A várva várt szokásos őszi túránk időpontja végre elérkezett. Szeptember 21-én hajnali öt órakor indultunk a 10. helyre Sanyi barátommal. Évek óta erre az állásra járunk, ezért elég jól ismerjük már a nagyon változatos mederviszonyokat...

Ebben az évben az egyik legkevésbé halat adó hely volt a 10. állás, de mivel itt egy évvel hamarabb le kell foglalni a helyet, így nem tudhatja az ember, hogy melyik lesz a nyerő... Valamiért a tó másik végében lényegesen több halat fogtak idén... (Persze azért néha születtek kimagasló eredmények a tó elejéről is, amit Jenő írása is igazolt a közelmúltban!) Elsőként értünk a tóhoz, a szokásos pálinkakínálás és zsíros kenyér után tehát mi kezdhettük meg a bepakolást... Ezúttal a hely jobb oldala volt az enyém, de elég lassan ment a pakolás, mire behúzgáltam a 4 botot Sanyinak már meg is volt az első kapása, ami sajnos befázott. A hosszas radarozás oka többek között az volt, hogy az idén egyáltalán nem működtek a klasszikus helyek, törések, így megpróbáltam újítani. Olyan helyeket kerestem, amiket úgy gondoltam, hogy nem gyakran horgásznak meg... így 14, 12, 6 és 4 méterbe kerültek a szerelékek.
Néhány apróság hátráltatott még a túra elején, ami miatt kicsit bosszús is voltam, máskor gördülékenyebben szokott menni minden, igaz dög fáradt voltam, este 7 óra körül mikor a helyére került minden le is feküdtem. Néhány apróság: a radar aksija szórakozott velem az első napon, a kisebb vízben (10 méterig) tökéletesen működött a radar, de 15 méteres vízben már teljesen megbolondult, 27 fokos vizet mutatott és teljes sötétséget, ami igaz is lehet 15 méteren, de én azért szerettem volna látni a kijelzőn, hogy mit is rejt a mélység. Akkumulátor cseréje után láthattam is... Második éjszaka folyamatosan kapást jelzett a vevőm, de a jelzőm mégsem világított, mondtam is Sanyi barátomnak, hogy igen csak a 9. helyen lévő szlovák srácok lehetnek a „bűnösek". Másnap este egy üveg mézes barackpálinkával átmentünk ismerkedni. Miután kiürült a pálinkásüveg szóba került a kapásjelző kérdése is. Kiderült, hogy a nagy szélben egy fához kikampózott damilhoz tartozó jelző csipogott többet az előző este, de mind a 4 kapásjelzőt gyönyörűen vette az én vevőm is. Ezt követően gyorsan orvosoltuk a problémát és meg is szűntek az éjszakai becsippanós kapásaim!

Csak 24mm-es csalikkal készültünk, abból is a duplát részesítettük előnyben. (Birdfood, Smoky Fish, Black Jack, Red Army) A végén már variáltunk, egy süllyedőt egy kisebb 16-os vagy 18-as pop-uppal csaliztuk.

És akkor jöjjenek az igazi kapások és a halak!
Az első 24 óra viszonylag mozgalmasan telt. Sanyinak éjszaka további két kapása volt, amiből az egyet sikerült megfognia, egyéni csúcsát jelentő 17,75 kilós tükrös személyében. A képen látszik az öröme!

A kikötői árokból érkezett mindhárom kapása, RedArmy ill. BlackJack voltak a nyerő csalik.

Nekem vasárnap voltak az első kapásaim, azonban én is hasonlóan indítottam 3 kapásból 1 hal. A 12 méteres vízből érkezett egy szép nyurga, nem igazán kapitális hal a maga 14,3 kilójával, de gyönyörű volt ezért csak fotózás után nyerte vissza szabadságát. Az octopus és barack aromákkal legyúrt BlackJackre kapott.
Kíváncsi vagyok, hogy mekkorára képesek ebben a vízben megnőni ezek a hosszú pontyok?!

A 2 leakadt hal miatt a TalonTip horgok helyett Muggakat kezdtem felkötni... de a fogási arányom tovább romlott, újabb 3 kapás marad le... a szélső 6 méterben lévő bójám kezdett el működni, de éjszaka rendszerint a bójától kb. 25 méterre található fába vették az irányt a halak, emiatt két előkét is elveszítettem... 6 kapásból 1 hal... Sanyinak pedig az első éjszakát követően még csippanása sem volt... elég nehezen viseltük, hogy egy ilyen remek vízen ilyen eredményt, vagy inkább eredménytelenséget tudunk csak felmutatni. Időközben nem csak a horgokat, hanem a 90 g-os ólmokat is lecseréltem 110 g-osakra, mivel az 5 elveszített halból 3 halam is lemaradt, anélkül hogy fába ment volna... nem tudom, hogy ennek köszönhettem e, de a túra további részében nem volt több halvesztésem.
A 14 méteres bóját megszüntettem, mivel a sekélyebb részek működtek jól. Ezért 9 méterben tettem le ezt a bóját a hely jobb oldalán lévő árok szélére és a 12 méterben lévőt is felhoztam 7 méterre. Szerdán jött egy 10,5 kilós tükrös a 9 méteres vízből. Már csak a csütörtökre ígért hidegfrontban bíztunk, bár ez a bányató nagyon szeszélyes, sokan a beállt időre esküsznek, nekem azonban tavaly is bejött a front. 13 óra körül meg is érkezett az első kapásom a 7 méterben lévő bójáról. A csónakba szállás alatt is folyamatosan húzta a hal az orsóról a damilt, mire megtettem a kb. 180 métert már a bójámat is összeszedte. Jól tartotta magát, de csakhamar megláttam a 15,4 kilós tövest, amely RedArmyra jött.

