Várpalota SII újra

Nem is tudom hol kezdjem a kis históriát??! Talán az lesz a jó ha a legelején. Barna Miki barátommal arra a döntésre jutottunk, hogy menjünk el valahová több napra pecázni. Mivel már voltunk együtt lógatni 12 órás pecákon és egész jól kiegészítjük egymást így adta magát az ötlet, próbáljuk ki magunkat egy több napos pecán is. Gondolkodás egy két nap tervezés valamint infó gyűjtés után két tó jött számításba.


Hantosi horgász tó és a Várpalotai SII . Miki már járt az SII-en és sok szép jó erőben lévő halról mesélt, de mivel bennünk volt az ismeretlen utáni vágy és egy újabb horgászvíz felfedezése, ezért a Hantosi tavat szerettük volna elsősorban kipróbálni. Rövid telefonálgatás után hamar kiderült, hogy a helyek sajna foglaltak voltak így a már bevált SII-es víz mellett döntöttünk.

Eljött a nagy nap, reggel bepakolás egy utolsó nagy levegővétel és némi agyalás, hogy vajon mi marad itthon de minden adott volt, így útnak iramodtunk.
Egy órás autózás után megérkeztünk a tóhoz. Rövid beszélgetés és jegyváltás után a elfoglaltuk a 10-es helyet, mely a tó mű úttal szegélyezett oldalán található utolsó bojlis állás a halőr házhoz legközelebb. Ezt a helyet némiképp favoritnak tekintik a tapasztaltabb SII-es látogatók, és tény hogy több lehetőséget nyújt, mint a nyílt víz, hiszen a jobb oldali nádfal akár a teljes, 300m-es szakaszon meghorgászható.

Kipakolás után nem sokat tétováztunk csónakba ugrottunk és irány be bójázni a kiszemelt helyekre.
Alapozó etetés után, kipakolás, a felszerelés beélesítése, és már indultunk is vissza a felcsalizott horgokkal a boják töveibe.
Az első kapás váratott magára, de a szépsége az volt, hogy füstölt a jelző, Jsajna nem az én jelzőm, Mikié sivított, így az akasztás és 5-10 perces csónakforgatós fárasztás után egy gyönyörű 9 kiló környéki tükrös pihegett a matracon, amit egy Mosterfish golyóval csapott be. Kb. egy órával később ismét húzós kapás jelentkezett a Mikinél, csónakba ugrottunk nyomás rá hasonlóan mint az előző halnál, 5-10 perc és merítettük is....ez már egy jobb pikkelyes cimboraJ. Nem telt el sok idő jelentkezett a harmadik húzós kapás is Miki botján ez is egy gyönyörű pikkelyes potyesz, így lassan elindult az őrület.

Itt jött el az a pillanat amit nem szeretek: bár igazából nem ismertem a CFB-s bojlikat csak hallottam róluk, de látván, hogy mennyire működnek és szép halakat adnak, kértem én is egy pár szemet hogy kipróbáljam az egyik szerelésemen. Mivel szeretek kísérletezni a másik botomon a saját fűszeres bojlimmal próbálkoztam tovább, mely nagyon sok vízen bizonyította már fogósságát, így bíztam benne, hogy itt sem hagy majd cserben.

Egy gyors újra csalizás után, alig volt időnk felszusszanni, és láss csodát hip-hop megérkezett az első kapás nálam is egy Redarmy hóembere. Ő is kiváló erővel küzdött! Ezek után sorra jöttek a pontyok...néha kis pihenőt hagyva nekünk, de szinte állandóan volt mit csinálni. A szél felerősödött és volt mikor orkán erejűvé tombolta ki magát...de úgy éreztük, ez abszolút hozzá járul a halak kapókedvéhez, így nem bánkódtunk miatta.
Második éjjel egy különleges vendég érkezett hozzánk húzós kapás formájában...

Bevágás után éreztem, hogy itt valami eddig nem tapasztalttal van dolgom . A súlya és az ereje óriási volt nem volt vitás nagy hal van a horgomon!!! Beugrottunk a csónakba irány az óriás felé! 15-20 perces csónakforgatás után sikerült szákba terelni az óriást! Amikor megláttuk a hatalmas hal hátát, éreztük, hogy ezért jöttünk...egy igazi mohos hátúval van dolgunk, ami már sikeresen a merítőben piheg...nagy volt az öröm mindkettőnk számára, hiszen ekkora hallal még egyikőnk sem találkozott. Miután a partra csónakáztunk, elindultunk a ponty bölcső irányába, de a hal iszonyat nehéz volt...az adrenalintól remegett kezünk, lábunk. Az élmény leírhatatlan volt mikor a mérlegre pillantottam és megláttam a súlyát 22,48kg ami egyben egyéni rekord is és az álomhatár fölött van 20+ ! Külön öröm és jól eső érzés volt, hogy a már említett saját fűszeres bojlimat kívánta meg a "tó óriás", így a saját csalimban sem kellett csalódnom. A nagy örömben azonban némi üröm is társult.

Másnap reggel derült ki miközben a halőrrel beszélgettem hogy a tórekord hallal sikerült összefutnom!!! Tavasszal 22,20kg fogták meg, de mivel sajnos nem hívtuk ki hitelesíteni a fogást, így a rekordot hivatalosan nem tudják elismerni. Sajnos mivel mi sem gondoltuk ezt végig, és a tó szabályi szerint betárolni nem lehet a fogott halat, így a fogás és fényképezés után azonnal visszaengedtük őt éltető elemébe. Összességében nagyon jó 72 órát töltöttünk a Várpalotai SII-es tavon ismét, hiszen összességében 255Kg-os összefogással és egy gyönyörű öreg 20+-os csodával, valamint rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak. Csak ajánlani tudom minden horgásztársamnak az Várpalotai SII tavat ,mert minden egyes hal gyönyörű,és egészséges és nem utolsó sorban borzalmas erővel küzdenek, egy élmény ott lógatni és pihenni is!!!!
Görbüljön sporttársak és ne feledjétek C&R!!!


Üdv: Karesz


További képek a túráról: