Túl a legmerészebb álmokon

A 2017 év számomra horgászat terén nem úgy alakult, mint az előző években. Sajnos a munkahelyi elfoglaltságaim miatt idén korlátozott számban volt lehetőségem kijutni a vízpartra. Augusztusban a tengerparton nyaraltunk, amikor Kovács Tamás barátommal elkezdtünk beszélgetni, hogy jó lenne valahol egy kicsit hosszabb pecát eltölteni. A helyszínen nem kellett sokat gondolkodnunk, szinte egyszerre vágtuk rá, hogyha ősz és hosszabb túra, akkor bizony Gyékényes!! 

A túránkat sok készülődés, gondolkodás és tervezés előzte meg. Mivel Tamás barátom Budapesten él, ezért viszonylag „keveset jár haza.” Ebből adódóan a csalik elkészítésének már szeptember közepén nekiálltunk. A csalijainkat a CFB palettáján található alapmixekből készítettük el. 5 féle mixet csináltunk különféle íz világokkal.

 

  • CFB Red Liver mix egy kis „secret agent” aromával
  • CFB Red army mix hozzáadott baromfi fehérje lisztel aroma nélkül
  • CFB Deep See World mix kagyló aromával
  • CFB Hot Chololate csoki-narancs aromával
  • CFB Dracula mix hozzáadott krill lisztel és folyékony krill liquiddel.

 

Az elkészített bojlikat minden esetben 22 mm nagyságúra rollereztük, és sóban tárolva tettük el.

Október 19-én Tamás délután ért haza, ezt követően megkezdődött a bepakolás, vagy inkább hívhatnám „legózásnak” is. A felszereléseinket látva halvány reménysugarat nem láttam arra vonatkozóan, hogy ezeket mi két személyautóba bele fogjuk tudni pakolni. De láss csodát sikerült.

Telefonon beszéltem Kápolna Laci és Boti Józsi barátommal, akik elmondták, hogy az október 23.-i hosszú hétvégére rengetegen fognak érkezni. Erre való tekintettel, Tamással megbeszéltük, hogy időben elindulunk. Az indulás időpontjára hajnali 4 órát beszéltünk meg.

Én természetesen már 2 órakor ébren voltam, néztem a plafont és percenként az órámat, de az idő csak nagyon lassan haladt előre. Fél 3 kor úgy döntöttem, hogy akkor én most felkelek. Egy jó forró kávé és cigaretta mellett csináltam egy rögtönzött leltárt, hogy vajon mindent be pakoltam-e.

Tamás tőlem kb.200 méterre lakik, beültem az autóba és oda álltam rajtra készen a háza elé. 03:45 kor küldte az üzenetet Messengeren, hogy Ő már indulásra készen van… Visszaírtam, hogy jólvan, én meg itt vagyok előtted, szóval indulhatunk.

Elérkezett végre a várva várt pillanat. Két óra erőltetett kalandos út után, amelyben volt őz, szarvasbika, tej köd, 1 fok, végre megérkeztünk Gyékényesre. A településre beérve olyan szintű köd fogadott, hogy az autóval 20-30 km/h sebességgel haladva csak találgattuk, hogy hol az út vagy annak a széle.

Megérkeztünk a bánya partjára, ahol a helyválasztás után rögtön nekiálltunk a tábor kialakításának, csónak felfújásának. Mire mindennel végeztünk, az időjárás is a kegyeibe fogadott bennünket, felszállt a köd, a csónak már a vízen volt, így kezdődhetett a víz alatti világ feltérképezése. A bójáinkat elhelyeztük az általunk jónak vélt helyekre. A bójákat rend szerint 7,5-8 méteres mélységekbe tettük mivel a halak nagy részét ezekben a mélységekben jelezte a radarunk.

A bójázás közben arra lettünk figyelmesek, hogy a partról valaki nagyon kiabál és mutogat, hogy balra-balra-balra. Nem igazán értettük a dolgot, mivel a bóják az előttünk lévő területre lettek elhelyezve, így az senkit nem zavarhatott és akadályozhatott.

Kijöttünk a partra ekkor már ott állt a szomszédunk, aki Andrew Hudson néven mutatkozott be. Mivel Tamás nagyon jól beszél angolul, így gyorsan megbeszéltük a dolgainkat és ekkor még nem gondoltuk, hogy ez egy új barátság kezdete lesz.

