Az idei ősz folyamán 2 hetet töltöttem el kedvenc tavam, a Fehérvárcsurgói tározó partján. Az első túrát szeptember közepére terveztem, a második hétre pedig november első hetében került sor. Akik ismerik a tározót, tudják, hogy egy nagyon rapszodikus vízről van szó, de az idei ősz a régi, a rutinos csurgói horgászok szerint is egyedülálló volt. Tudni kell, hogy teljesen normális jelenség az, ha 2-3 napig még kapásig sem sikerül eljutunk a tározón, de idén ősszel előfordult, hogy hetek teltek értékelhető kapás nélkül.

A helyzetet nehezíti még a tározóban lévő sok kistestű ponty is, akik ha megtalálják az etetésünket (már ha hajlandóak enni), akkor esélyt sem adnak arra, hogy a nagyobb példányok megtalálják a felkínált csalinkat. A szeptemberi túra során ugyan nem volt gond a kapásszámmal, de főként az apróbb példányok rohama volt jellemző. A horgászatra, a számomra legnagyobb favorit CFB Deep Sea World bojlival készültem, kizárólag 24 mm-es méretben. Hiába próbáltam különféle etetési, csalizási technikákat,  többször ébredtem az éjszaka folyamán arra, hogy egy 4-5 kilós példány felvette a horogtól 4-5 cm-re elengedett dupla 24 mm-es bojlimat. Ettől függetlenül mozgalmas horgászat volt, és sikerül egy-két szebb példányt kivarázsolni a mohó apróságok közül.

A novemberi túránk nagy részére viszont a kapástalanság volt a jellemző. Nem ért minket meglepetésként a dolog, mert az érkezésünk előtti héten, a tavon horgászó ismerőseink már felkészítettek bennünket arra, hogy ne számítsunk mozgalmas horgászatra. Bíztunk benne, hogy mire megérkezünk, változni fog… de nem így történt. Nem tudtuk mire vélni a kapástalanságot, mivel az időjárás, a szél, és a hely is kedvezett az elmúlt évek tapasztalatai alapján a halfogásnak. Próbákoztun több etetési és csalizási technikával, de sikertelenül. Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot a kint lévő magyar, cseh és szlovák csapatokkal, de a személyes és a Facebook-os értekezések során mindig nemleges választ kaptunk a halfogásra vonatkozóan. A hét közepén kaptunk hírt arról, hogy a kincsesi strandon horgászó csapat egy gyönyörű, 26 kg feletti pontyot akasztott, ez kicsit feldobott bennünket és visszahozta a reményt, hogy talán mi is belebotolhatunk egy szebb példányba. A hét folyamán végül két kapásig sikerült eljutnunk, a túra 6. és 7. napjának reggelén. Mindkét hal az új RED CELL bojlira érkezett, a nagy favorit Deep Sea World ezúttal nem adott halat.

Összességében egy sikeres őszt tudhatok magam mögött, mert 2 hetet is eltölthettem kedvenc vizem partján és a nehézségek ellenére sikerült pár szép pontyot matracra fektetnem. A tározó néha egészen rövid idő adhat olyan halakat, amikre minden pontyhorgász vágyik, néha pedig pár nap alatt képes elvenni minden önbizalmunkat. De ezért szeretjük, ez a szép benne, ezért járunk vissza évről-évre, hogy átéljük az előző horgászat örömeit, vagy éppen szépítsük a kudarcokat. Egy dolog azonban biztos: megtanít bennünket arra, hogy megbecsüljünk minden egyes megfogott pontyot, annak méretétől függetlenül.

Borics Péter

Carp Friend Baits Team - Barátságban a halakkal