Hibriddel a tőzegbányán

48 óra, Hibrid bojli és gyönyörű szép pontyok, illetve tokhalak. Ez jellemezte a Nemesnádudvari horgászatunkat a Tőzegbánya tavakon! A képen a legszebb, de közel sem a legnagyobb bölcsőbe helyezett ponty látható! Ha érdekel az egész kaland, akkor jó olvasást kívánok a cikkhez!

Sziasztok! Engedjétek meg, hogy bemutatkozzam, hisz nem hinném, hogy sokan ismernétek. Nyerges Balázs vagyok, 25 éves és pontyokra horgászom a Catch & Release elvét követve. Pontosítva, immáron körülbelül 2 éve kimondottan nagypontyokra horgászom, főként bojlit használva, de előtte hagyományos fenekező módszerrel horgásztam meg a különböző napijegyes tavakat, valamint időnként a Dunát is. Abban az időszakban sem vittem el halat soha sehonnan, pedig akkor még azt sem tudtam, hogy mi az a C & R. De nem ítélem el azokat az embereket, akik tegyük fel, 4 kilóig elviszik a pontyot, mivel ez a magyar étkezési szokások, illetve talán a kultúra része is. Az, hogy nagypontyokra horgászom, mint azt gondolom mindenki tudja, nem zárja ki azt sem, hogy kisebb méretű bajszosokat fogjak. Épp ezért szeretném már most leszögezni, hogy akármekkora is legyen, ha szép és egészséges hallal találkozom, annak mindenképp örülök, de! Képmutató vagy alakoskodó sem szeretnék lenni, hisz a bojlival való horgászat lényege a szelektálás és a minél nagyobb példányok merítőszákba terelése. Épp ezért mindig arra fókuszálok, hogy a horgászatom minden eleme, ha lehet így fogalmazni, elősegítse a szelektálást. Hisz nem azért szeretnék becsónakázni/újradobni bizonyos időközönként újra és újra, mert egy 2-4 kilós tólakó a horgomra akadt, és persze az éjszaka közepén is jobban örülök, ha nem egy ekkorka példány kelt fel álmomból, hanem egy jóval méretesebb. Pont ezért váltottam a „bojlizásra”, mivel a fenekező horgászataimon már meguntam azt, hogy a mennyiség a „minőség” felett áll. Az elmúlt időszakokban rengeteg elméleti és gyakorlati dolgot tanultam és sajátítottam el a nagyponty horgászattal kapcsolatban, köszönhető ez bizonyos közösségi médián fellelhető csoportoknak, neten megtalálható cikkeknek, a tópartokon töltött időnek és persze bizonyos személyeknek, akiknek hálás vagyok a folyamatos segítségükért! Nem használok és veszek meg számomra értelmetlen kiegészítőket, nincs se rod-podom, se ilyen-olyan díszkivilágításom a tópartra és egyebek, mert teljességgel fölöslegesnek tartom ezeket a saját igényeimhez képest. Mindenben a legegyszerűbb dolgokat kedvelem, ez a mentalitás járja át a horgászataimat és a felkészüléseimet is. Úgy gondolom, hogy ezt a rengeteg tanult dolgot és megszerzett tapasztalatot bizonyítja majd talán ez a cikk is. Miután eleget áradoztam magamról, most vágjunk is bele, persze, ha még van, aki nem unta meg rögtön az egész irományt. Ígérem, lesznek képek is, nem csak tömény szöveg!


A CFB bojlikat és egyéb termékeket szerintem rengetegen ismerik kis hazánkban, így vagyok és voltam vele én is, de csak nemrég adódott alkalmam, hogy kipróbáljam őket. Ennek fő oka az, hogy mikor elkezdtem bojlival horgászni megfogadtam, hogy egy darabigg próbálgatni fogom különböző gyártók termékeit és, ha van, ami jól teljesít (és nem is egyszer, egy adott tavon) és a tulajdonságai is megfelelőek, akkor az már egy biztos pont. Ez nem azt jelenti, hogy leragadnék egy adott gyártó csalijánál, hanem azt, hogy annak a bizonyos gyártónak a készítményei közül nyugodtan válogathatok és tarthatok magamnál. Most értem el a CFB bojlik kipróbáláshoz, úgyhogy lássuk is, milyen eredményeket értem el velük.


