Az ecsédi Vég-tó nagy pontyai

Általában az ecsédi túráimat őszre időzítem, számomra mindig a szeptemberi és októberi túrák szólnak igazán a nagyponty horgászatról. Idén azonban – annak ellenére, hogy a meleget nem szeretem – augusztusra esett a választásom, mivel a mély víz miatt (15 méter az átlag vízmélység) nyáron is szép eredmények szoktak születni. Mindemellett úgy gondoltam, – amikor tavaly lefoglaltam a helyet – hogy augusztusban talán nem lesz nagyon meleg, de tévedtem…

Mivel a tavaszi balatoni versenyről elég sok bojlim megmaradt, ezért a gyúrással nem kellett sokat bajlódnom a túra előtt. Otthon volt még néhány kiló Green Beast és Monster Fish mixem, mindössze ezeket görgettem le. Július végén Feri barátom eltöltött pár napot Ecséden és felhívott, hogy a sekélyebb vízben nagyon rág a törpe. Már ekkor tudtam, hogy legalább egy bottal a szélvizet is meg fogom majd horgászni, ezért gyorsan rendeltem Csabitól még egy kis Black Jack mixet és Egg Albumin hozzáadásával készítettem fél kiló kemény, csalizó bojlit squid és barack aromákkal. Mivel az extra keményítő zárttá teszi a csalit, ezért minden hozzávalóból (kivéve persze a tojást) dupla mennyiséget raktam a mixhez, így viszonylag intenzív bojlit sikerült készítenem. A maradékot pedig extra keményítő nélkül gyúrtam le a szokásos módon. Kaptam még a csomagban egy kis „tesztanyagot” is, a szeptemberben forgalomba kerülő Cream Dream bojliból, ami már első látásra/szaglásra elnyerte tetszésemet. A versenyről maradt bojlik pedig a fagyasztóládában várták az indulást. Többségében 24 és 30 mm-es golyókkal készültem, tehát nem a kapásszám növelés volt a célom, szerettem volna inkább a tó nagyobb pontyai közül néhánnyal közös fotón szerepelni.

Indulásunk napján tombolt a kánikula, és legnagyobb sajnálatomra hosszan tartó 34-38 fokos hőséget jósoltak, de nem volt mit tenni, augusztus 8-án nekivágtam – ezúttal Ákossal, (Ő IB-vel horgászott) – egy újabb ecsédi hétnek! Érkezésünket követően néhány welcome drinket elfogyasztottunk, hogy meglegyen a szükséges folyadék utánpótlás, majd kora délután nekiláttunk bepakolni a felszereléseket a IV. helyre a hűvösnek nem mondható harmincegynehány fokban.
Amikor kipakoltuk a csónakokból a pontonra a felszereléseket kisorsoltuk, hogy ki fog jobbról illetve balról horgászni. Nekem a jobb oldal jutott.

 

Az ecsédi Vég-tó nagy pontyai

 

Az ecsédi Vég-tó nagy pontyai

 

Az ecsédi Vég-tó nagy pontyai

A hely jobb oldala.

 

Az ecsédi Vég-tó nagy pontyai

A hely bal oldala

 

A IV. állás a tó legmélyebb részén van. A ponton előtt gyorsan 23-27 méter mély víz fölé érünk, azonban a radar kijelzője szerint voltam már 32 méteres mélység felett is ezen a területen. Legalább 220 méterre kell húzni a felszereléseket, hogy változatosabb mederviszonyokat találjunk, ami ez esetben 5-17 méter közötti vízmélységet jelent. 2008-ban, amikor utoljára voltam ezen a helyen 16-17 méteres vízben sikerült eredményesen horgásznom, de hallottam már 20 méteres mélységből fogott pontyról is! A másik lehetőség közvetlenül a part menti sekélyebb rész. Itt viszont a fák, bokrok, illetve a gallyaikon megtelepedett kagylók nehezítik a horgászatot, de éjszaka a halak gyakran kimerészkednek akár a 1,5-2 méteres vízbe is, ahol már simán lehet látni a letett előkét, olyan tiszta a víz. A látótávolság nagyjából 3 méter! A tó közepe felé talán annyiból előnyösebb horgászni, hogy minimális az akadók száma és a benti bójákról a halak általában a ponton felé a húszon méteres vízbe veszik az irányt, ahol aztán viszonylag nyugodt körülmények között kezdődhet a csónakos fárasztás. De ha a szélvíz jobban működik nincs mit tenni, horgászni kell akár több bottal is a nehezebb terepet!
Bepakoltunk a faházba és a teraszra, majd nekiláttunk radarozni. Mindketten úgy gondoltuk, hogy 3-3 bottal a tó közepe fele horgászunk majd és 1-1 bottal próbáljuk a szélvizet. Ennek megfelelően 5 bóját bent 8 és 12 méter közé helyeztünk el, a hatodikat egy 17 méteres púpra tettem le. A szélén pedig kezdésnek a sekélyebb 3 és 5 méteres vizet választottuk. Ákos itt csak tigrismogyoróval horgászott.

