Az elmúl évek sikeres túrái után elérkezettnek láttuk az időpontot barátommal, Gabival, hogy kipróbáljuk az általunk Carp Friend Baits mixekből készített csalikat, a megszokott stratégiát, és persze magunkat egy verseny kereti között. Ezért beneveztünk a 2013-as Lőrintei Pontyfogó Versenyre. Nagy lendülettel vetettük bele magunkat az előkészületekbe.

Az eddig sikeres Carp Friend Baits bojlik mellé készítettünk pár kg tesztelés alatt lévő golyót is. Nagyon vártuk a versenyt, de sajnos két nappal a kezdet előtt kaptunk egy telefonhívást, hogy a kevés jelentkező miatt a verseny elmarad. Alig akartuk elhinni, hogy amire hónapokat, sőt éveket vártunk elmarad.

Gyorsan kellett egy helyszínt választani, ahol a verseny kárpótlásaként pár napot pecázhatunk. Fehérvárcsurgóra esett a választás. Már többször horgásztunk ezen a tározón, de mindig más és más helyen. Ezt a tendenciát követve ismét egy jónak tűnő új helyet választottunk.
Mint mindig, radarozással kezdtük a túrát. A mai technológiának köszönhetően nagyon gyorsan pontos képet kaptunk a víz alatti világról. Pár darab H-bóját szórtam szét az előttünk lévő területen a jónak vélt törések, platók, akadók megjelölésére, amiknek a pontos helyzetét a halradar segítségével rögzítettem. Találtam egy tökéletes helyet. Egy nagy kiterjedésű akadót, és mögötte egy kemény iszap nélküli platót.

Két külön etetést szerettem volna, de a víz mélysége miatt - ami 7 méter volt - kénytelen voltam a két bójámból egyet összehozni. Legalább így az etetésem is koncentráltabb lett. Alapozó etetésnek különböző oldódású pelleteket használtam, és természetesen bojlit, amit már az előző este beáztattam CSL liquiddel. Nem vagyok híve az ész nélküli etetésnek. Inkább a minőségre fektetem a hangsúlyt, mint a mennyiségre.

A hajszálelőkékre is felkerültek végre a golyók. Dupla 20mm-es golyókat használok, de ez nem mindig siker a halak szelektálására. A lapát dévérek is előszeretettel húzzák el ezt a csalikombinációt, viszont ennél nagyobb csalit nem sűrűn teszek fel. A víz mélysége miatt PVA hálót és szalagot használtam a minél pontosabb etetés eléréséhez. A lehető legegyszerűbb csomó nélküli hajszálelőkés végszereléket kedvelem a legjobban. Szerintem az egyszerűségében van a fogóssága.

Azért mindig kísérletezem új szerelékekkel, de nekem ez mindig kifogástalanul működik.

Végre a helyére került minden. A csalik az etetésen feküdtek és várták, hogy egy éhes, vagy csak kíváncsi hal felszippantsa őket. Bíztam benne, hogy a bójám mögött lévő akadó tartogat számomra néhány pontyot. Eljött az este, besötétedett és a kapások is beindultak. Fogtunk pár darab halat, de 10 kg fölé nem tudtunk menni.

Kicsit fáradtan, de rengeteg élménnyel feküdtem le aludni. Másnap reggel viharos keleti szél ébresztett, aminek nagyon nem örültem. Ezen a tározón a horgászatok alkalmával megfigyeltük, hogy ha ebből az irányból kezd el fújni a szél, egy kapástalan időszak veszi kezdetét. Ez sajnos ismét beigazolódott. Délután megérkezett a várva várt hidegfront, viharos északi széllel, esővel, villámlással. Szerencsére csak a szélét kaptuk el a viharnak, de az sem volt semmi. A széllel együtt a kapások is megérkeztek. Nagyon jó érzés amikor hosszú csendes órák után végre megcsippan a kapásjelző, de amikor ilyen időjárási körülmények között kell megküzdeni egy hallal, sokszor azt kívánjuk, hogy azt a bizonyos csippanást csak akkor halljuk, mikor már biztonságban, saját magunk veszélyeztetése nélkül tudjuk felvenni a harcot egy hallal. Ezt kell szem előtt tartani a kapások után is a szerelékek visszajuttatásánál. Még akkor is, ha az egyik legboszantóbb dolog egy horgászat során ha a szerelékeink a parton vannak. Mindig mérlegelni kell, nem szabad elhamarkodott döntést hozni!

A villámok nappali világosságot hoztak a korom sötét éjszakába. Lassan elvonult a vihar, elállt az eső, a szél sem fújt már. A szerelékeket így már biztonságban vissza tudtuk húzni a bójához. Hajnalban egy folyamatos egyenletes húzós kapás ébresztett. A Carp Friens Baits Red Army mixéből készített dupla 20 mm-es csalit kívánta meg valaki. Ahogy megemeltem a botot és felvette a kontaktust a megakasztott hallal, már az első pillanatban éreztem, hogy egy szebb példánnyal van dolgom. Rajtam kívül nem kelt fel senki a kapásra, mivel a kapásjelzőimen a hangerőt minimumra szoktam állítani. Csak a vevő jelzi rezgéssel és persze villogással a kapásokat. Beszálltam a csónakba -amiben mindig van egy merítő, és egy pontymatrac- és egyedül kezdtem meg a "harcot". Pár perc alatt már a hal fölött voltam. Nagyon erősen tartotta magát. Még kellett kb. 10 perc mire megpillanthattam, persze csak egy pillanatra, mert egy erőteljes kirohanással újra a víz méllyén volt. A folyamatos terhelésnek köszönhetően egyre jobban kezdett fogyni az ereje, és sikerült végre felhúzni a víz felszínére. Egy gyors mozdulattal már bent is volt a gyönyörű pontya az ideiglenes börtönében. Beemeltem a csónakba és szépen óvatosan a matracra tettem. Elindultam vele a part felé. Nagyon örültem, mert néhány ismerősöm állításával ellentétben sikerült erről a horgászhelyről egy 10 kg feletti pontyot fognom.

Hatalmas sérülésmentes száj

Köszönöm az élményt!

Napközben sem unatkoztunk, sikerült pár szebb halat is a pontymatracra fektetni, és egy közös fotó után újra útjukra engedni őket.

Végül néhány fénykép, amik a kapástalan időszakokat is emlékezetessé, felejthetetlennél teszik.

A Carp Friend Baits csalik ismét bizonyították fogósságukat.

Üdvözlettel:
Szedlák Zsolt
Nagy Gábor
Carp Friend Baits Team - Barátságban a halakkal