Ez a beszámoló kicsit az Eredet c. filmre fog hasonlítani, ugyanis a fő cikken belül, mely a Nemesnádudvaron töltött horgászatomról szól majd, található egy kisebb is, mely a kedvenc kis napijegyes tavamon tett látogatásomról szól, ahol először próbáltam ki a Csaba által küldött termékeket. Úgyhogy kezdjük is azzal, hogy milyen bojlit választottam, miért pont azt és, hogy hogy alakult a napijegyes tesztelésem, majd utána következzen a fő iromány, a Nemesnádudvari Tőzeges tavakról.

Szóval elsősorban olyan bojlit kerestem, amely megfizethető egyetemista pénztárcával is, de minőséget is képvisel egyben, ugyanis én nem hiszek semmilyen „etető bojlinak” hívott gyurmában, ezért az olcsó, nagykiszereléses, kókány dolgokat messze elkerülöm. Ekkor láttam meg, hogy Csaba elkezdte a személyre szabott bojlikészítést is, igen kedvező árakon. Elkezdtem vele beszélgetni, elmondtam, hogy hova és nagyjából milyen adottságú tóra/tavakra kéne a golyó stb. Úgy volt, hogy a Deep Sea World golyó lesz egyedi recept alapján, de az anyagiak megint közbeszóltak. Jött az éves kártyadíj levonás, a negyedéves kutyafüle számla és a többiek. Gondolom Ti is ismeritek ezt, hisz tipikus, angolosan szólva „shit happens” pillanatok ezek. Ekkor szólt nekem Csaba, hogy van egy újfajta golyó, amit sokan előszeretettel használnak és az is erősen halas, illetve még fokhagymás jellegű, nagyon intenzív csali, ráadásul olcsó is. Ez a szóban forgó bojli a CFB Hibrid nevet viseli. Meg is állapodtunk abban, hogy ebből a fajtából vásárolok x kilogrammnyi mennyiséget, bár kicsit bántam, hogy nem a Deep Sea lett végül, mert a Hibridnek, ahogy a honlap is írja, oldódó jellege van. Na de ugye pénz beszél! A csomagom rendkívül gyorsan megérkezett, és lám-lám, kaptam ajándékot is. Kedves Csaba meglepett 10-12 szem Deep Sea World golyóval és még egy kis doboz Sunshine oldódó pop-uppal is kis méretben. Két dolog miatt örültem nagyon, a Deep Sea-t elrakhattam a Nemesnádudvari kalandra csalizó bojlinak, hiszen az nem oldódó és többet bír a vízben, mint a Hibrid. A kis Sunshine pop-upokat, valamint a Hibridet magát pedig kipróbálhattam rögtön a napijegyes tavon. Szóljon most először erről a következő kis fejezet.


Tehát fogtam magam plusz a kapott cuccok egy részét és március legelején elmentem a kedvenc kis tavamhoz, a bajai Warali-tóhoz. Ekkor még igen hideg volt a víz és a levegő hőmérséklete is, de nem érdekelt, menni kellett. 8 órát töltöttem a parton, ebből ugye kb. 7 órát horgászhattam. Nagyjából 60-80 deka Hibridet használtam el két végszerelékhez, ebből etetgettem és ebből is csaliztam, valamint vittem még 6mm CSL pelletet is, melyet a bojlival együtt kis PVA csomagokba állítottam össze. Jóformán ennyiben, azaz a PVA csomagban ki is merült az etetés, néha-néha egy két golyót azért próbáltam dobócsővel bejuttatni, de a hideg vízben és egy ilyen kis három hektáros napijegyes tavon csak pocsékolásnak tartottam volna, ha növelem a bejuttatott eleség mennyiségét. Mindkét előkém 18-20 centi hosszú volt, 5-ös Fang Twister horoggal, Tube Blowback Rig-ként kötve és ezeknél is, mint minden esetben használtam horogbefordítót, de ezt a képeken jól láthatjátok majd. Délelőtt az egyik előkén 1 szem 20mm Hibrid és 1 szem kis Sunshine pop-up volt, szimplán azért, hogy még vonzóbb legyen a felkínált csalim, a másikon pedig egymagában csücsült 1 szem Hibrid.