A felszerelésemet a szokásos módon alakítottam ki. 0,35 mm-es főzsinór, 25-30 méter 0,50 mm-es előtét zsinór, 90-110 g körüli grippa típusú ólom és 2-es méretű Talon Tip vagy Wide Gape Talon Tip horog a fluorocarbon előkén. Nem szeretek sokat variálni, ami bevált, amellett kitartok. Ezért is horgászok már évek óta kizárólag CFB bojlikkal.

Első éjszaka nem volt kapásunk, amit nagyon nem is bántam, a nagy meleg és a pakolás teljesen kifárasztott. Másnap este újra frissítettünk, de még mindig némák maradtak a jelzők, ez viszont már kezdett aggasztani.
A második éjszaka a szélében letett előkére érkezett egy gyenge kapás. Amire a hal fölé értem sajnos már egy fában volt a szerelékem, és nem is tudtam kiszabadítani. Ákosnak nem volt kapása, de frissítésnél elcsodálkozott, amikor is a tigrismogyoróval csalizott előkéjéből csak 2-3 centi maradt meg, valami éjszaka felvehette és valószínű a kagyló gyorsan el is vágta az előkét.
A hétfő megint csak csendesen telt, már nem is csaliztam 30-as golyókkal, kizárólag 24-eseket használtam. Éjszakára a szélső szerelékemet néhány méterrel beljebb a 10 méteres vízbe helyeztem el. Az irányzék itt bója helyett két fa volt, de rengeteg bokor volt a víz a szélén itt is.

 

Az ecsédi Vég-tó nagy pontyai



Az ecsédi Vég-tó nagy pontyai

 

Bíztam benne, hogy innen már befelé törnek majd a megakasztott halak, és nem a part mentén található számtalan fa egyikét fogják megcélozni. Volt is egy kapásom hajnali két órakor, de mire a halhoz értem ismét a sekélyebb részen található fás részhez vezetett a damilom. Egy gallyban el volt akadva az 50-es előtét zsinórom, de viszonylag könnyen kipattant, ahogy fölé érve ráemeltem. A következő fában volt azonban a ponty a szerelékemmel. Néhány kört tettem a csónakkal, ezt követően egyre jobban éreztem a hal rúgásait, még végül teljes lett a kontaktus, és hamarosan már a merítőben pihent a hosszú pikkelyes ponty, melynek súlya 20,1 kiló volt. A bojli, dupla 24-es keményített Black Jack volt, amit külön csalizni készítettem a törpék ellen és kiválóan bírta a hajszálelőkén a kiképzést.

 

Az ecsédi Vég-tó nagy pontyai

 

Még hajnalban Ákos barátom tigrismogyoróval csalizott botját is elhúzta egy szép húszas tükrös a széléről, amit viszonylag simán ki tudott fárasztani, elkerülte a fákat.

 

Az ecsédi Vég-tó nagy pontyai

 

Ezt követően kedden már egy kicsit nyugodtabban ültünk az árnyékban, volt mindkettőnknek egy-egy szép pontya. Sajnos az egész tó állt, a többi helyen sem volt sok kapás, sőt rajtunk kívül talán idáig csak a 7. helyen lévő csapatnak sikerült pontyot fognia.
Délután végre a benti botok közül is elsült egy, amelyiken dupla 24-es Green Beast volt. A merítést követően egy szép 13 kilós tükröst tarthattam a kezemben.

