Valóra vált remények

A hosszúra nyúló télben rengeteg időnk volt megtervezni az év első pár horgászatát. Hosszú Roland barátommal is így tettünk. Próbáltuk kiszámolgatni, már amennyire lehet, hogy a májusi Gyékényesi horgászatunkat közvetlenül az ívás előtti időszakra időzítsük. Szerencsénkre és az időjárás hathatós támogatásával a május 21-28 közötti horgászatunkkal sikerült elcsípnünk az utolsó napokat. Mint az később kiderült, a 28.-át követő napokban rendkívüli mértekben visszaeset a fogások száma.

A túrára 24 mm dumbell Red „Beast” Liverrel és 24 mm Full Aminoval készültem. A szokásomtól eltérően most elhatároztam, hogy magot is viszek magammal, amellyel kizárólag a Full Aminos etetést egészítem ki.

 

Valóra vált remények

Dippelt Full Amino

 

Valóra vált remények

Pasztázott Red „Best” Liver

 

Május 23.-án a kora reggeli órákban találkoztunk a vízparton Rolival. Sajnos egész nap óriási szél korbácsolta a vizet, így reménytelennek láttuk még a vízre szállást is, nem, hogy a helykeresést, bójázást. A sátrakat is csak egyesével egymásnak segítve tudtuk felállítani. Reménykedtünk még az esti szélcsendben, de sajnos az sem jött el, így felcsalizott előkékkel vártuk a vízre szállási lehetőséget. Következő nap hajnala már csendesebb vízzel fogadott bennünket, így közös erővel gyorsan lebójáztunk 6-7 ígéretesnek vélt helyet. A helyek kiválasztásánál elsődleges szempont a természetes táplálék (kagyló) jelenléte volt. Több esetben farönkök, bedőlt bokrok képeztek ígéretes haltartó helyet a kiválasztott területen. A négy legjobbnak gondolt helyet kisorsoltuk egymás között és oda raktuk le végszerelékeinket. Mint később kiderült ebből négy „igéretes” helyből csak egy lett az igazán. (Természetesen nem a nekem kisorsolt). Az elkövetkező napok bősz helyváltoztatásokkal, helykeresésekkel teltek a számomra. Még azokat a helyeket is elhagytam, ahonnan egymás követően két kisebb ponty érkezett. Roli is folyamatosan kereste, hogy hol táplálkozhatnak a pontyok. Mivel a radar szerint a halak 2-4 méter között tartózkodtak az esetek többségében, illetve a víz hőmérséklete még a 19 fokot sem érte el, ezért a legsekélyebb púpokat, platókat kerestük és azok felső részét próbáltuk meghorgászni.

Kezdetekben kikönnyített szimpla csalikkal horgásztam, de ahogy jöttek a kapások elhagytam a kikönnyítést, illetve dupla fekvőre váltottam.

 

Valóra vált remények

Kikönnyítve, de már paszta nélkül

 

Szerencsénkre a törpe még nem volt aktív, ezért minden tőlünk telhetőt bevetettünk az etetés és a csalik attraktívabbá tétele érdekében. Talán a horgászatunk 4. napjára találtuk meg minden botunkkal a pontyok táplálkozási helyét. Ahogy gondoltuk is, a legsekélyebb vizeken voltak hajlandók enni, sőt csak az előttünk elterülő víz egy bizonyos területén.

Innentől kezdve zombi üzemmódba kapcsoltunk. Napi 2-3 óra alvásban volt csak részünk, amit nem bántunk annyira, hiszen nem a tavaszi telepítés szórakoztatott bennünket. Közben, azért volt időnk megörökíteni a természet csodálatos fényeit is.

 

Valóra vált remények

Holdfelkelte fényei

 

Valóra vált remények

Napfelkelte egy kis frissítővel

 

A működő helyeink sajnos 300 méternél messzebb voltak a parttól, sőt volt 400 méterre is etetésem, ezért a pontyok nagy részét nem is hoztuk ki fényképezni. A teljesség igénye nélkül néhány kép.