 

Hibriddel a tőzegbányán

 

Pár óra alatt két kapásom volt, amiket nagyon megbecsültem, mert mellettem a horgászok két kis potykán és pár dévéren kívül nem fogtak semmit, pedig finomszerelékkel horgásztak, én pedig 0.55-ös előtéttel, 5-ös horoggal, szóval igazi markáns, nagyhalas szerelékkel vallattam a vizet. Megjegyzem, ezt a szereléket nem kimondottan ide szántam, ezt már a hó végi Nemesnádudvari túrára készítettem így elő! Tehát két kapás, mindkettő meg is lett, egy kisebb 2,5 kilós potyesz és egy nagyobb, 4,2 kilós koi tette tiszteletét a bölcsőben, amit tavaly ősz végén megfogtam már egyszer itt és akkor csak 3,8 kilogrammot nyomott. Mindkettő a Sunshine + Hibrid kombinációra jött.

 

Hibriddel a tőzegbányán

 

Ezt a szép pontyot felülről is érdemes volt lencsevégre kapni a csodaszép színezete miatt!

 

Hibriddel a tőzegbányán

 

Annak ellenére, hogy két pontyot is sikerült fognom délelőtt ilyen hideg vízben és, hogy a többi pecás sem nagyon tudott jobb eredményt felmutatni, az én agyam csak járt és járt. Nem létezik, hogy egy ekkora tóban, gazdag halállománnyal ennyire ne legyen kapás még a rossz idő ellenére sem. No hát gondoltam egyet, a szimpla 1 szem Hibridet lecseréltem 2 szem Sunshine pop-upra. Úgy gondoltam, hátha kicsit kényesebben szívogatnak még és ezért nem kell nekik a szimpla süllyedő.

 

Hibriddel a tőzegbányán

 

Ahogy felkerült ez a csali, csak azzal volt kapásom! Jöttek természetesen kicsik is, melyekről nem készült fénykép, de jött egy 3,9-es és egy 4,6-os potyka is, melyeknek nagyon örültem, mivel mindkettő szép példány volt.

 

Hibriddel a tőzegbányán

 

Hibriddel a tőzegbányán

 

Ezzel nagyjából le is zárult a napom és a horgászatot, valamint a csalikat teljesen sikeresnek könyvelhettem el. Egy bizonyos szintig így már biztosítva voltam afelől, hogy kapósak a csalik, viszont pár dolog kiderült még, amire Csaba is próbált figyelmeztetni. Mivel ezek is az igazság részei, ezért úgy gondolom, hogy érdemes leírni őket. Először is a Hibrid nem egy nagyon kemény golyó, ezzel semmi gond nincs, hisz ez a karakterisztikájának a része, de így alapjáraton nem nagyon lehet dobócsövezni, vizezett csővel okés a dolog nagyjából, de nagy távra egyáltalán nem lehetséges bejuttatni a bojlikat, ezért hazaérve az összes Hibrid bojlit kiraktam 3,5 napra szellőzni. Tegyük hozzá, hogy igencsak hideg volt, tehát nyáron nyilván ennek az időnek a töredéke is elég lehet! A szárítás után újra kipróbáltam a csövezést, szintén vizezett dobócsővel és most már sokkal jobb eredményeket értem el. Bizton állítom, hogy kellő szárítás után ezek a bojlik is nyugodtan csövezhetők kb. 90-100 méterig, de tovább már nem sikerült. Tehát ezt mindenképp vegye figyelembe az, aki ezt a terméket választja! A másik dolog pedig, hogy habár 20 mm bojlikat rendeltem, ezek tényleges átmérője kb. 22-23 mm. Ez rengeteg gyártónál előfordul és nem ért meglepetésként, pont ezért készítettem annak idején 2 méretben dobócsövet! Én még örültem is neki, hogy nagyobbak, mint 20 mm, mert a Nádudvari nagyhalas pecámon jobb szerettem volna nagyobb golyókat használni. De lényeg a lényeg, hogy ezt is tartsátok szem előtt, inkább rendeljetek egy mérettel kisebbet vagy beszéljetek előtte Csabával, aki nagyon segítőkész lesz!


Most pedig következzék a főfogás, azaz a beszámolóm a Nemesnádudvaron található Tőzegbánya tavakról és azok meghorgászásáról! A részletesség kedvéért, 2016.03.31-04.02-ig tartózkodtunk a tavon, 48-50 órát.

