Fergeteges nyár búcsúztató horgászat Fehérvárcsurgón. (1.rész)

Berregi Attila csapattagunk kiváló eredménnyel zárta a nyár búcsúztató Fehérvárcsurgói horgászatát, amit egy hideg betörés tett még kihívásokkal telítettebbé. Attila túrájáról, kapitális fogásairól és annak körülményeiről itt olvashattok egy részletes beszámolót.

 „Az ősz már kopogtat az augusztusi hajnal ablakán. Érezhetően rövidültek a nappalok, és ami azt illeti pont egy hidegfront kellős közepébe csöppentünk ezzel a nyár végi Fehérvárcsurgói kalandunkkal. A pecát megelőző napokban már figyeltem az előre jelző applikációkat, amik már egész pontos képet tudnak adni a várható időjárásról. Egy erős hidegfronti betörést jeleztek a modellek a horgászatunk kezdetére, ami a tározón köztudottan jó fogási esélyekkel kecsegtethet. A túra előtt pár nappal már megkezdtem a felkészülést mind a felszerelés, és mind a csalik terén. Erre a körülbelül 56 órás időtartamú horgászatomra az egyedien fűszeres RED CELL bojlit választottam 24 mm-es méretben. Csalogató anyagnak ez a kolbászos golyó mellett FŐTT, CSÍPŐS TIGRISMOGYORÓ-t, XXL FEKETE FŐTT, ÉDES, CSILIS TIGRISMOGYORÓ-t és FŐTT MAGVAK egyvelegét kevertem össze. Most rendhagyó módon a kincsesi oldal egyik gombához közel eső bojlis állásán foglaltam helyet. Ez a terület nagyszerű adottságokkal rendelkezik, hiszen mögöttünk a csodás Bakony hegyvonulatai húzódnak, aminek az erdő sávja körbe öleli a vizet. Ilyen költői panorámában már csak ott lét is egy remek érzéssel tölt el, hát még az a tudat, hogy az ott tartózkodásunk bármelyik pillanatában összehozhat minket a sors életünk halával. Különösebb meder törést, platót nem véltem felfedezni. Fokozatos, ám jelentős mélyülés volt a jellemző a parttól számítva olyan 200 méteren a hofesz által kihelyezett bójáknál a jelenlegi vízállásnál 5,2 méteres vizet mértem. Az aljzat itt kissé iszapos volt, de ebbe megtelepedhetnek a szúnyoglárvák, kagylók és egyéb bajszosok által kedvelt természetes táplálékok, ezért nem tartottam attól, hogy a szerelékeimet ezen a részen helyezzem el. A bebójázást követően siettem kifelé a hajszálelőkéimre felfűzni a RED CELL bojlit. Nem volt egyszerű a tározón való közlekedés, mert az erős északi szél nagy hullámokat korbácsolt, és ez miatt sokszor becsapott csónakomba a víz. A hőmérséklet is rendesen visszaesett az utóbbi hetekben szinte szakadatlan kánikulát felváltotta az őszies idő. Közel egy órán át tartott a nagy szélben a szerelékek behordása, ami után a tábor állítás következett. A halak gyorsan tudatták jelenlétüket a bójám környékén, hiszen az első kapások hamar jelentkeztek a behúzástól számítva 1-2 órára már pár szép pikkelyesnek örvendhettünk. Így újra szelhettem csónakommal a tározó tajtékzó vízét. A napnyugta hamar eljött, mert már este 8 órakor sötétségbe borult a táj. Alig, hogy besötétedett egy erős, húzós kapás törte meg az éjszaka csendjét. Nagyon erős hallal volt dolgom a fárasztása is eltartott negyedóráig, de a pontybölcsőbe fektetve már mindent értettem. A ponty testi adottságai tökéletesek voltak. Gyönyörű, hosszú nyurga jellegű formája miatt remek ellenfélnek ígérkezett. Tudtam, hogy a víztározón rend szerint nem egyedül boklásznak a halak, ezért próbáltam minél gyorsabban visszajuttatni felszerelésemet, de mi előtt ezt megtudtam volna tenni egy újabb kapásra lettem figyelmes a másik botomon. Ez az uszonyos nem küzdött úgy, mint az előző társa, viszont komótos, lassú mozgása miatt sejtettem, hogy egy nagy példánnyal van dolgom. A szákolás is sikeresen történt és a mérlegelésnél kiderült, hogy ennek csodás, magas