 

Valóra vált remények

 

Valóra vált remények

 

Valóra vált remények

 

Tovább nehezítette a helyzetünket, hogy három nem kívánatos akadónk is volt a víz alatt, amelyek többször „megtréfáltak” bennünket. Egyesületi vizekre jellemzően a helyiek felelőtlensége és butasága nem ismer határokat. Előszeretettel tesznek le bomba biztos bójákat a púpok tetejére. Ezek aztán lassan „levándorolnak” a mélybe, kantáros halak tömkelegét eredményezve, jobb esetben csak halvesztést okozva. Nagy szerencsével meg lehet keresni őket radar segítségével, de az eltávolításuk már nem egyszerű feladat.

 

Valóra vált remények

Egyel kevesebb

 

Péntek hajnalban aztán eljött Rolinak az a pillanat, amiről minden Gyékényesre visszatérő horgász álmodik. Erről részletesen majd ő fog megemlékezni egy írásban, de annyit én is elmondhatok, hogy egy közel 30 kilós gyönyörűséggel ajándékozta meg a víz. Természetesen mindent elkövettünk a fogás emlékezetessé tétele érdekében, ennek egyenes következményeként az aznapi horgászatunkra nem tudtunk teljes mértékben „koncentrálni”.

Szombati nap a „sablon” 8-10 kilogramm közötti pontyok jegyében telt. A késő délután eljött szélcsendben már a frissítés gondolatával játszottunk, amikor nálam is erős, húzós kapással jelentkezett valaki a Red Liverre. A csónakba szállást követően, hosszú métereken keresztül nem tudtam zsinórt felszedni az orsóra, annak ellenére, hogy 5.-ben próbáltam felvenni a lépést az érdeklődővel. A bójától közel 200 méterre tudtam csak a hal fölé érni, ahol erősen tartotta a 13-14 méteres mélységet. Pár perc után a folyamatos nagy súly és az öklömnyi buborékok sora hozott igazán izgalomba. Ekkor kezdett motoszkálni bennem, hogy engem is kegyeibe fogadott a sors. Közben nem is vettem észre Rolit, aki teljes gázzal, plusz evezővel is rásegítve próbált utolérni. Csak a hangjára lettem figyelmes, amikor jelezte, hogy az akció kamerával veszi a fárasztást. A fárasztás további része különösebb izgalmakat nem tartogatott. Sikeres szákolás után láttam, hogy a horog biztosan akadt mélyen a ponty szájüregében.

 

Valóra vált remények

 

A halaink nagy részénél az ilyen mély akadás volt jellemző, ami megerősített bennünket, hogy igen csak táplálkozni akarnak.

A bölcsőben aztán kiderült, hogy hibátlan, sötét színű, horgot még nem látott ponttyal hozott össze a szerencse, méghozzá az ívás előtti utolsó pillanatban.

 

Valóra vált remények

 

Valóra vált remények

 

Természetesen ismét felfokozott lett a hangulat a táborban, hiszen mindkettőnk reményei megvalósulhattak. Örömünk most nem lehetett annyira határtalan, mivel tudtuk, hogy következő nap már a pakolás jegyében fog eltelni.

A túra zárásaként az éjszaka folyamán volt még pár 8-10 kilogrammra saccolt fogásunk, így kellemesen elfáradva, élményekben gazdagon távozhattunk a vízpartról.

Összességében elmondhatom, hogy mind a két csalim jól adta a halat, viszont ismét a Red „Beast” Liver hozta a nagy halat. Lehetne mondani, hogy elfogult vagyok vele, de az idei év összes horgászatán ez volt a jellemző, már ha egyáltalán volt kapásom (Az előző évek tapasztalata is ez). Bármely más csalival állítottam párba, a vele fogott halak egyedsúlya minden esetben nagyobb volt a versenytársnál.

Miért is írtam meg ennek a csak 20+-os halnak/halaknak a történetét? Holott bizonyos tavakon, órákon, napokon belül jön egy-egy hasonló hal? Azért mert itt Gyékényesen és még pár vízen az országban, az ehhez hasonló fogások érdekében heteken, hónapokon, sőt éveken keresztül kell kitartóan horgászni.

Talán egy agyonrágott közhellyel tudnám zárni soraimat:”Jókor, jó helyen, jó csalival”

Élményekben és fogásokban gazdag 2017-es szezont kívánok minden horgásztársamnak.

Ui: A b.lfaszságunk miatt egyetlen értékelhető akció kamerás felvétel sem készült! Többek között én is elrontottam Roli pontyának a felvételét!

 

Írta: Boti József

Carp Friend Baits Team - Barátságban a halakkal

Vonalban