünk felé, mert tudtam, hogy hosszú evezés vár rám. Ezalatt Tomi elintézte az engedélyeket és a bevásárlást. Amikor a vízen voltam a csónakkal még inkább meglepődtem a tó méretein, és az alattam lévő mélykék színből tudtam, hogy a hatalmas mélységekkel rendelkezik. Jó 20 perc evezés után érkeztem meg a kiszemelt helyre. Tomi már a parton várt és pakolta ki a cuccokat az autóból. Gyorsan felépítettük a tábort, mert kezdett beborulni az ég és nem akartuk, hogy már az első nap mindenünk megázzon. Szerencsére ezen a napon a vihar néhány csepp esőt leszámítva elkerült bennünket.

A távolban már szakad

Gyékényesi látkép

A táborépítés után nekiláttunk, hogy feltérképezzük az előttünk álló területet. A gyorsan melegedő időre való tekintettel elsősorban a part menti sekély részeket kerestük. Innen egészen meredeken tört le a parti törés és viszonylag gyorsan elérte a 14-16 méteres mélységet. Találtunk púpokat, melyek ebből a mélységből jöttek fel 5 méterig. Megjelöltünk H bójáinkkal, hogy adott esetben ezek oldalát és tetejét is meghorgászhassuk. Figyelemre méltó volt még a kis sziget előtt 2,5-3 méteres víz, illetve a sziget víz alatt lévő sekély részei. Mivel a radarozás sötétedésig eltartott, ezért úgy döntöttünk, hogy összeállítjuk még a felszerelést, de a horgászatot csak másnap reggel kezdtük meg. Az éjszaka folyamán alaposan kialudtuk magunkat és reggel kipihenten vittük be horgainkat a kiszemelt helyekre.

A szerelékeink a már jól megszokott bányatavi szerelékek voltak: 35-ös főzsinór, 20 m 55-ös előtét. 200 gr-os ólom, mely a kapás után csúszóvá válik és 25 cm-es kagylóálló előke.

Behordásra készen

Behordáskor megetettük a helyeket vegyesen Red Army és Green Beast bojlikkal. Felezett bojlikkal etettünk és egy szem süllyedővel, vagy hóemberrel csaliztunk (Két botot Red Army-val kettőt Green Beast-el). Az első három napunk eseménytelenül telt. Szerelékek készítésével, új helyek keresésével, pihenéssel és a jó időnek köszönhetően strandolással töltöttük az időt

Párszáz méterre tőlünk egy 3 fős cseh csapat horgászott. Váltottunk velük néhány szót, de a „Fish?” kérdésre midig a „No fish!” volt a választ. Aztán végre a negyedik napon, a menetrend szerint érkező délutáni viharral megérkezett az első kapás a part menti sekély vízből, melyet az éjszaka folyamán még jó néhány másik követett. Érdekes módon a legkülönbözőbb helyekről sikerült halat fogni ezen a napon, 2 méteres víztől egészen a 8 méteres törésoldalig. A legtöbb halat egyértelműen a kis sziget előtt sekély víz adta, de innen kizárólag 2 kiló közüli kispontyokat fogtunk. Egy idő után be is fejeztük itt a horgászatot, mert próbáltuk a nagyobbakat megtalálni, ezért elkezdtünk a mélyebb vizekre koncentrálni. Sajnos azonban onnan sem sikerült 10 kg fölöttit horogra keríteni.

Az ezt követő napokban 2-3 kapásunk mindig volt, de szinte kizárólag csak az éjszakai órákban és mind kölyökhalak volta. Napközben többször is láttunk a part mentén napozó pontycsapatokat, de ezektől a helyekről nem fogtunk több halat. A hét folyamán mindössze két halvesztésünk volt, az egyik lefordult, mire fölé értünk és megkezdtük a fárasztást, a másik pedig akadóba ment és már nem volt a horgon, mire sikerült kiszabadítani az előtétet. A halak hol a Green Beast-el, hol a Red Army-val csalizott szerelékeket húzták el.

Eltelt az 1 hét és sajnos nem sikerült komolyabb fogást könyvelnünk, de tudtuk, hogy mindenképpen visszatérünk még. A túra után nem telt el olyan nap, hogy ne beszéltünk volna a Kotróról és a jövőbeli terveinkről.

3 hónappal később, július közepén ismét elindultunk Gyékényesre.