Először is szeretném a tavat kicsit bemutatni. Ez a hely mondhatjuk, hogy a senki földjén van, ugyanis 3 kilométert meg kell tenni a sok helyen huppanós, buckás és gödrös töltésen ahhoz, hogy elérjünk a bejárathoz, de megéri 20-30-al tötyögni, mert egy nagyon elszigetelt, vad és nyugodt környezetbe csöppenünk majd. Maga a tó egészen különleges, igen furcsa látványt nyújtott, mikor megérkeztünk, ugyanis hiába egy darab tóról van szó, első látásra olyan, mintha 5-6 tó lenne a területen, pedig nem. Igazából mindegyik tó össze van kötve egy 10-15 méter széles átfolyóval a végén, jóformán csak egy 8-10 méter széles töltés választja el a "tavakat" egymástól. Ez azért van így, mert miután '93-ban abbahagyták a tőzeg bányászatát, a tóból halnevelő tó lett, majd ugye az idő múlásával és a tulaj/tulajok cserélődésével kiforrta magát azzá a nagyhalas pályává, ami jelenleg is. Mindezt a helyi "mindenestől", Sanyi bácsitól tudom, aki nagyon közvetlen, segítőkész ember és sokat szeret beszélgetni, amit nem csodálok, mivel egész évben ott van kint a tavon, van egy kis kunyhója a bejáratnál, magyarán 80%-ban csak az ide érkező horgászokkal találkozik a tulajon és egyéb, ott már megszokott jelenlétű személyeken kívül. De visszakanyarodva a tóhoz, ahogy írtam is, tőzegbányászat folyt a tavon, így nem kell extrém mélységekre és törésekre sem számítanunk. Tapogatózásunk alapján az átlag mélység úgy 170-180 centi körül mozog, a partoldalaknál pedig változó, 100-140 centimétert mértünk és csak a táv kétharmadánál volt egy 30 centis törés kb. Itt muszáj leszögeznem, hogy mi a 4-es álláson voltunk, tehát arról a tórészről van szó, amit az ötös és négyes állásról lehet meghorgászni, máshol nem tudom, van-e ilyen törés, de a mélység mindenhol kb. ugyanekkora. Egy viszont biztos, hogy akármelyik álláson is horgásszunk, bedőlt, bokros-fás akadókkal és nádfallal (tavasz közepétől késő őszig) mindenhol találkozhatunk, melyek a pontyhorgászat szempontjából igen csak jó helyek lehetnek. (Ezt lentebb alá is támasztom majd nektek!) Az alábbi képen láthatjátok az állásokat és azt, hogy melyikhez mekkora vízterület tartozik. A jobbszélső keskeny a 6-os állás lenne, de elvileg nem nagyon lehet kibérelni, ott inkább harcsázás folyik néha napján, úgyhogy azt direkt ki is hagytam a képről.

 

Hibriddel a tőzegbányán

 

Tehát a mélység nagyjából egyforma, akadók és nádas viszont van jószerivel mindenfelé, na de milyen maga a meder? Gondolom nem okozok meglepetést azzal, hogy süppedős, laza a mederfenék, mert ez ugye a tőzeg vonzata. A kemény részek nagyon ritkák és, ha találunk is, akkor is csak egy pár tíz centis részt fogunk fellelni, úgyhogy már most mondom, szerintem fölösleges nagyon belemerülni a medertapogatásba, ugyanis simán megfoghatók a halak igazából bárhonnan, hisz nagyjából az egész tó aljzata ilyen laza. Summázva ezek a tó legfőbb tulajdonságai, de még kiegészíteném annyival a listát, hogy sok természetes táplálék van a vízben, ilyenek többek között a kis rákok is és a sok kicsi, valamint nagy testű ponty mellett van benne jó pár tokhal, melyek közt nem ritka a 30 pluszos sem. A felszerelésre vonatkozó szabályok: minimum 0.35 mm főzsinór, tilos a fonott dobóelőtét, de monofilt természetesen használhatunk, leadcore engedélyezett, a horog maximális mérete a 4-es lehet és persze elvárás a nagyméretű merítő és az egyéb, remélhetőleg mindenkinél jól megszokott halkímélő eszközök.

