40 óra a Nagyteveli víztározón

Tombol a hőség, javában itt a nyár, már már lassan búcsút is inthetünk neki, csakúgy, mint az egy hetes szabadságomnak. Volt kirándulás, nyaralás így már csak a horgászat hiányzott a listáról. Gyors számolgatás következett... Ha csütörtök kora reggel elhagyjuk a szállást és hamar összepakolok otthon akkor még este kiérhetek a partra és szombat délig tudok maradni, hogy aztán elcsíphessem a családi névnapozást! Így is lett, úgyhogy vágjunk is a közepébe!

1

Délután 6 órakor már a parton is voltam, a helyek között nem nagyon válogathattam, így hát a strand melletti részt választottam. Közel van a lángosos is, ha esetleg nem ízlene a szalonna, vagy a kolbász... De hát miért ne ízlene? A hazai mellett a táskában megbújt azért a halaknak szánt eleség is. Mégpedig a HotBird és a FullAmino 24 mm-es változatban. Ezek kerültek a horogra, az egyik botra egy magányos HotBird amásikra meg értelem szerűen a FullAmino, de párban!

2... Tüzes barack ...

3
... Párosan szép az élet ...

Ha már felcsaliztam a horgokat, nem ártana bejuttatni őket a kiszemelt, általam jónak vélt helyekre is... Így hát be is pattantam a csónakba, ahova a bójám is elkísért. Pár perc múlva meg is szabadultam tőle, új otthont találtam neki kettő éjszakára. Mégpedig egy kisebb víz alatti fa környékén, egy törés tetején, hat méter mélyen. Nem messze tőle, szinte a szomszédban a törés alján kapott helyett a másik bot, kilenc méter mélyen.

A csalik áznak, a merítő is türelmetlenül várja az első csippanást a csónakban, a lámpalázas pontybölcsőről nem is beszélve... Épül-szépül a tábor, a nap lassan lebukik a fák mögött, lámpák a helyükön, jöhet az éjszaka! Ami elég gyorsan el is telt, én meg egy jót aludtam a sátorban. Egészen a hajnali órákig, pontosan fél ötig.

4... Teveli napfelkelte ...

5
... Kell ennél szebb hajnal? ...

A balos jelző megtörte a csendet és végetett vetetett az alvásnak. Elkelt a csípős barack, gyorsan utána is eredtem a csónakkal. Félúton már láttam is valamit, mikor kidörzsöltem az álmot a szememből. A látvány mindenért kárpótolt. A felszálló pára körül ölelte a tavat, én meg üldözöm a halat. Kell ennél több? Hát persze, meg kellene meríteni és pár percre vendégül látni a parton a hajnali látogatót. Így is tettem, de alig, hogy megmértem a vendéget gazdára talált a másik csali is... Pár perc elteltével két ponty pihent a bölcsőben, soha jobbat... Lássuk mit mutatnak a számok: 8,3 és 7,6 kg. Nem is olyan rossz, de bíztam benne, hogy azért lesz még itt nagyobb is. A jobb fotó reményében egy rövid időre a pontyzsákokban pihentek a halak. Mire ismért minden a helyére került feljött a nap is, jöhetett a fotózás.

123
... Az első hajnali látogató ...

124
... Ő sem tudott aludni ...

Amit félbe kellett szakítanom, ugyanis a barack újra megízlett valakinek. Lássuk ki az... Nem adta könnyen magát, elbújt az egyik bokorba... Nagy szerencsémre, amilyen gyorsan beleugrott, azzal a lendülettel ki is kívánkozott onnan, hogy aztán elinduljon és vontasson picit a csónakkal. De én voltam az ügyesebb és pár perc múlva a merítőben pihent a teveli gyorsvonat. A mérleg 12,8kg-ot mutatott. Na ez azért már jobb, gondoltam magamban.

120... Nem tudott ellenállni a baracknak ...

121
... Közös fürdés ...

A kora délután eseménytelenül telt, csak egy kisebb 3 kilós jószág adott munkát nekem. Így nyugodtan volt idő beszélgetni, főzni, pihenni, fürdeni. Egészen délután öt óráig, amikor a FullAminot elhúzta egy 6,4 kg-os töves. A pénteki nap ezzel el is ment szinte. Jöhetett a hajnal, hátha becsúszik még valami/valaki. Ha nem is ketten egyszerre, mint az előző nap, de bíztam benne, hogy egy halat még megszákolhatok.

117... Megtörte a délutáni csendet ...

114... Nőj nagyra ...

116... Tente ponty tente ...

Menetrendszerűen érkezett is a kapás és micsoda illemtudó ponty húzta el dupla HotBird-öt. Megvárta amíg megébredek, kinézek a sátorból és csak akkor ugrasztott meg. Soha jobbat! Reggeli torna gyanánt megmérkőztünk, pár percig bandáztunk a parton, fényképezkedtünk és el is köszöntünk egymástól. A mérleg 9,2 kilót mutatott.

112... Búcsúhal ...

Visszabújtam még a sátorba picit aludni, de már nyugodtan pihenhettem tovább, eseménytelenül telt a hátralévő pár óra. A neheze, a számomra legutálatosabb dolog még hátra volt, a pakolás... Amennyire nem szeretek pakolni, annyira boldog voltam, hiszen egy egész jó, kis izgalmas pecán vagyok túl. Szóval semmi okom a panaszra, igaz a nagy szemű, mohás hátú öreg még várat magára, de sosem lehet tudni, mikor köszön be.

111... Párosan szép az élet ...

Köszönöm, hogy elolvastad, remélem tetszett!

Üdvözlettel:
Tóth Gábor

Carp Friend Baits Team - Barátságban a halakkal

Vonalban