Egy kiskorpádi nyár

Az idei nyáron a túráim nagy részét kedvenc vizemre, a Kiskorpádi Szigetestóra szerveztem. A tó halállománya egyedülálló, rengeteg nagytestű ponty és amur él a vízben, emellett a környezet sem elhanyagolható. Kiemelkedő koiponty állománya is, így előzetesen igen mozgalmas horgászatokra volt kilátás.

A valóság azonban a várakozásokat is messze felülmúlta. Ebben a cikkben egy rövid összefoglalást szeretnék adni, a túrák tapasztalatait szeretném megosztani. A tavon tíz hely található, a tó két „végét” választottuk ki, az 1-es és a 10-es pályát horgásztuk, illetve az ötös álláson töltöttem két napot.

 

Egy kiskorpádi nyár

Tizenöt feletti tükrös az 1-es helyről

 

Csalinak a már jól bevált Red Army, Deep sea és Full liver hármas került bevetésre, de volt még nálam egy kevés tavaszról megmaradt Red dream is. Ez a csali hármas mindig jön a vízpartra velem, még nem volt olyan, hogy legalább az egyik ne adta volna kiemelkedően a halakat.

 

Egy kiskorpádi nyár

„Tony Montana” is szereti a CFB csalit

 

Ezen a tavon két tényező fontos igazán, az egyik a helyválasztás a másik, pedig véleményem szerint a csali mérete. Előszeretettel horgászom a partszélt, valamint egy botot mindig teszek a „semmibe”, fél vagy háromnegyed távra. Itt keresni kell az ideális helyet, mert mindig van egy olyan pont, ami adja a halat. Ezt megtalálni csak idő kérdése. A helyválasztásban akár fél méter is számít, ha nem pontosan egy adott pontra tettem vagy nem elég közel került a nádhoz a szerelék, várhattuk a kapást. Újrahúzáskor, ha kijavítottuk a pontatlanságot, sokszor másodpercek kérdése volt csupán. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a kis mennyiségű, koncentrált etetés a nyerő, dobálós horgászattal nagyságrendekkel kevesebb halat fognak az emberek.

 

Egy kiskorpádi nyár

Jó stratégia eredménye

 

A siker másik titka a csali mérete. Tapasztalataim szerint a csali méretének növelésével arányosan csökken a kapásszám. A húszas golyókat mindig lefaragom körülbelül 16-osra. Sokszor teszek mellé egy szem tigrismogyorót, nagyon szeretik a pontyok. Érdekes megfigyelés volt, hogy koi pontyot szinte csak és kizárólag a tigrismogyis kombóval tudtam fogni, a sima egy szem bojlit nekem nem vették fel. A csalit mindig pasztáztam gyári íznek megegyező pasztával, a full livert pedig dippeltem carp stimulate porba és folyadékba. Az így vonzóbbá tett csali sokkal hamarabb hozott kapást. Koncentrált etetésnek 3-4 szem félbevágott golyó, halibut pellet, egy maréknyi magkeverék és a tavon kapható apró pellet került a vízbe.

 

Egy kiskorpádi nyár

Méter hosszú nyurga

 

Idén nyáron szabályosság volt megfigyelhető a kapások idejében is. A korábbi évvel ellentétben az éjszaka sokszor nyugodalmasan telt, vagy maximum két-három jelentkező ébresztett fel, azok is szinte mindig éjfél környékén és hajnali két óra környékén jöttek. Reggel, ahogy elkezdett világosodni, megjött a halak étvágya, ami eltartott egészen délután négy óra környékéig, ekkor egy két-három órás szünet szokott következni, majd a napnyugtához közeledve újra jöttek a kapások.

 

Egy kiskorpádi nyár

Éjszakai tükrös

 

Szintén eltért a korábbi évektől, hogy az óriási meleg nemhogy csökkentette volna az étvágyukat, inkább növelte. Az igazán jó napokon mindig kánikulai meleg volt. Amikor jött egy front, vagy lehűlt a levegő meg kellet dolgozni minden egyes halért. A hőmérséklettel változott az ideális csali is, 40 fok felé közeledve a red armyra egyre kevesebb, míg a full liverre egyre több kapás érkezett. A legforróbb napokon kizárólag ezzel csaliztam, szinte ontotta a pontyokat. A deep seare kicsit kevesebb, de darabosabb halak jöttek, a red army pedig szinte mindig kitűnően működött. Egyetlen egy nap volt, amikor csak red dreammel tudtam halat fogni, ennek az okára nem jöttünk rá, de egyedül ezt vették fel a pontyok. Szintén furcsa, hogy az amur nem válogatott a csalik között, jött kagylós, májas golyóra is.

