Csak ahogy Matula bácsi...

Aki ismer minket az már tudja, hogy szeretjük a „nehezebb” vizeket és versenyeket. Mindig próbálunk olyan eseményekre eljutni ahol nem az a cél hogy több száz kiló halat fogjunk naponta, hanem az, hogy egyáltalán fogjunk. Idén az egyik ilyen esemény a II. Zalaszentmihályi Nemzetközi Bojlis kupa volt, aminek a település határában elhelyezkedő festői szépségű, 70 években befejezett tőzeg és mésziszap bányászat helyén keletkezett horgászparadicsom adott otthont. A fákkal, bokrokkal benőtt vízfelszín alól horgászt próbáló feladat egy-egy szebb példányt lencsevégre kapni.

 

Csak ahogy Matula bácsi...

 

Megpróbáltunk minél több infót szerezni arról, hogy mégis mire kell számítanunk. Ezekből az mutatkozott, hogy a fehér halak és törpeharcsák ostromát is állnunk kell majd valahogy a versenyen, ezért a 30kg-os csali limitet a következőképpen osztottuk fel: 15kg tigrismogyoró, 10kg extrémen chilis, jól kiszárított RedArmy és 5kg Deap Sea World mixből, GreenBeast aromával legyúrt golyó, hátha nem lesznek aktívak a kisebb halak.


Csak ahogy Matula bácsi...

A verseny színvonalát mutatta, hogy a sorsoláson sok kedves, ismerős arc köszönt vissza, jó pecások gyűltek össze. Kihúztuk a helyet, amiről annyi infónk volt, hogy van egy kis vízi tök „mező” ill. elérhetők mélyebb részek is. Már a csónakos beköltözéskor magával ragadott a látvány, úgy kellett kis „folyosókat” keresnünk a végeláthatatlan bokros között ahol átférünk egyáltalán, viszont mikor megpillantottuk ideiglenes otthonunk akkor teljesedett ki az érzés, ez a nekünk való pálya, jó peca lesz.


Csak ahogy Matula bácsi...

 

Csak ahogy Matula bácsi...

Másnap reggel, amikor elindult a verseny, megkezdtük a meder feltérképezését. Szinte mindenhol 3m körüli, vastag iszappal borított medret találtunk, viszont a kicsit balra található vízitök folt tövéből húzódott egy kb. 1m széles púp, ami keresztbe előttünk majd a tó közepe felé fordulva felezte ketté a szektorunk. A teteje egészen 1,8m ig kiemelkedett a mederből és szinte mindenhol kopogós kemény volt, így nem volt nehéz elhelyezni a szerelékeinket. Került a tök tövébe, a púp tetejére, oldalára és a nyílt vízre, kicsit iszaposabb részre. Más vizeken is ajánlott, de itt szinte kötelező az ólomklipszet visszavágni, hisz az akadó rengetegben ólmunk fog először beakadni ezért jobb, ha már a kapás után azonnal leold. Arra kell figyelnünk csupán, hogy ne vágjunk le túlságosan nagydarabot, mert akkor túl hamar old le a klipsz és nem végzi el legfontosabb feladatát, az önakasztást.


Csak ahogy Matula bácsi...


Csak ahogy Matula bácsi...

Nagy meglepetésünkre nem is kellett sokat várnunk az első jelentkezőre, aki mindent bevetett amit egy ilyen vízen be lehet. A zsinórt két helyről kellet felkampózni, egy tuskóról letekerni, a szomszéd szektorból visszahúzni, de végül sikerült szákba terelni a halat. Nagy volt az öröm, de nem is számítottunk arra, ami ezután következett. A reggeli mérlegelésig egy percet sem aludtunk, 80kg halat sikerült lezsákolnunk, köztük egy 17+-ost is. Az már látszott, hogy kiváló a tó halállománya, éppen ezért miután a délelőtti órákban csak két kisebb példány jelentkezett, kitámasztottuk a botokat a parton és aludtunk egy keveset.


Csak ahogy Matula bácsi...

 

 Csak ahogy Matula bácsi...

A második este már közel sem volt ilyen eseménydús. Pár kisebb példányt sikerült csak fognunk annak ellenére, hogy egy marék tigris és kb. 10 szem bojli került csak a horgok köré. Volt pár súlyhatár alatti halunk is és egyértelműen látszott a halak táplálkozásán a másnapi hidegfront, ami egész napos eső kíséretében meg is érkezett. Innentől szinte folyamatosan változott minden: nappal elkezdte rágni a csalikat a törpe, viszont éjszaka csak pár kisebb pontyot sikerült „kipiszkálni”, és mivel a többi csapat szép halakat mérlegelt, agyalnunk kellett. Elhagytuk a tigrist és nem mentünk a vízre csalikat frissíteni csak kapásnál.. Működni látszott az elképzelésünk, így ezzel a módszerrel nappal is tudtunk jó halakat fogni. Ismét növeltük az előnyünk.


Csak ahogy Matula bácsi...


Csak ahogy Matula bácsi...

Érdekes, hogy nekünk csak a szeles idő volt alkalmas halfogásra, mivel valószínűleg ilyenkor keresték fel a mélyebb részeket a halak, tükörvíznél pedig inkább a sekélyebb mederben táplálkoztak. Ezekre az időszakokra próbáltunk fókuszálni. Szinte minden horgunkon RedArmy volt és szerelékeink között akadt olyan, ami 36óra után adott halat, ezért tóvízben előre beáztatott golyók vették át a hóemberek szerepét. Így rövidítettünk a kapások között eltelt időn.


Csak ahogy Matula bácsi...

Csak ahogy Matula bácsi...

 

Csak ahogy Matula bácsi...

 

Szerencsére, vagy épp a már kidolgozott stratégiánknak köszönhetően minden nap sikerült mérlegelhető halat fognunk. Aztán egyszer csak vége szakadt ennek a remek hétnek, sikerült megnyernünk a versenyt. Nagyon elfáradtunk, viszont abban mindketten egyetértettünk, hogy ilyen pecánk már rég volt. Folyamatosan variálni, változtatni kellett, alkalmazkodni a változó körülményekhez, ami ezúttal sikerült. A tó halállománya fantasztikus, kirobbanó erőben vannak a halak, a környezet pedig mesébe illő. Mi biztos meglátogatjuk még! Ezúton is gratulálunk minden résztvevőnek, jó peca volt!


Csak ahogy Matula bácsi...

Csak ahogy Matula bácsi...

 

Összefoglalva néhány dolog, ami fontos lehetett:

- lehetőségekhez képest minden infó begyűjtése egy ismeretlen vízről

- 2-3 alternatíva csalik és stratégia váltás kivitelezésére

- egy kampózóra biztos szükségünk lesz és az sem baj ha tudjuk használni

- kapáskor laza zsinórral megközelíteni ellenfelünk, így talán kevésbé fűzi le magát

- felismerni, hogy mikor lehet pihenni és mikor kell halat fogni

- talán sokaknak ez furcsa lesz, de ami a legfontosabb: fáradtan, amikor már attól rettegünk, hogy megszólal a jelző, akkor pihenni kell, mert verseny ide vagy oda „Nem büntetésből fogjuk a pontyot!”

 Csak ahogy Matula bácsi...

 

Csak ahogy Matula bácsi...

 

Newzoo-CFB Team - Barátságban a halakkal

 

 

 

 

 





 

 



Vonalban