Az első napunk pakolással, rendezkedéssel telt, így csak késő este tudtuk behúzni a botjainkat és végre neki állni horgászni.

 

Túl a legmerészebb álmokon

 

Túl a legmerészebb álmokon

 

Túl a legmerészebb álmokon

 

Az első éjszaka csendesen telt, a hálózsákokba beburkolózva aludtuk át az éjszakát. Reggel 4 fokra és tej ködre ébredtünk. A nap hamar felülkerekedett a ködös időn és csodaszép „indiánnyári” időnk lett. Délután 14:30 körül a sátorban ültem és kötöttem az előkéket, amikor a jobbos, dupla 22 mm Red Liverrel csalizott botomon egy brutális húzós kapásra eszméltem fel. A Delkim úgy üvöltött, mint még nálam soha. Botot a kézbe, merítőhálót a csónakba és indulás a hal után. A változatos mederviszonyok miatt a halat egy alkalommal sem „ütöttük meg” a botot az állványról levéve indultunk a hal után.

 

Túl a legmerészebb álmokon

 

A bójám után kb. 60 méterre értük utol a halat, amely a 12 méteres mélységből nem igen akart megmozdulni. Ezt követte egy 20 perces erőltetett menet, amely után megmeríthettem a hatalmas tükörpontyomat. Mondtam is Tamásnak, hogy ez 20 felett van. A partra kiérve megmértük a halat és ekkor jött a döbbenet. A mérlegem 24.60 kg mutatott. Nem hittem a szememnek, hiszen ezzel a hallal megdöntöttem az egyéni tükörponty rekordomat. A víz nem éppen volt meleg, de úgy döntöttem ez a hal megérdemli azt, hogy kicsit fázzak érte. A gyors fotózkodás után már úszott is vissza éltető elemébe.

 

Túl a legmerészebb álmokon

 

Túl a legmerészebb álmokon

 

Túl a legmerészebb álmokont

 

A következő nap szinte percre pontosan ismét kapás a Red Liverrel csalizott botomon. Ismét indulás a hal után… a harc eredménye egy csodaszép 7 kg-os hibátlan töves.

Délutánra megérkezett a hidegfront 60-70 mm esővel, orkán erejű széllel. Ennek köszönhetően 2 napig nem tudtunk vízre menni… de… az össze bot be volt húzva így az esély meg volt arra, hogy halat fogjunk.

Harmadik nap reggelén szakadó esőre, viharos erejű szélre ébredtünk.

A sátorból ki sem mentünk, megfőztük a kávét, azt kortyolgattam, amikor ismét Red Liverrel csalizott botom brutális módon „elsült…” Ezt követte egy kivételesen gyors esőruha felvétel, csónakba ugrás, és a viharos szélben indulás a hal után. Ismét nem kis harc következtében merítettem meg egy hatalmas tőpontyot, amely ránézésre ismét azon a bizonyos 20 kg feletti határon volt túl. A partra érve mérlegelés után a hal pontos súlya 23 kg, amellyel ismételten megdöntöttem az egyéni tőponty rekordomat. Az érzést, amit akkor éreztem nem tudom leírni. Álltam és nem hittem el azt, hogy két napon belül két egyéni rekordom is megdőlt.

 

Túl a legmerészebb álmokon

 

Túl a legmerészebb álmokon

 

A következő két napban a szél olyan mértékükre fokozódott, hogy a testi épségünket többre tartottuk annál, minthogy rámenjünk a vízre.

Két nap kényszerpihenő után a szél estére oly mértékben mérséklődött, hogy már biztonságosan rá tudtunk menni a vízre. A „favorit” jobbos, Red Liverrel csalizott botomat este 22 óra körül sikerült ismét leraknom. Etetésnek minden boton minden esetben gyorsabb oldódású pelletet, tigrismogyorót és bojlit etettünk.

Az éjszaka folyamán minden bot a helyére került, így ismét reménnyel telve várhattuk a jövő történéseit.