 

Egy kiskorpádi nyár

Full livert vette fel

 

Egy kiskorpádi nyár

Gyönyörű kiskorpádi amur

 

Egy kiskorpádi nyár

Igazi torpedó

 

A fárasztásokról most nem írnék, a túrákat sem szeretném részletezni, de a „legrosszabbul” sikerült pecán is bőven harminc darab felett fogtam. Legtöbbet a 10-es állás adta, 72 db halat sikerült lefotózni, rengeteg gyönyörű koi volt közötte és jött három 15 kiló feletti hal is. Sikerült megcáfolni azt a tévhitet, hogy a hátsó állásokon a méteres vízben nem lehet nagyot fogni.

 

Egy kiskorpádi nyár

16 kg felett a 10-es állásról

 

A legnagyobb halunk Miki barátommal „közös munka” eredménye, 18,5 kg volt a súlya, igazi őrült sztori eredménye. A hat botunkból egyszerre négyen volt hal, Miki két bottal fárasztott, egy botot átadtam Jokénak, a halőrnek, aki egy tizenegy kiló feletti amurt szedett ki. Szákolás előtt a pontyom elment, Mikitől át tudtam venni az egyik botot. 45 percig küzdöttünk, majd miután ő megszákolta a halát, visszaadtam a botot, még negyed órás fárasztás következett, azután tudtuk csak merítőbe terelni a tükröst. Mérlegelés után gyors fotó a vízben, igazi csapatmunka volt!

 

Egy kiskorpádi nyár

A túrák legnagyobb hala

 

Több mint tíz darab tizenöt kiló feletti pontyot fogtunk, számtalan gyönyörű amurt is sikerült lefényképezni, a koikról pedig inkább beszéljenek a képek.

 

Egy kiskorpádi nyár

Végre Liliommal is megismerkedtem

 

Egy kiskorpádi nyár

Micsoda színek…

 

Egy kiskorpádi nyár

Számomra ő a legszebb a koi-k közül

 

Egy kiskorpádi nyár

Koi kék pikkelyekkel

 

Egy kiskorpádi nyár

Hát nem csodaszép?

 

Írásom zárásaként egy szomorú dolog mellett azonban nem tudok elmenni szó nélkül, ez pedig néhány horgász viselkedése, halakhoz való hozzáállása. Sokat gondolkoztam, hogy belekerüljenek-e ezek a gondolatok, végül nem bírtam magamban tartani. Két esetet emelnék csak ki. Szemtanúja voltam, hogy a szemközti oldalon ülő ”horgászok” a két kiló körüli tűzpiros koit úgy tekerték ki, mint ahogy a többi horgász az ólmot szokta. Harminc méterre a parttól már láttam szerencsétlen halat a víz tetején szörfözni kifelé. Előző este egyszerre fárasztottunk a szomszéd sráccal, ugyanebből a társaságból feltételezem kellő mennyiségű ital után üvöltöztek át, hogy „húzzunk már a féken”, „mit bohóckodunk fél órát a fárasztással”, „ő már ötször kitekerte volna”, „átjön és kiszedi, mert már unja” és hasonló dolgokat.

 

Egy kiskorpádi nyár

Őt kellett volna kitépnem a vízből a szomszédok szerint…

 

Az ilyen embereket a vízpartra sem lenen szabad odaengedni. El kellene sokaknak gondolkodni, élőlényekre horgászunk, akiket tisztelni kell, vigyázni kell rájuk, mert egy idő után ülünk az üres tavak partján. A horgászsport fejlődése miatt már mindenki tud nagyhalat fogni, de sajnos bánni nagyon sokan nem tudnak velük. Gondoljunk bele, ha egy olyan tavon is, ahol ennyire vigyáznak a halakra, előfordul elő ilyen eset, mi lehet máshol, ahol kontroll nélkül, csak a pénzről szól a horgásztatás. Mindenki tud szomorú példákat, kivégzett gyékényesi rekordponty, látunk ide-oda feltöltött borzalmas halas képeket, de változás még sincs! Hibásak véleményem szerint a nagy horgászcégek, mert a rengeteg horgászfilmben még egyikben se láttam, hogy elmagyaráznák, milyen következménye van, ha a kopoltyúba nyúlunk, mi történik a hallal, ha állva fotózunk, ha matrac nélkül rádobjuk a kövezésre, ha „megsütjük” a forró matracon, lehetne sorolni… Egyre szomorúbb a helyzet, egyre kevesebb a sértetlen, egészséges hal, valamit tenni kellene azoknak, akik tehetnek ellene!!!

 

Egy kiskorpádi nyár

Unokáink tudnak majd ilyen pontyokat fogni?

 

Egy kiskorpádi nyár

Barátságban a halakkal

 

Horgásztársi üdvözlettel: Szabó Gábor

Carp Friend Baits Team – Barátságban a halakkal

Vonalban