Essen szó egy kicsit a horgászhelyekről is. Minden álláshoz tartozik egy 9 négyzetméteres, üres faház és egy üvegszállal bevont faladik evezővel; ezeket az ár mind tartalmazza. Csónakmotort nem lehet helyben bérelni, de vinni természetesen vihetünk magunkkal. Áram az állásokhoz még nincs kivezetve, de a közeljövőben már elvileg meg lesz oldva a dolog, mint ahogy az is, hogy minden helyhez járni fog pontybölcső is. A placc helyenként füves, máshol pedig kővel leszórt a sár kialakulásának elkerülése végett. A házak autóval megközelíthetők, tehát a talicskánkat vagy egyéb szállító eszközünket is nyugodt szívvel otthon hagyhatjuk! Én személy szerint amúgy jobb szeretem az erdősebb, "vadabb" környezetet, magyarán inkább a sátrazást részesítem előnyben, de az tény, hogy itt komfortosabb volt a faház, na meg, ha alapból jár, akkor már használjuk ki a lehetőséget.

 

Hibriddel a tőzegbányán

 

Szerintem mindent elmondtam a tóról és a horgászhelyekről is, amit tudni érdemes, úgyhogy elkezdem nektek összefoglalni a horgászatunkat. Kezdvén az időjárással; minden napunkat ugyanaz az időjárási forma jellemezte, déltől estig erős, 40-55 km/h-ás széllökések, estétől délelőttig pedig szélcsend uralkodott. Bár mi nem nézzük ezeket a dolgokat, de leírom a cikk részletessége érdekében: első nap 1016-os volt a légnyomás, mely másnapra 1026 hPa-re emelkedett és a második napon kaptunk egy hidegfrontot is. A hőmérséklet a megszokotthoz képest jóval magasabb, 22-25 fok volt a nappali órákban, este pedig 15 fok körül mozgott. Szóval jutott nekünk napsütés, borult égbolt, szélcsend és viharos szél is. Ezek közül csak a szél volt néha befolyásoló tényező, mivel mi motor híján evezni kényszerültünk.

Pár szó az etetésünkről és a csalizásunkról, mielőtt belemerülnénk a helyválasztásba.

Etetés:

Mindketten kisebb etetéseket csináltunk, nekem néha megszaladt a kezem, ezt beismerem :D A kis etetés 2-3 marék bojlira értendő, vagy 2-3 kanálnyi magvas-pelletes-bojlis mixre, amit pl. Dani, a horgásztársam használt. Én csak a CFB Hinrid bojlival etettem, de néha beszórtam pár marék 6mm CSL pelletet, mikor nagyon nem volt kapásom. Nálam a bojli méret, ahogy írtam is fentebb, 22-24 mm volt. Daninál is halas-fűszeres bojlik voltak az etetésen, halibut pellettel és magvakkal (néha elhagyva a magvakat), de Ő kisebb, ha jól emlékszem 16 mm bojlikat használt. A magvak hozzák a kisebbeket is, de majd látjátok, hogy benézett a 8-10 kilós ponty is oda, szóval mindenkinek szíve joga, hogy használja-e vagy sem, de ez benne van a pakliban. 

Csalizás/felszerelés/végszerelék:


Mindkettőnknek 3,6 méteres, 2,75 librás botjai vannak nagyméretű orsókkal. Nálam a 0.55-ös monofil clear előtétzsinórra egy fémkaros ólomkapocs volt húzva, amiben a forgó reteszelve volt, Daninál is hasonló rendszer volt használatban, de ami teljesen megegyezett az az, hogy ólom helyett köveket használtunk biciklibelsőben, 100% elhagyós szerelékként. Csak a hóember kombinációk működtek, nekem ananászos pop-up volt a jó halas, fűszeres CFB Hibrid golyókhoz. A horog-csali távom 1.5-2 cm volt, a horogelőke 25-30 cm, tube blowback-rigként kötve, mint mindig. Használjatok ilyen hosszú előkéket ilyen helyeken, mert kellhet, ha behúzza magát az ólom/kő a mederbe. Sporik elmondása alapján később kötöttünk 50-60 cm-es előkéket, 3-4 helyen lesúlyozva, mivel elvileg a tokokra az nagyon jó és ez később be is vált, de ugyanúgy felvette a tok a 25 cm-es előkémet is, szóval rajtatok áll a döntés. A kőelhagyós szereléktől nem kell félni! Engedjük le lehetőleg lassan, de amúgy leengedésnél tuti, hogy nem esik ki a kő, sőt kihúzáskor is csak többszöri rángatásra fog, de kapáskor ahogy kell, rögtön kibújik a gumiból, mivel egy halunk se jött ki kővel együtt. A másik, hogy használhattok így nyugodtan 150-250 grammokat is, kiváló akadást fog biztosítani, ezt garantálom! Ezeket a köveket "kulé" köveknek nevezik, ha valakit érdekel esetleg. 

