A 2014-es szezonra új vizek megismerését tűztem ki célul. Eldöntöttem, hogy idén már csak kizárólag otthon készített csalival fogok horgászni, Cfb alapanyagokra esett a választásom. Első Cfb-s túra helyszínének egy ismerősöm ajánlására a Kiskorpádi Szigetes tavat választottuk, ám az előjelek egyáltalán nem voltak kedvezőek...

A május elsejei hosszú hétvégének köszönhetően sikerült kicsit elszakadni a munkából, 3 napos túrára indultunk Kiskorpádra. Vegyes érzelmekkel indultunk útnak, ugyanis egy-két nappal korábban lett vége a tavon a bojlis versenynek, az időjárás sem kedvezett nekünk, ugyanis a hirtelen jött hideg miatt félbeszakadt a pontyok ívása. Ellenben bíztunk az új csalinkban, cfb került a horgokra. Gyönyörű környezet fogadott minket, az 5-ös helyen vertük fel a tábort.

Meghorgászandó vízterület

Joke, a halőr nagyon kedvesen fogadott minket, megtudtuk tőle, hogy vannak víz alatti források előttünk, azokat érdemes horgászni. Sajnos előzetes aggodalmunk kezdet beigazolódni, elmondta, hogy a verseny óta gyakorlatilag alig-alig fogtak pontyot a tavon, és horgászhelyünk sem a legjobbak közé tartozik. Ez nem vette el a kedvünket, belevágtunk a pecába. Sikerült találni egy gödröt és egy keményebb placcot, ezekre helyeztem el a bójáimat. A horgokra 20-as méretben egy-egy süllyedő golyó került, a harmadik boton pedig megpróbálkoztam a csali kikönnyítésével. Etetésnek kevéske magot és egy marék bojlit, pelletet szórtam a csalik köré. Tomi, horgásztársam gyári golyókkal próbálkozott, az előttünk levő szigetet horgászta meg. Délután megérkezett Misi a tógazda, nagyon szimpatikus, segítőkész embert ismertünk meg benne. Elmondta, hogy a bójámat sikerült pont a forráshoz, a lehető legjobb helyre rakni, nagy fogásokkal azonban ő sem kecsegtetett...

A bójákat így helyeztük el

Az első kapásra délutánig kellett várni, a fekvő red army-t húzta el egy jelentkező. A horgon nagyon furcsán mozgott a hal, feljött a vízfelszínhez közel, úszott jobbra egy métert, majd balra egyet. Megérkezett Misi is közben, ő sem látott még így védekező halat, megtippelni sem tudtuk kivel állunk szemben. Nagy meglepetésünkre egy gyönyörű pikkelyes volt a tettes, súlya 12,65 kg. Egyikünk sem látott még így védekező pontyot.

Red army ízlett neki

Este, napnyugta előtt csónakból pontosan megetettem a bójákat, még ki sem értem a partra, a bal oldali botomon igazi füstölős kapás volt. Brutális erővel küzdött az ellenfél, alig lehetett megállítani a halat, a szomszéd hely elől kellett vissza fordítani. Pontyot még nem láttam így küzdeni, nem akarta megadni magát. A part közelében egy-egy buborék jelent meg, nekem nem jelentett semmit, de Misi egyből mondta, hogy ez bizony harcsa. Nem akartam elhinni, még sosem fogtam ilyen halat. A búrványból látszott, hogy nagyon hosszú a hal, de még mindig nem akartam elhinni. Mikor megláttam a farkát, akkor tudatosult, hogy tényleg harcsával állok szemben. Hirtelen azt sem tudtam, hogy szedjem ki, a merítőbe nem fért volna bele. Misi segített, ő már rutinos, belenyúlt a szájába és kiemelte a partra. Súlya 12,24 kg volt. Rettentő boldog voltam, percekig csak vigyorogtam az örömtől.

Életem első harcsája

Éjfél előtt újabb füstölős kapás jött ugyan arról a botra. A hal hasonlóan viselkedett, mint az előző, újra harcsa volt a horgon. Most már tudtuk, mit kell vele csinálni, 7, 5 kg-al mérlegeltük a halat. Örömöm határtalan volt, egy nap két harcsa, el sem akartam hinni.

Egy újabb harcsa]

Másnap ismét délutánig kellett várni a halakra, most már pontyokat sikerült fogni. Nagy élmény volt a harcsa, de mégis ő értük jöttünk. Este volt egy elszalasztott halam, akasztás után megállíthatatlanul elindult a tó vége felé, ráúszott a bójára és valahogy elszakadt a zsinór. A mozgásából ítélve őt is harcsának gondoltam. Reggelig három gyönyörű hibátlan tükröst és egy amurt sikerült fogni, a legnagyobb 13,1 kg volt. Minden hal az egy szem süllyedőt vette fel, kikönnyítve vagy lebegtetve nem kellett nekik.

Délutáni tükrös

A túra egyetlen amurja

Ilyen halakért éri meg horgászni

Éjszakai ponty

Misi reggel meglátogatott minket, mondta, hogy mi fogtunk a legjobban az egész tavon, a ponty egyáltalán nem eszik, egy-egy amur és tok került horogra a többi helyen. Többen haza is mentek a tó elejéről, a favorit helyekről. Harmadik napra óriási vihart jeleztek, ami délutánra meg is érkezett erős szél, legalább 10 fokos lehűlés és rengeteg eső formájában. Ezen a napon sem maradtam halak nélkül, egy 12 kg feletti kerek tükröst és a legnagyobb viharban, havas eső közepette egy majdnem 8 kilós tokot sikerült lefotózni.

A túra talán legszebb hala

Viharos tok

Reggel, már világosban jött az utolsó hal, zárásként sikerült megfogni a túra harmadik harcsáját, igaz ő még „gyerekharcsa" volt. Be kellett menni érte csónakkal, mert rátekerte a zsinórt valamire. A viharos szélben, szakadó esőben nem volt könnyű kiszabadítani, de megérte, szép zárása lett a túránknak.

„Kölyök harcsa"

Összességében remek horgászatot zártam, a körülmények ellenére szép fogást könyvelhettem el. A tavon messze mi fogtuk a legtöbb halat egy nem túl jónak mondott helyen. Megfogtam életem első harcsáját, nem is egyet, hanem rögtön hármat sikerült lefotózni. Kiemelkedően működtek a Cfb golyók, a favorit a red army volt. Mi sem bizonyítja jobban, hogy horgásztársam makacsul ragaszkodott a gyári golyókhoz, amikkel sajnos csak kapásig jutott.

Egyetlen szomorú dolog történt előkerült a vízből egy ponty tetem, aminek szó szerint a fél feje le volt szakítva, ép ésszel nem lehet felfogni, ember hogy képes így halat fárasztani. A kép bejárta az internetet, élőben még szörnyűbb volt látni. Néhány ember kezébe horgászbot helyett valami egészen mást kellene adni...

A tó csodaszép, a halak erősek, egészségesek, biztos, hogy visszatérek még ide. Ritka az olyan hely, ahol ilyen szeretettel óvják, vigyázzák a halakat! Sok Magyarországi víznek például szolgálhatna. Az is eldőlt számomra, hogy ezután csakis Cfb-s golyókkal fogok horgászni a hasonló sikerek reményében.

A tó őre

Van mire vigyázni

Szabó Gábor
Saját képek