Hogy könnyű dolog-e a szelektálás?
Minden évben a „gyors" horgászatok és pár kisebb verseny mellet, részt veszünk legalább 2 nagy megmérettetésen. Idén sem terveztük másként: az elsőt júniusban a Sinkár tóra, éppen ezért májusban elkezdtük a felkészülést. Kitaláltuk a stratégiát, megrendeltük a szükséges kellékeket és számoltuk a napokat. Aztán május végén jött a hideg zuhany e-mail formájában „Elmarad a verseny".
Most nem térnék ki a részletekre, de annyit azért megjegyeznék, hogy sok csapatnál (tisztelet a kivételnek) csak addig nagy a lelkesedés míg nevezni kell, aztán amikor az egyéb kötelezettségekre kerül a sor, már elfogy a lendület. Szóval a felkészülés közepén ott álltunk elrendezett szabadságokkal, és úgy döntöttünk, hogy ezt az időt mindenképp horgászattal töltjük. Nem is tudom miért, de pár víz szóba került, aztán amikor jobban fontolóra vettük a lehetőségeket, rá kellett jönnünk, hogy nem tudunk egy jó bányatónál jobbat keresni, még ha keresztülmegyünk az országon akkor sem. Így hát megállapodtunk, hogy vasárnap délben a parton találkozunk és péntekig megpróbáljuk egy fénykép erejéig a partra csábítani az öreg mohás hátút. Abban szinte biztosak voltunk, hogy szelektálnunk kell valahogy a halat, ismerjük a vizet, éppen ezért pár kiló 20mm-es bojlin kívül főleg 24mm-essel készültünk, melyek fele-fele arányban készültek Redarmy és Black Jack mixekből, kiegészítve némi halibut pellettel és 20kg főtt mag mix-szel. Gondoltuk a magot és a „kisebb" bojlikat beszórjuk az első nap és utána csak a 24-essel operálunk.
Vasárnap 10 óra körül értem a halőrházhoz verőfényes napsütésben, regisztráció után komótosan ballagtam szemügyre venni a vizet. Úgy volt, ahogy sejtettem: a zsilip teljesen nyitva az elmúlt hetek esőzése miatt, és még így is 10cm plusszal rendelkezett a tó. Séta közben valami hangra lettem figyelmes a nádban, egyből tudtam mi az, közelebb mentem és igazam volt: június közepén ívtak a pontyok. Azt nem tudtam eldönteni, hogy szelektálás szempontjából ez jó vagy rossz hír-e nekünk, éppen ezért nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Kicsivel később megérkezett Szabolcs barátom is, és nekiláttunk a táborépítésnek. Összeszokott csapatként 14 óra körül már a bójákat pakoltuk a csónakba, elképzeléseink voltak, az állástól balra egy 6-8m-es törést, jobbra ugyanezt a törést egy bedőlt fával, szemben pedig egy 12-15m-es törést jelöltünk meg. Tartottuk magunkat a kitalált stratégiához így a mag fele, kb. 2kg bojli és ugyanennyi pellet + késő este ugyanez a mennyiség csobbant a bóják mellé. Ekkora alapozás után nem számítottunk mozgalmas éjszakára, és így is lett, békésen aludtunk a fárasztó nap után.
Reggel megérkezett a beharangozott hidegfront, szemerkélő esőben jöttünk ki a sátorból. Tudtuk, most jött el a mi időnk. Újrahúztuk a botokat, de most már csak 2 marék 24-es bojlit és pelletet szórtunk a horgok köré. A csalinak dupla 20-as kerül minden „horogra", hol süllyedő, máshol hóember formában. És láss csodát a matek működött, szépen lassan elkezdtük fogi a halat. A baloldali bója elkezdte adni a 6-8 kg közötti, már leívott uszonyosakat, ami kedvünkre való volt, hisz, már ki voltunk éhezve a jó bánya tavi fárasztásokra. Úgy döntöttünk nem változtatunk a dolgokon, előbb kiélvezzük a halfogás örömét, gondolván arra, hogy később csökkenni fog a kapások intenzitása. Egész éjszaka fogtuk a halat, óránként legalább egyszer ladikoznunk kellett a szemerkélő esőben. Ezalatt a másik két bója még váratott magára, de a két „kis" golyóval történő csalizás szépen szinten tartotta az átlagsúlyt. Ezt a napot örömpecázással töltöttük.
Kedden egész nap csend és nyugalom uralkodott, nem is volt baj, mert kicsit pihennünk kellet az elmúlt éjszaka után.
Napközben pár órát nézelődtünk a vízen, kerestük hogy hol lehetnek a darabosabb halak. Nagy meglepetésünkre az általában működő helyeken is elvétve láttunk egy-két darabot. Viszont visszaérve a saját bójáinkhoz örömmel tapasztaltuk, hogy a mélyebb törésen is megjelentek a halak. Újakat csaliztunk, de most már dupla 24 került a hajszálelőkére.
Készültünk az éjszakára, gondoltuk hasonlóra számíthatunk, mint tegnap. Így is lett, annyi különbséggel hogy felére csökkent a kapások száma, viszont 8 kg fölé kúszott az átlag. Még mindig csak a bal oldali bója adta a halat, de mivel napközben láttuk, hogy a belsőn is van mozgás tudtuk, hogy nemsokára az is működni fog.
Szerdán verőfényes napsütésre és változásra keltünk. Hisz az eddig „hallgató" mélyvízi csalival indult meg valami szépen lassan. Örömmel ugrottunk csónakba és siettünk a hal fölé, valóban érdemes volt, mert bő negyedóra után egy gyönyörű tőponty pihegett a merítőben, amit 12 körülire saccoltunk. – „Ez az működik". És valóban működött egész nap adta a halakat, de mind 9-10kg között volt. Viszont legalább már jó úton járunk. Gondoltuk.
De sajnos nem. Folyamatosan fogtuk a halat, de nem bírtuk szelektálni. Pedig mindent bevetettünk. Teljesen elhagytuk az etetést csak 3-4 szem bojli kerül pva-ra a horog mellé. Sőt, már 20m-re is raktuk a tripla 24-est a bójától, de valahogy mégsem jött a „nagy hal". Érdekes, hogy a bal oldali bója teljesen megállt már csak ez az egy működött, viszont ez folyamatosan. Bár azt a mai napig sem értem, hogy az általunk csak vonatnak keresztel csali hogy fér egy 9 kg-os ponty szájába, de belefér.
Péntek reggel fáradtan és kimerülten pakoltunk össze. Összességében jót pecáztunk, rengeteg halat fogtunk,
sok új tapasztalattal gazdagodtunk. Például: a hidegfront alatt csak a sekélyebb rész működött és csakis éjszaka, míg meleg front alatt inkább a mély és nappal. A halak 90%-át Black Jack-GLM bojlival fogtuk, most a Redarmy kevésbé volt aktív. Majdnem 400kg halat fektettünk matracra kicsivel 9kg fölötti átlagsúlyban. A taktikánk működött, mert tudtuk szelektálni a halat. Igaz nem teljesen úgy, ahogy mi gondoltuk, de valójában szelektáltuk mer folyamatosan nőtt az átlag. És hogy könnyű-e szelektálni a halat? Nem, nem könnyű. De megígérjük, hogy legközelebb is megpróbáljuk.
NEWZOO-CFB Team
Cseh Arnold és Dr Tóbi Szabolcs
{fcomment}