Még le sem tudtuk fotózni a halat, amikor a 9 méterben lévő botom is elsült, gyorsan csónakba szálltam, de éreztem, hogy ez nem lesz olyan jó hal, rövid fárasztás után egy kb. 8 kilós tükröst merítettem meg, és gyorsan el is engedtem... Ezt követően 15 óra körül a 6 méterben lévő bójámról is erőteljes kapás jelentkezett. Ez a bójám kb. 70-80 méterre lehetett mindössze a parttól, ennek megfelelően a hal iszonyatos erővel húzott, szerencsére nem a szokásos fa irányában indult meg... amikor ötödik fokozatban mentem utána, akkor is csak füstölt az orsó, kb. 100 méteres sprintet vágott le, ahogy utolértem úgy nézett ki el is készült az erejével, mert egyből meg tudtam meríteni. Láttam, hogy egy nagy, csüngő hasú tövessel van dolgom. Mivel a merítőbe húzva jelezte, hogy mégsem fáradt el teljesen, nem is emeltem be a csónakba, hanem a merítőt a vízben hagyva „kicsorogtam" a csónakkal a stégig. Mérlegelésnél ért a meglepetés, ugyanis 20,8 kilót mutatott a mérleg. Ez volt az egymást követő 3. túrám Ecséden, amikor is 20 fölöttit sikerült fognom. Nagy volt az örömöm! Hívtam is gyorsan Csabit, hogy végre megtört a jég!

Az etetés és a csali az új fejlesztésű füstölt halas Smoky Fish mix volt, amit Csabi javaslatára most aroma nélkül gyúrtam le. Így is ütős illata volt. A 24-es golyó mellé ezúttal egy kis fűszeres pop-up került még. A hét folyamán 11 kapásból 5 kapásom erre a csalira volt, mondanom sem kell, hogy elnyerte a bizalmamat!
A hidegfont most is bejött röpke 2 óra alatt 3 halat sikerült fognom, bár sajnos Sanyinak ez a nap sem hozta meg a sikert. Az utolsó előtti éjszaka csendesen telt és az ezt követő nappal is. Mivel a tó eleje, a kikötő, ahol Sanyi barátom horgászott egyáltalán nem működött ezért mondtam neki, hogy a szélső, balos bójámra (amit egyébként nem horgásztam) tegye le az utolsó éjszakára a felszerelését. Adtam neki 15-20 szemet a jól működő füstölt halas bojliból. (Egyébként kb. ennyit etettünk egy behúzásra a hét folyamán.) Ez a bójám 11 méterben volt. Az utolsó éjszaka először nekem volt kapásom a benti 7 méterben lévő bójáról. Egy kisebb, 7 kiló körüli nyurga vette fel a horgot. Ezt követően Sanyinak is elhúzta az új helyről... gyorsan rámentünk a halra, néhány heves kirohanást követően megláttuk a gyönyörű koit! Szép, egészséges tőponty volt! A mérleg 17,80 kilót mutatott, tehát Sanyi a túra alatt másodszor döntötte meg egyéni rekordját, ráadásul nem is akármilyen hallal!

Ezt követően már nem volt több kapásunk, de reggel Sanyi is jobb kedvvel pakolta össze a felszerelést. Összegezve, nem volt egy eseménydús túra, kettőnknek 15 kapása volt 7 botra egy hét alatt és 8 halat sikerült megfognunk, ebből is 3 halat a front előtt, mindössze 2 órán belül... Szóval volt időnk pihenésre is...
Mindig azt mondom, hogy egy ilyen vízen egy kapással is lehet jó hetet zárni... egy példa: szeptember elején a 2. álláson horgásztak külföldiek, a sporinak egész héten egy kapása sem volt, szombaton reggel pakolás előtt csippant először a jelzője, megfogta! 25 +os spanyol pikkelyes volt! Ennyi!!!
Én még idén október 12-én visszamegyek egy hétre a 10. helyre, és várom azt a bizonyos kapást! Remélem, megírhatom majd erről is az élményeimet!

Addig is mindenkinek jó fogást és C&R!

Üdvözlettel: Kovács Péter