 

Az ecsédi Vég-tó nagy pontyai

 


17 óra felé ismét barátom tigrismogyoróval csalizott botjára volt az első – igazán füstölős – kapás. Ez a hal az akadó felé úszott, azonban a damilt elég könnyen ki tudta szabadítani Ákos a gallyak közül. Jó néhány percig küzdöttek, a csónak is többször forgott ez alatt, végül meg tudta meríteni a hosszú tövest. Amikor kiért vele megállapítottuk, hogy nagyobb, mint az előző tükröse, de azt nem gondoltuk volna, hogy nagyon közel lesz a harminc kilós álomhatárhoz! Két mérleggel is megmértük, de egyiken sem volt egészen 30, így 29,9 kilóval könyveltük el a halat.

 

Az ecsédi Vég-tó nagy pontyai

 

Az ecsédi Vég-tó nagy pontyai

 

Nagyon örültünk ennek az óriási tövesnek, és annak is, hogy hosszú csend után 15 óra leforgása alatt fogtunk 4 halat, amiből 3 ponty 20 fölötti volt. Ahhoz képest, hogy a túra előtt Ákosnak nem volt még 20 pluszos hala, most 2 kapásból kettőt is sikerült mérlegelnie, a másodikkal ráadásul igen magasra is rakta a lécet!

A következő éjszaka azonban megint csendesen telt, szerda reggel elkezdtem a frissítéseket, a harmadik botot vittem be épp, amikor kintről kiabált társam, hogy a negyedikkel elfüstölt valami. Visszaszóltam neki, hogy üljön csónakba és jöjjön, én pedig elindultam kifelé. Valahol félúton átvettem tőle a botot és a húszon méteres víz felett elkezdődött a fárasztás, szépen komótosan ment a ponty, nem rohangált. Néhány perc után aztán meg is pillantottam a hosszú pikkelyest, amely az egyik legújabb fejlesztésű CFB csalit a Cream Dreamet szerette volna megkóstolni. A gyönyörű torpedó súlya 18,1 kiló volt.

 

Az ecsédi Vég-tó nagy pontyai

 

 

Az ecsédi Vég-tó nagy pontyai

Cream Dream és Green Beast.

 

 

Az ecsédi Vég-tó nagy pontyai

30-as Monster Fish és a „nyerő” keményített dupla Black Jack

 

Általában a csalikat csak 24 vagy 36 óránként frissítettük és mivel kevés kapásunk volt így nem láttam értelmét a túl nagy etetésnek.

Mindketten bizakodva vártuk az előttünk álló éjszakát, de sajnos ismét nem a kapásjelzők hangjára ébredtünk. Csütörtökön elég borús idő volt a reggeli órákban, amikor szinte a semmiből jött egy ejtős kapás a 10 méterben letett szélső botomra. Ákos is bejött velem fárasztani, de mire a hal fölé értünk természetesen egy fában el volt akadva a zsinórom, ahogy ráemeltem nagyon lassan elindult a hal, és csak a nagy súlyt éreztem. Azt hittem, hogy egy nagy harcsát akasztottam, de nem sokkal később már a víz tetején volt a hatalmas tükrös. Ekkor még nem merítettük meg, éreztem, hogy nincs elfáradva és mindig veszélyes, amikor egy nagy hal a matracon/bölcsőben kezd el vergődni. Néhány pillanat múlva ismét a mélybe tört és elhúzta a csónakot a tó közepe felé, itt még pár percig tartotta magát, aztán mikor másodszor is felfeküdt, Ákos alá tolta a merítőt. Ezt a halat sem emeltük be a csónakba, kicsorogtunk vele a pontonhoz, és a mérlegelő zsákba helyezve vittük a mérlegeléshez. Mivel nem volt hosszú hal, ezért csak azt mertem biztosra mondani, hogy 20 fölötti, de amikor ráhelyeztük a mérlegre és Ákos kiabálni kezdett, már sejtettem, hogy nagyobb. 28 kilót mutatott a mérleg! Gyorsan készítettünk pár fotót és már helyeztük is vissza a vízbe, ahol még egyszer megcsodáltuk mielőtt beúszott a ponton alá. Ezt a halt is a nagyhalas csalimmal, a keményített Black Jackkel fogtam, dupla 24-es kombinációval. Csak pár nap múlva a képeket nézegetve tűnt fel, hogy 2011-ben őszén már találkoztam ezzel a ponttyal, akkor 21 kiló volt. Tehát 4 év alatt 7 kilót nőtt!

