Nagyon lassan telt el a tél, és bár voltak késő őszi próbálkozások, a hideg gyakran győzedelmeskedett, így mint sokan mások, alig vártam, hogy végre tavasz legyen, kisüssön végre a nap, és felolvadjanak a tavak. Régi szerelem a horgászat, még gyerekkoromban, amikor járni alig tudtam, megboldogult nagyapám vitt magával és az akkori gyakran látogatott Balatoni környezet, a vízpart és a fogás élménye megtette a magáét! Sajnos a sors úgy hozta, hogy ezt a hobbit az elmúlt években nem tudtam űzni, de 2010 nyarán újra feltámadt a lelkesedés és a lehetőség is adott volt, így beleástam magam a sűrűjébe. Némi kísérletezés, eltévelyedés után a bojlizás tetszett meg leginkább, de mire a felszerelés része összeállt addigra vége lett a szezonnak, így alig vártam az idei évet és hogy újra vízparton tölthessem a szabadidőmet.

Az apropó ami miatt most virtuális tollat ragadtam, az nem más mint az idei évi első peca, mely igazából a 3. lett, de most tört meg a jég hiszen az első két alkalom némiképp sikertelennek bizonyult. Bár idén több horgásztúra van előirányozva, olyan népszerű helyekre, mint Háromfa, vagy Merenye, stb. de kezdésképp és persze gyakorlás és tapasztalatgyűjtés képen egy közeli tóra a Dunaharaszti közelében levő Joker tóra esett a választás. Itt egy pénteki napon már idén megejtettem az ez évi 2. pecát, de alapvetően eredménytelenül telt a nap, viszont sok hasznos dolgot láttam, tanultam Knitli Sanyától, (köszi Sanya még 1x:) ) akivel még a tavalyi évben ismerkedtem meg. A CFB bojlik megismerése is hozzá köthető, hiszen előtte csak gyári bojlikkal próbálkoztam, elsősorban a Bentán kisebb nagyobb sikerekkel. A pénteki betli-s nap után elhatároztam, hogy némi végszerelék módosítással, és aromásabb etetőanyag kombinációval visszatérek és revansot veszek a kudarcért. A vasárnapi nap reggel korán, erősen nyitás előtt érkeztem, hiszen a tó 6:00-kor nyit, de én már hajnali öt órakor ott szobroztam. Az időjárás hűvös volt, de nem vészesen hideg, ilyenkor jól jön a termo ruha olyan mintha kazánban ülne az ember. Az előrejelzés szerint szeles és esős időre volt kilátás, de úgy gondoltam, hogy ez nem tántoríthat és gyakran tévednek az időjósok, így nem volt kérdés, hogy hol töltsem a vasárnapot. Eljött a reggel 6 óra és gyors napijegyváltás után a tó közepét céloztam meg, gyakorlatilag ugyanazt a helyet, ahol pénteken nem voltak kegyesek hozzám az égiek. Vasárnap ellenére nem voltak igazán sokan a tavon, így bőségesen volt hely, kényelmesen elfértem. A reggeli vízpart látványa és a vízfelületen jellegzetes hal mozgás igen ígéretesnek tűnt, így gyorsan felállítottam a rod-pod-ot és hip-hop már ment is be az első útjára a kishajó.

Mivel a Joker tó alapvetően bányató, így jellegzetesen igen nagy mélységek is előfordulnak, nem ritka az ilyen tavakon a 6-10 méter, de én igyekeztem olyan helyet megcélozni ahol a víz mélysége 2-3m körüli. Itt a melegebb víz és a halak jelenléte biztosabb volt, ami később be is igazolódott. Kezdésnek az egyik botra a CFB Monster bojlija került, egy rákos ízesítésű elég intenzív illatú pop-up kiegészítéssel, megfaragva hóember formára. Ezt még egy kis rákos aromájú Dip-be mártogatva kínáltam fel az érdeklődőknek. A másik boton szintén a Monster golyó és egy ananászos pop-up volt amit gyümölcsös aromájú dippel "kezelgettem".

Az első halig elég sokat kellett várni, de megérte. 10 óra körül erős húzós kapás, a jelző sikít és szaladnak le az orsó dobjáról a méterek én meg rohanok a botokhoz, mert épp kicsit távolabb bóklásztam, hogy kimozgassam az addigi ücsörgést. Az akasztás után jó 10 perces huza-vona után még a part közelben megpróbált mindent, de nem menekülhetett hamar a matracon pihent egy gyönyörű 10.5kg-os töves.

10.5 kg

A horog tökéletesen akadt esélye csak szakadás esetén lett volna, így örömmel konstatáltam, hogy az új végszerelék jól vizsgázik. Sajnos mivel egyedül voltam így minden kicsit nehezebben ment, és ekkor már a szél is kezdte a maga kis játékát, megnehezítve a horgász életét. A fényképezés kézből lehetetlen volt, így csak matracról születtek képek, sajnos az első potyesz még ezt sem akarta, mert a matracon folyamatosan vergődött, így hamar vissza is engedtem az életelemébe. Ezek után gyors újra csalizás és behúzás ugyan oda, majd alig rá fél órára egy újabb jelentkező, igaz jóval szerényebb méretben, csupán 3.8kg-ot mutat a mérleg.

3.8 kg

Ezt követően némi pihenő következett, de a szél egyre viharosabbra fordult. Valamikor délelőtt 11-12 óra között érkezett meg a következő töves, ami már erőszakosabban húzta a jelzőt, és jobban küzdött mint a kistestvére 5kg volt kereken és sikerült kicsit megfürdetnie a visszaengedés pillanatában sebaj lényeg, hogy halszagú a merítő...

5 kg

Miután újracsaliztam a botot és a kishajó elindult a már bevált helyre, valamikor félúton lehetett, mikor a másik boton sikítani kezdett ismét a kis piezo zümmer, és pár méter lehúzása után leesett a jelző a hal elindult visszafelé. Egyedül a parton, kezemben a hajó távirányítójával azon gondolkodtam hirtelen, hogy mit csináljak, mert a hullámok azonnal elsodorják az álló motorral hánykolódó etetőhajót, viszont a kapás, az kapás, így inkább a botot vettem kézbe, és 7-10 perc után egy igazán szép sárga pikkelyes 7kg-os potyesz pihegett a matracon.

7 kg

Ekkor már az idő fél 12-ő 13 óra körül járt és annyira viharos volt a szél, hogy a végszereléket alig tudtam visszahúzni a helyére komoly kis kihívás volt a kiscsónak számára. Mivel egyre borúsabb lett az ég, és a hullámok is csak nőttek, és közel egy óra alatt nem történt több kapás, így úgy éreztem, hogy a mai napra elég ennyi, hiszen bőven jutott élmény, és tapasztalat, és örültem, hogy az újonnan bevetett csalik és aromák működnek a hideg vízben. Mindenkinek hasonló, vagy még eredményesebb pecát kívánok ..görbüljön!

Szerző: Barna Miklós