Karácsonyi Pontyhorgászat A Balatonon

Nekem az ősz és a tél sokkal inkább a ragadozóhalakról szól, minthogy egy helyben ülve várjak a pontyok kapásaira. Terveztem ősszel és télen is pontyos pecákat, viszont az ősz eleji csukaszezon kezdete megpecsételte ezek sorsát. Ritkán zárok ilyen jó szezont, sok csukát sikerült becsapni. Ráadásul felállítottam az új egyéni rekordom is. Ezért elhanyagoltam a békés halakat, és kihasználtam minden időm a pergetésekre. Lassan a ragadozók kapókedve csillapodott, és egyre kevesebb sikerrel jártam a pergető-portyáimon.

Majd a téli szünettel együtt gyönyörű idő jött be. Nem volt semmi tervem, nem tudtam merre induljak, és milyen halakat vegyek üldözőbe. Karácsony előtti nap a szobámban lustálkodva elhatároztam, hogy kitakarítom a versenyládámat, amit szégyen szemre alig használtam a beszerzése óta. Pedig mennyire elterveztem, hogy már idén is sokat fogok gyakorolni a 2020-as első versenyszezonomra... Több se kellett, nemsokára úton voltam a kedvenc vizem, a csodás Balaton felé, hogy pecázzak egyet a számomra olyan sokat jelentő kis ládámról. Nem halat fogni mentem, csupán a szabadban lenni, élvezni a sanyargató tél enyhébb napjait. 

Methodozás volt a terv. Tudom, télen még halas pecában is lehetne részem egy leheletfinom keszegezéssel, viszont a távdobó pálcám nemrégiben kapott egy új orsót, aminek próbájára már nagyon fájt a fogam. Amikor leértem a partra, (megjegyezném, hogy nem oda, ahova terveztem) rá kellett jönnöm, hogy az ablakból gyönyörűnek vélt időjárás a parton sokkal inkább hasonlít egy jeges szélviharhoz. Nem, eszemben sem volt feladni. A móló kiálló ága egy kis szélárnyékkal kedveskedett, amit kihasználva az alatta lévő köves placcon állítottam fel a ládámat. Itt egész barátias idő uralkodott.

Legalábbis az elején így tűnt, aztán egy óra múlva, amikor az újaim megmozdítása is komoly erőtétel volt, már ott is úgy éreztem, hogy ennél hidegebb nem is lehetne. Erre mondjuk pont rásegített a forduló szél, ami már kezdte oldalról az arcomba fújni a jeges hidegét. Még otthon gondoltam rá, hogy szenvedés lesz a parton, ezért bekevertem a meleg szobámban a kaját. Azt az elképzelést követtem, hogy ilyenkor az inaktív halaknak egy hallisztes kaja keltheti fel eléggé az érdeklődésüket. Ezt meg is tárgyaltam Szoják Benedek barátommal, akinek innen is köszönöm. Végül össze is állt az etetőanyagom, aminek alapját a  2-3mm átmérőjű CFB Method Pellet alkotta. Ezt 'paníroztam' Green Fish Method Mixel.

Csalinak sok mindent vittem, de egyértelműen a minél kisebbeket próbálgattam a 8 - 10 perces ütemekben. Keresőpecát folytattam, 70-120 méteres távolságokban. Nem kell azon csodálkozni, hogy egész délután, ami maximum két és fél órát takart, egy kapásom sem volt. Napnyugtakor kezdtem pakolászni. A tálcámon már csak a maroknyi maradék etetőanyagom foglalt helyet. Mielőtt kiborítottam volna, eltűnődtem a víztükör felett lassan ringatózó spiccemen és élveztem a kis szélcsendet. Mint egy égi jel, rezdült a spiccem. Keszegre gyanakodtam, de persze nem akadt, szóval már sosem tudom meg. Viszont ezen felbuzdulva erőt vettem magamon, kipakoltam újra a csalikat. A finom horogelőke végén himbálózó kis tüskére az előbbi kapást adó 8mm-es Red Army pelletet tettem.

Ekkorra már kezdett teljesen beállni a sötétség, a tálcára felszerkesztett kis lámpával világítottam a spiccem. Kitaláltam, hogy így a sötétben a korábbi sűrűbb ütemet lelassítom, és 15-20 percenként fogok újradobni. Szerencsére már első dobással sem várt ennyit a vízben lévő szerelékem, nagyon finom kapással jelentkezett az első pontyocskám.

Bevallom, nem volt egyszerű a teljes sötétségben kezelni a halat. Még szerencse, hogy kötöttem be vékony fonott dobóelőkét, így tudtam, hogy mikor jár a lábam alatt az éberen védekező ellenfelem. A felszínre érkezett hal csobbanásai felé toltam a merítőm. Kész csoda, hogy pont sikerült megszákolni elsőre. Gyönyörű, 2 kiló körüli pontyot adott a Balaton nekem, amit akkor karácsonyi ajándéknak fogtam fel. Csak mert nem tudtam, mi jön ezután! Életre kelt a halottnak hitt vízterület. Ez a hal után talán a harmadik ütemben jártam, amikor szívdobogtató kapással jelentkezett az újabb hal. Gyönyörű, nyári emlékeket felidéző tekerős kapása örökre megmarad. Egyből kirohanással kezdte, gyönyörű fárasztást köszönhettem neki. 3 kiló körül lehetett a kis púpos hátú bajszos.

Ő a Deep Sea World - Full fruit ízesítésű 2in1 popupra csábult el. Mint a következő társa is. Aznapi utolsó halam a Natur Sour névre hallgató 10mm-es csalit tekerte el fékhúzós kapással. Ilyen jó pecát a Balatonon, decemberben.. Sosem  gondoltam volna. Örök emlék marad.
Karácsony este is sikerült ellógnom pár órára otthonról. Szép időben értem le a kövezésre, ahol rögtön fogtam is egy gyönyörű pontyot ismét a Natur Sour pop-uppal, valamint ugyanazzal a kajával. Ezután feltámadt a szél, elkezdett szakadni az eső. Még jött egy ponty, majd beláttam, hogy ez már nem játék. A hullámok felcsaptak a kövezésre, elég veszélyes volt már a kint tartózkodás. Hazafelé vettem az irányt..
Az biztos, hogy még megyek és próbálkozok, mert ilyenkor halat fogni óriási kincs a szememben.


Nagyon Köszönöm a csalikat és az etetőanyagot Csabi, valamint köszönöm mindenkinek, aki elolvasta írásom, és Áldott békés ünnepeket kívánok minden sporttársnak!

#cfbteam #carpfriendbaits

www.cfb-shop.hu