 

Az ecsédi Vég-tó nagy pontyai

 

Az ecsédi Vég-tó nagy pontyai

 

Az ecsédi Vég-tó nagy pontyai

A 2011. évi fotó.

 

A visszaengedést követően…

 

Az ecsédi Vég-tó nagy pontyai

 

Az ecsédi Vég-tó nagy pontyai

 

Az ecsédi Vég-tó nagy pontyai

 

Az ecsédi Vég-tó nagy pontyai

 

Az ecsédi Vég-tó nagy pontyai

 

…pedig örömömben ugrottam egy fejest a vízbe!

 

Csütörtök este 2 botot is a szélvízbe tettem ki, mivel a benti rész nem nagyon adott halat. Jó volt a megérzésem, mert mind a két botomra volt kapás. A 3 méteres vízben elhelyezett csalimmal ismét berohant egy ponty a fába, mire fölé értem már nem is éreztem a halat. Sajnos a szerelékem nem tudtam kiszabadítani. Mivel 2 kapásból egyet sem sikerült megfognom, ezért ezt a helyet nem is horgásztam tovább. Reggel 7 órakor a másik szintén a szélvízben, 10 méteren elhelyezett botom jelzője csippant egyet, kiugrottam az ágyból és kinéztem a faházból, ekkor volt még egy csippanás, gyorsan felvettem a botot, csónakba szálltam és mentem a halra. A szélén lévő szerelékeimet mindig floating-gal teszem le, ezzel is próbálom elkerülni a víz alatti fákat, amennyire csak lehet. Valószínű emiatt volt most is ilyen gyenge kapásom. A bójához közeledve már láttam, hogy a hal ismét kifelé úszott, és amikor jobban ráemeltem sajnos a fában volt a szerelékem, párszor mintha éreztem volna még a hal rúgását, de aztán ez is megszűnt. Mindent megtettem, hogy kiszabadítsam a felszerelésemet, a botot orsóig a víz alá nyomtam, bízva abban, hogy az 5 méteres vízben így a gallyakról lecsúszik majd a damilom, de ez sem vezetett eredményre.
Másnap Ákos is hasonló módon járt, a tigrismogyorós etetéséről ment be a ponty az ágak közé. Mire sikerült kiszabadítania a damilját, a hal már nem volt a horgon. Ez után a széria után egy kicsi rossz érzés volt bennünk. Három kapás, három halvesztés, de ilyen nehéz terepen ez sajnos benne van, és mivel a benti bóják nem nagyon működtek, próbálni kellett a szélvizet.
Péntek délután Ákosnak megérkezett az első pontya bentről, egy 8 kilós tükröst merített a fárasztás végén.
Ezt követően éjszaka már nem volt kapásunk, reggel öt órakor keltünk és még a nagy meleg előtt összepakoltunk. Fél hét körül már elhagytunk a helyünket és indultunk a kikötőbe.

 

Az ecsédi Vég-tó nagy pontyai

 

Egy hét, 8 bot, 7 ponty. Nem volt egy eseménydús túra, de gyönyörű halakat fogtunk. Úgy gondolom, hogy ezeknek a túráknak nem is feltétlen kell a sok kapásról szólniuk, hiszen a bojlizás lényege nem más, mint a szelektív nagyponty horgászat.
Voltak azonban, akik kapás nélkül megúszták az egyhetes horgászatot! Ebből is látszik, hogy milyen horgászt próbáló, nehéz és szeszélyes víz az ecsédi Vég-tó.

Végül szeretnék köszönetet mondani Horváth Csabinak a kiváló CFB alapanyagokért és bojlikért, valamint Ákos barátomnak a sok segítségért!

Remélem, jövőre ismét horgászhatunk majd az ecsédi tó nagy pontyaira!


Üdvözlettel: Kovács Péter

Carp Friend Baits Team - Barátságban a halakkal

Vonalban