 

Hibriddel a tőzegbányán

 

Meghorgászott helyek:


Mi először jártunk a tavon, így csak előzetes informálódásból és helyi eszmecserékből tudtunk mihez viszonyítani. Az biztos volt, hogy behordani fogunk, ugyanis itt dobálással senki nem igazán szokott próbálkozni, ennek legfőbb oka a tőzeges mederfenék ami, ha nem állítjuk meg vízbeérés előtt a zsinórt, könnyen becuppanthatja az ólmunkat jó mélyre. Na meg ugye jár a csónak, tehát simán megoldható a behordás, amely a pontosabb végszerelék bejuttatást és etetést is lehetővé teszi. Egy dolgot tutira vettem, hogy az egyik végszereléket a 90-100 méterre, a szembe partnál lévő bokros rész elé teszem majd le, a másikat meg majd elválik hova. Horgásztársam Dani pedig úgy döntött, hogy az Ő biztos pontja a közelebb eső öbölnél lesz bebójázva. Mivel a 48-50 óra nem sok, főleg, ha a nettó horgászidőt nézzük csak ebből, így számítottunk rá, hogy egy-egy bottal kereső peca lesz. Így is történt, először megjelöltük a biztos pontokat, én az akadóhoz/bokorhoz Dani tanácsára nem raktam bóját, hanem egy piros szalagot kötöttem az egyik ágra, Ő pedig bebójázott a partunkhoz közelebbi öbölhöz. Aztán átbeszéltük, hogy mi legyen a másik két végszerelék sorsa. Arra jutottunk, hogy berakunk egy bóját a távolabbi öbölhöz, mivel az is szélvédett hely és Ő az egyik, én pedig a másik oldalát horgászom. Ez sajnos rossz ötlet volt, mivel egy egész napon keresztül onnan még csak egy csippanásunk sem érkezett és a másnap érkező, itt már jártas sporik mondták, hogy Ők is próbálkoztak ott tavaly, de teljesen eredménytelenül. Mit volt mit tenni, változtattunk, hiszen nem repül a sült galamb a szánkba csak úgy, úgyhogy én úgy döntöttem, hogy közép és háromnegyed táv között lerakok egy bóját, mert az előzetes információk szerint az a rész is adja a halat és a szép tokok is onnan szoktak érkezni. Dani barátom pedig átrakta a másik végszerelékét is a közelebbi öbölhöz, mivel az már időközben adott jó pár halat, csak úgy, mint nekem a bokros/akadós részek.

 

Hibriddel a tőzegbányán

 

Hibriddel a tőzegbányán

 

Ezekről első körökben kisebb potyeszek érkeztek 2-3 kilóval, ekkor vettem le a Hibrid golyókat a hajszálelőkéről, mivel arra jöttek a kicsik oldódó mivolta miatt, helyette a Deep Sea World + pop-up kombináció került fel, ezt követően csak ezt használtam mindkét hajszálelőkémen. Majd Daninál, Ő nem CFB golyókkal horgászott amúgy, megindultak a darabosabbak is, míg nekem délutántól egészen hajnalig elcsendesültek a dolgok, egy 4.6 kilós kis töves látogatót kivéve. Dani eközben fogott egy 8.4 kilós és egy 9.4 kilós nyurga testű pontyot is, az egyiket nappal, a másikat pedig éjjel, valamint még pár 4-5 kiló közti tőpontyot. Amit szeretnék kiemelni, hogy minden kifogott pontyunknak gyönyörű szép, mély tónusos, sötét színezete volt, öröm volt rájuk nézni!