hátú tükörpontynak súlya: 18,7kg. Nagyon örültem, hogy már az első éjszakán ilyen gyönyörű pontyok csábultak el a RED CELL bojlira. Így mind a két felszerelésem kint volt a parton, amiket szépen visszajuttattam a helyére némi koncentrált etetéssel. Egészen hajnali 4 óráig tudtunk aludni, amikor a kapásjelzőm újra felvillant. A tettes, pedig egy szép töves volt, ami szintén meghaladta a 10 kg-ot. A pikkelyes visszaengedése után a pompás napkeltében gyönyörködhettünk. Az északi szél még mindig kitartott, olykor tarajos hullámokat produkált. A reggeli órák a várakozás jegyében teltek, de délelőtt 10 óra felé újra megjelentek szép számmal a halak az etetésemen. Már ebéd után járhattunk, amikor alább hagytak a kapások, amiknek zöme kisebb pontyokból tevődött össze. A délutáni időszakban úgy tűnt nem tartózkodnak előttünk az uszonyosok, mert egészen 5 óráig nem volt különösebb történés. A szél is alább hagyott kitartó erejéből, amikor egyszer csak azt vettem észre, hogy valami hevesen szedi le orsóm dobjáról a damilt. A kontaktus felvétele után éreztem, hogy ismét minden erőmre szükségem lesz, hiszen ez a hal is brutális erővel küzdött. Majd 20 perces huzavonát követően nagy küzdelemben elfáradt öreg 25kg feletti amurt tarthattam a kezembe, ami egy életre szóló élményt adott. Óvatosan visszavittem a mérlegelő zsákkal éltető elemébe, majd útjára engedtem remélve, hogy egyszer újra megadatik az a szerencse, hogy útjaink keresztezik egymást. Ilyen csodás élménnyel lendültem neki az utolsó éjszakának. Bizakodtam abban, hogy hasonlóan sikeres lesz, mint az előző sötétségbe borult napszak, így mind a két szerelékemre egy-egy szem friss RED CELL-t csaliztam fel. Már álomba szenderültünk, amikor swingeremet valami maszatolva emelgette. Ebből gondoltam, hogy egy amur is az etetésemre tévedt. A parthoz érve a fejlámpám fényében már megpillantottam ezüst, torpedó testét. Nem adta magát könnyen, mert 5-6-szor kitört körülbelül 10 méterre a merítőtől, de végül szerencsésen zajlott le ez a fárasztás is. A mérleg több, mint 15 kg-ot mutatott. Az „ezüst nyíl” visszaengedését egy csendes időszak követte, amit annyira nem is bántunk, mert ki voltunk merülve. Más nap korán egy hűvös reggelre ébredtünk. Érezhető volt, hogy lassan valóban vége a nyárnak és helyét átveszi az ősz, amit egy-két fa lombkoronája már most jelezz. Szerelékeimet frissítettem az utolsó etapra. Megkezdtük a szedelőzködést, de közben jó volt az, hogy néhány kapás félbe szakította ezt a műveletet. Összegezve ezt a nyár búcsúztató horgásztúrámat már számtalanszor örvendeztet meg ez a nagy kiterjedésű víz egy-egy szép példánnyal, ami gondos felkészülésnek, kitartásnak, és a remek csaliknak hála most sem maradt el. Sokszor dacolni kellett, főleg a túra elején a nagy szél keltette hullámokkal, de úgy érzem ez sem számít, ha ilyen csodaszép halakat terelhet szákba az ember. Minden sporthorgásztársamnak hasonló élményeket kívánok! Néhány kép erről az augusztus végi Fehérvárcsurgói horgászatomról:”

 

Fergeteges nyár búcsúztató horgászat Fehérvárcsurgón

 

Fergeteges nyár búcsúztató horgászat Fehérvárcsurgón

 

Fergeteges nyár búcsúztató horgászat Fehérvárcsurgón

 

Fergeteges nyár búcsúztató horgászat Fehérvárcsurgón

 

Fergeteges nyár búcsúztató horgászat Fehérvárcsurgón

 

Fergeteges nyár búcsúztató horgászat Fehérvárcsurgón

 

Fergeteges nyár búcsúztató horgászat Fehérvárcsurgón

 

Fergeteges nyár búcsúztató horgászat Fehérvárcsurgón

 

Fergeteges nyár búcsúztató horgászat Fehérvárcsurgón

 

Ifj. Berregi Attila

Carp Friend Baits Team - Barátságban a halakkal