Az éjszaka csendesen telt, napközben fogtam 2 db kisebb 6kg és egy 8 kg pontyot szintén a Red Liverrel csalizott botommal. Amikor napközben a halakat fogtam furcsa volt, hogy a dupla 22 mm-es golyó le van rágva. Akkor tudatosult bennünk, hogy „hurrá, megint rág a törpe”

Ennek eredménye az volt, hogy a botokat sűrű időközönként frissíteni kellett, mert 4-8 óra időintervallumban rágták le teljesen a csalit. Ez már annyira nem mondható drasztikusnak, azonban az intenzitás óráról-órára változott. Erre való tekintettel este 22 és 23 óra között újra csaliztam a Red Liveres botomat. A következő nap hajnalán ismét füstölni kezdett a Red Liver… tej köd, csak a zsinóromat követtem, majd út közben azon gondolkoztam, hogy fogok vissza találni a helyre. Utol értem a halat, ismét kezdődött a harc. 15-20 perces fárasztás után a szákban pihent egy hatalmas tőponty. A csónakba pontosan a köd miatt Tamás vásárolt egy iránytűt, amely segítségével sikerült kitalálnom a horgászhelyünkre.

A halat mérve ismét jött a csodálkozás. A mérleg 20,50 kg állt meg. Megfogtam túrám 3. 20 kg feletti pontyát is.

 

Túl a legmerészebb álmokon

 

Túl a legmerészebb álmokon

 

Túl a legmerészebb álmokon

 

Horgásztam már intenzíven telepített vizeken, azonban úgy gondolom, hogy 3 db 20 kg feletti ponty amelyből 2 db egyéni rekord is egy Gyékényesi kavicsbányató viszonylatban ritka és számomra egyedülálló.

A túránkat október 29. vasárnapig terveztük. Azonban a pénteki napon az időkép nem sok jóval kecsegtetett a jövőre nézve. Vasárnapra ismét orkán erejű szelet mutattak, piros, 3.fokú riasztással. Ezért pénteken megbeszéltük, hogy szombat reggel neki állunk összepakolni, és elindulunk haza. A pénteki napon még sikerült fognom egy 8 kg és egy 12 kg pontyot.

 

Túl a legmerészebb álmokon

 

Túl a legmerészebb álmokon

 

Elérkezett az utolsó reggel, amikor nekiálltunk a pakolásnak. Tamás barátom úgy gondolta, hogy a pakolás idejére még bevisz egy botot. Ezen felbuzdulva én is behúztam még egyszer a Red Liverrel csalizott botomat. A pakolás közben ismét kapás…ismét füstöl… indulás, harc és küzdelem. A merítőben ismét egy hatalmas pikkelyes. A partra érve mérés, a hal súlya 20,60 kg. megvan a 4. 20 kg feletti halam, amire már én is azt mondtam, hogy hihetetlen.

 

Túl a legmerészebb álmokon

 

Túl a legmerészebb álmokon

 

Túl a legmerészebb álmokon

 

A dolog érdekessége, hogy a 4 db bójából csak is kizárólag egy bója működött, amely az összes halat adta. A többi 3 bója hallgatott mint a sír.

Azt a bójámat amely a halakat adta 8,5 méter mélységben helyeztem el. A bójától jobb oldali irányban szépen fokozatosan, lankásan tört le a víz egészen 12 méterig. A törés oldalában találtam egy padkát, amely 9,2 méterről 9,7 méterre tört. Amennyiben erre a padkára sikerült a csalimat leraknom, abban az esetben a kapás szinte mindig garantált volt.

Az első nap első órájának kicsinyke vitája után egy nagyon jó és mély barátságot sikerült kialakítanunk egy nagyon jó emberrel, az angol szomszédunkkal Andrew Hudsonnal, akinek ezúton is köszönjük a finom ételeket és a sörkülönlegességeket. Reméljük, még találkozunk ;)

 

Túl a legmerészebb álmokon

 

Összegezve: Soha nem gondoltam volna, hogy egy túrán 4 db 20 kg feletti pontyot fogok majd, és azt sem, hogy egy túrán belül döntök meg két egyéni rekordot.

 

Köszönöm Csabi a kiváló mixeket.

 

Kutyáncsánin Borisz, Kovács Tamás

Carp Friend Baits Team - Barátságban a halakkal

Vonalban