 

Hibriddel a tőzegbányán

 

Hibriddel a tőzegbányán

 

Nálam csak hajnalban fordult a kocka! De amúgy egész este ment a kis csippantásos vagy pár pittyenéses jelzés, de nem emeltem rájuk, mert napközben eljátszottam ugyanezt és soha nem volt semmi, még a kő is a helyén volt, szóval várjátok meg türelmesen, hogy elhúzza szépen, különben potyára csónakáztok vagy dobtok be újra majd Ti is, ami valljuk be elég bosszantó.

Tehát jött  a hajnal, 04:30 körül a szívem majdnem megállt, arra keltem, hogy folyamatosan nyomja a vevőegységem, rohantam ki és egy igazi élménydús fárasztás következett a karcsú, 2,75 librás pálcámmal, mellyel 15-20 perc után hálóba tereltem egy bitang nagy tükörpontyot. Ahogy a bölcsőbe helyeztem és kiszedtem a horgot, letakartam és rohantam be a házba Danihoz, hogy jöjjön gyorsan mérni és fényképezni. Lemértük az amúgy tökéletesen hibátlan, jó dundi tükörpontyot, ami a mérlegelő súlyát levonva 18 kilós volt, ezzel egyéni rekordomat is megdöntöttem, képzelhetitek mennyire örültem, hogy a bokros közül kitereltem egy ilyen csodaszép példányt, nem is volt kérdés tehát, hogy az a hely etetve és persze meghorgászva marad!

 

Hibriddel a tőzegbányán

 

Hibriddel a tőzegbányán

 

Ezután ugye jött a frissítés és hamar megérkezett a reggel. A délelőtt folyamán jött pár 4 kiló körüli Daninak is és nekem is, amik amúgy igen jó erőben vannak, úgyhogy csak csínján velük! Aztán valahogy megállt a dolog, nagyon felerősödött a szél is, de kora délután volt egy gyönyörű kapásom, és a halat fárasztottam is egy jó 15 perce, mikor a parttól 15 méterre kb. lefordult az akadók közelében. Ez után folytatódott a csend vagyis csak a piszkálások mentek, egy-egy pittyenések, de ennyi. Ekkor hallottuk a szomszéd állásról, hogyha tokot akarunk, ami amúgy Dani nagy mániája volt, akkor kössünk hosszú előkét. Dani ezzel is töltötte a délutánt, hogy csak pellettel etetett és csalizott, sőt még Bajára is elment, hogy vegyen halibut pelletet, mert nem volt nálunk több. De nem hozta meg a dolog a várva várt sikert. Megjött az este, a szél megint alábbhagyott és éjfél körül elsült a hosszú előkés botom, amit ugye fél táv környékére raktam. Itt azért már több időt vett el a fárasztás, mivel a tok jobbra-balra ment, ugrált ki a vízből stb, de sikerült bölcsőbe tenni, 14 kilót nyomott. Nem fogok ferdíteni, itt az igazsághoz szorosan hozzátartozik, hogy ennél a pontnál ábrándultunk ki a tokhalból, legalábbis a vágótokból. A csiszolópapírszerű bőre szétvágta a kezemet, közben a cipőm oldala is kiszakadt és telement vízzel, mert hát miért is nem a gumis thermo bakancsban lennék éjjel... :D Ráadásul nagyon sokat fárasztottam és az is beletelt egy kis időbe, míg a merítőből kiszenvedtük szerencsétlen állatot és, mivel kitüntetett fontosságúak a tokok a tavon ezért úgy gondoltam, nem bénázunk többet, nem fogom megemelni, menjen vissza, én úgyis a pontyokért jöttem. Egy matracos/bölcsős képet azért lőttünk róla.

 

Hibriddel a tőzegbányán

 