Újra egy hetes horgászatot terveztünk, abban a reményben, hogy talán sikerül elérnünk a számunkra bűvös 10 kg-os határt a Kotrón.

A hosszú út után végre megérkeztünk, de ekkor fogadott minket a hideg zuhany. A tó északi része teljesen tele volt. Cseh, osztrák és magyar csapatok voltak a tavon. Elindultunk kocsival körbe, de sehol nem találtunk szabad helyet. Mindenhol ült valaki, vagy a szabad helyek magántulajdonban lévő stégek voltak. Körülbelül 1 óra autózás és keresgélés után visszaértünk az északi részhez, ahol végre találtunk placcot, ami szűk volt ugyan, de legalább meg tudtuk kezdeni a horgászatot. Nagy nehezen felállítottuk a sátrat, vízre tettük a csónakot és megkezdtük a radarozást.

Az előttünk lévő terület nem volt túl változatos. Mindössze két púpot találtunk. Nem volt mit tenni, ezek tetejét és oldalait horgásztuk meg különböző mélységekben.

Már az első éjszaka sikerült kapást elérnünk. A 8 méteres mélységben elhelyezett jobbos botom jelzője szólalt meg és kezdett folyamatos sípolásba. Csónakkal mentem a hal után és rövid fárasztást követően sikerült szákba terelnem. Nagyon örültem neki, mert láttam, hogy 10 kg feletti lesz. A partra érve gyorsan megmértük a súlyát. 11,50 kg volt. Eltettük pontyzsákba a másnap reggeli fotózásig. Csak nappali fényben láttuk, hogy milyen gyönyörű arany színben pompázik.

11,50 kg – 20 mm-es Red Army, 15 mm-es Sunshine pop

A hét folyamán igazi nyári időjárás volt. Napközben általában 35 fok felett volt a hőmérséklet, amit néha 1-2 hevesebb vihar hűtött le rövid időre.

A következő kapásra 2 napot kellett várnunk. Tomi bal oldali törésoldalban elhelyezett botját húzta el a hal. Mivel nem érzett komoly ellenállást, a partról kezdte meg a fárasztást. Amikor sikerült parthoz terelni a halat, láttuk, hogy ez is közel lesz a 10 kg-hoz. Nem tévedtünk nagyot. A mérlegelés során 9,5 kg-ot mutatott a mérleg.

9,50 kg – 1 szem fekvő 20 mm-es Red Army

Ezt követően a törésoldalakban teljesen megálltak a kapások. Véleményünk szerint a szerelékeink jó helyen voltak, mert az előtétzsinórjainkon több alkalommal is megtelepedett 24 óra alatt a kagyló. Ha kitettük púptetőre a csalit, akkor szinte kivétel nélkül sikerült kisebb halakat fognunk, de nekünk most nem ezek voltak a célhalaink, ezért inkább a mélyebb vizeket erőltettük.

Egyik délután Boti Józsi látogatott meg minket. Kiderült, hogy Kápolna Lacival ők is éppen itt horgásznak a bányához közeli szakaszon. Ellátott minket pár tanáccsal, és figyelmeztetett, hogy ezen a vízen előfordul, hogy éppen nincs előttünk hal és ilyenkor napok is eltelhetnek kapás nélkül. Mivel továbbra is tele volt a tó, így kötözni nem volt lehetőségünk, ezért itt folytattuk a horgászatot.

A jó időre való tekintettel strandolással, búvárkodással és fotózással múlattuk az időt.

Édesvízi medúza

Az utolsó két napban sikerült néhány kisebb pontyot fognunk, de a nagyobbak továbbra is elkerültek bennünket.

Összességében azt mondom, hogy sikeres horgászatot zártunk, annak ellenére, hogy igazán nagy példánnyal nem akadtunk össze. Továbbra is többre értékelek egy nagy vízen megfogott 5 kilós pontyot, egy agyon telepített tóból megfogott 20 kilósnál. Az ilyen vizeken kezdi belátni az ember, hogy minden halnak örülni kell. Az elsődleges célunkat elértük, sikerült 10 kg-nál nagyobb pontyot kifognunk ebből a hatalmas és nehéz vízből.

2015-ben mindenképpen visszatérünk a Kotróra, de akkor már magasabbra tesszük magunknak a mércét!

Üdvözlettel:

Borics Péter és Szántai Tamás

CFB Team – Barátságban a halakkal