Na ekkor ábrándultunk ki mindketten a tokokból, túl macerásnak találtuk az egész dolgot és a pontyok szerintünk sokkal szebbek is. De én hülye fejjel visszavittem a középső bójához a végszereléket, bár az előkét lecseréltem a sima 25-30 centisre. Fél óra múlva újabb kapás ugyanonnan és megint tok volt! Danit már nem mertem felébreszteni sem, ezért mikor már a partközelben volt a hal, a csónakból merítettem meg, a merítő fejét leszedtem a csatlakozóról és még a vízben kiszedtem a horgot a hal szájából, átnéztem, kb. 10-12 kilós lehetett az előzőhöz viszonyítva ugye, de nem méregettem le, rögtön engedtem is vissza. Ekkor döntöttem úgy, hogy otthagyom a tó közepét/háromnegyedét és a második szerelék is megy a bokorhoz, mivel onnan elvileg nem nagyon jön tokhal. Ez így is lett. Daninak közben nem volt kapása, lehetséges, hogy befordult egy harcsa az öbölbe, mert amúgy működött  a hely addig, de ez már csak a mi spekulációnk. Szóval a második tokom után ment mindkét szerelék a bokros, akadós partoldalhoz, az akadóktól amúgy 1 méternyire kb. minden esetben, mert mikor előrébb volt, csak kicsik jöttek! Hajnali háromkor újabb kapásra ébredtem, most már kicsit megkönnyebbülve, hogy ez végre talán ponty lesz. A 2 fejlámpám közül egyiket sem sikerült kifele menet felmarkolnom, úgyhogy a csillagok fényére és a sasszememre bíztam magam. Nem is volt semmi probléma, egy szuper fárasztás után landolt a bölcsőben egy gyönyörű, kerekded, nagy pikkelyekkel megáldott spanyol mintás ponty, melynek súlya 13.2 kiló volt. Az akadás itt is tökéletes és a hal is hibátlan volt és ő is, csak úgy mint az összes többi, a CFB Deep Sea World + pop-up kombóra éhezett meg.

 

Hibriddel a tőzegbányán

 

Hibriddel a tőzegbányán

 

Felemelő érzés volt megint egy ilyen gyönyörű halat a fényképező előtt tartani, aztán természetesen ment is vissza az éltető közegébe. Ahogy csaliztam volna újra, elfüstölt a másik botom is a bokor alól, ráemeltem és rögtön megvolt a kontaktus, ismét egy élménydús fárasztás következett, majd egy 7.6 kilogrammos tükörpontyot fényképezhettem a bölcsőmben, ami szintén hibátlan volt! Danit nem akartam már felkelteni, mondjuk próbáltam azért, csak nem hallotta(?), úgyhogy erről csak a bölcsőben készült kép!

 

Hibriddel a tőzegbányán

 

Hibriddel a tőzegbányán

 

Itt már úgy döntöttem, hogy ledőlök én is, mert hulla fáradt voltam, gondoltam alszom egy órát és utána behúzom a frissen csalizott végszerelékeket. Na ez nem jött össze, mert igencsak elaludtam, Dani jelzői pedig mindvégig csendben álltak és reggel 7 körül keltem fel. Úgy voltam, hogy összeszedem magam, míg Dani is felébred és frissítünk. Aztán fél óra után láttuk, hogy jön a következő turnus a helyünkre, amit azért nem értettünk, mert elvileg délelőtt 11-ig lehettünk volna, de mindegy, így is már számomra elég jól alakult a horgászat, Dani kedvét pedig kicsit letörte a hosszú kapástalansága és a hihetetlen mértékben lehűlt hőmérséklet is, úgyhogy pakoltunk, szemetet szedtünk és fáradtan, de boldogan elhagytuk a helyszínt.

 

Hibriddel a tőzegbányán

 

Összegezve, számomra szuper peca volt, Dani sem bánta meg, remek a hely és nagyon kedvesek, segítőkészek az ottani emberek, főleg Sanyi bácsi, aki kérdés nélkül bestoppolja a horgászszéket, ha nem ül benne senki :D Biztos, hogy visszajövünk még ide. Ha nem akartunk volna mindenképp tokozni és már a második nap elején mindkét szerelékem a bokrosnál lett volna, szerintem még 3-4 pontyot sikerült volna horogra csalni. De ez teljesen lényegtelen, mert így is egy felejthetetlen horgászaton vagyunk túl! Aminek pedig pluszban nagyon örültem az az, hogy tökéletesen, a megálmodott módon működtek a CFB termékek. A Hibrid remek volt az etetésre, főleg egy ilyen rövid horgászaton, ahol kell az intenzív csalogató hatás, a Deep Sea World golyók pedig szintén kimagaslóan teljesítettek. Úgy döntöttem, hogy ezt az évet a CFB-nek szentelem, hogy még több tapasztalatom és tudásom legyen a készítményekkel kapcsolatban! 

Mindenkinek sok sikert kívánok és remélem, hogy sok hasznos információt tudtatok meg a beszámolóból.

Nyerges Balázs

Carp Friend Baits Team - Barátságban a halakkal

Vonalban