Már régóta beszéltük Roland barátommal, hogy egy új vízen, új kihívások elé kellene néznünk. Egy olyan vizet képzeltünk el, ahol természetes környezet van, valóban keményen küzdenek a halak, amolyan igazi nomád, kihívásokkal teli horgászatra vágytunk.

A közelmúltban információ jutott a fülembe egy olyan tóról, ahol mind ezek a feltételek adottak, sőt még ennél több is..
Egy alkalommal előzetes terepszemlét tartottam és a környezet ami elém tárult szó szerint ámulatba ejtett. Nádfalak, nádnyiladékok, úszó nádszigetek, vízből kiálló bokrok és fák sejtették, hogy ez az a víz amit keresünk.

Szerelék marasztaló hely

Remek búvóhelyek a halaknak

A túrára külön csak Red Armyt gyúrtam, (e nélkül már egy vízre sem indulok el horgászni) valamint az előző horgászatomról maradt Red Liverrel, Hot Chocolate-al, főtt kukoricával és tigrismogyoróval készültem.

Főzésre készen a karakteres, fűszeres ponty mágnes

48 Órára terveztük a horgászatot, de úgy alakult, hogy még a reggeli indulás előtti este kijutottam. Az esti órákban gyorsan felállítottam a sátrat, majd a szürkület fényeinél csónakba szálltam és mindkét végszerelékemet a szemközti nádfal elé helyeztem el.

Botok beélesítve, vajon mit tartogat az éjszaka?

Az egyik horgom alá a már jól bevált 1 szem 20mm-es Red Army került kikönnyítve egy White natúr pop-uppal, másikra pedig kukoricafüzér került meglebegtetve egy nagyobb hungarocell golyóval. Az éjjel húzós kapásra ébredtem, ám üres lett a bevágás, elment a hal. A Red Armyt és a pop-upot frissítettem, majd az etetőhajóval nagyjából ugyanoda tettem le, ahonnan a kapás érkezett. Az éjjel azonban aludni hagytak a halak, kapás nélkül „úsztam meg".

Reggel megérkezett Roli, majd csónakkal a jobb oldali irányba a nádfal elé húzta be mindkét végszerelékét, melyekre tigrismogyoró lett felfűzve egy-egy szem White pop-uppal kikönnyítve. Pakolás és sátorállítást követően bementünk radarozni, illetve jobban feltérképezni a nádfalat, esetleges akadókat. A víz előttünk 50cm-től egyenletesen mélyült a tó közép vonaláig 2 méterig, majd feljött egészen 1 méterig, a túloldali nádfalig. Előttünk a nyílt vízen nem találkoztunk se akadóval, se töréssel vagy bármilyen víz alatti tereptárggyal. Amit viszont kicsit érdekesnek találtunk, hogy nagyobb területet átnézve a tó vége felé a bokrok, akadók és fák között is mindösszesen egyetlen halat fedeztünk fel a radarral. Se mozgást, buborékcsíkot, vagy bármilyen pontyra utaló jelet nem láttunk, így lassan világossá vált, hogy bajszos barátaink a nádban tartózkodhatnak.

A vadregényes környezet ellenére nyílt vízen nem mutatkoztak a halak

Sokáig azonban nem unatkoztunk, a távjelző húzós kapást jelzett. Roli beemelt neki, de rögtön el is akadt. Ismét csónakba szálltunk és rámentünk a halra. Teljesen befúrta magát a nádba, de végül kiimádkoztuk és pár perc nyílt vízi küzdelem után már fotóztuk is a nem túl nagy, de rendkívül vehemensen küzdő harcos nyurgát.

Hibátlan, egészséges harcos nyurga már megszelídülve.

Fél óra múltán ismét húzós kapásra emelt be ugyanazzal a bottal, a hal pedig megint bement a nádba. Csónakból szabadítottuk ki, majd rövidesen engedtük is vissza a 4-5 kg-s harcias kis pikkelyest a vízbe. Nem sokkal ez után az én botomon is kapás jelentkezett és hiába a gyorsaságnak, ez a hal is pillanatok alatt befűzte magát a nádba. A már szokásosnak mondható procedúra következett, csónakból kifűzni a torzsák alól, kihúzni a nádból, rövid vitatkozás a vízen. Ez a ponty is a tigrismogyoró, White pop-up kombinációra csábult el. Előzőleg a kukoricafüzért lecseréltem, mint a kapás is bizonyította, nem hiába.

A visszaengedésre szinte alig maradt időnk, Roli előzőleg kicserélt chod rigen felkínált pop-upját húzni kezdte egy újabb jelentkező. Felvette a kontaktot a hallal, de csak egy pillanatra, ugyanis ez a hal is a nádfalat választotta menekülési útvonalnak. Csónakba szálltunk, gyorsan utána eveztem, majd centiről centire elkezdődött a hal kiszabadítása. Pár torzsából kifűzve a zsinórt, vagy 2 méterre a nádban irdatlan csapkodásba kezdett, majd egyszerre csak megkönnyebbült a zsinór, pillanatra azt hittük elment. Ám a ponty kiszabadult és azonnal a vízfelszín alá görbítette Roli botját, alig tudta időben meglazítani a keményebbre húzott féket. Ellent mondást nem tűrve forgatta a csónakot, keresztbe-kasul közlekedett alatta, körülötte, keresve a szabadulás módját, sokszor hirtelen fordulásokkal megcélozva egy-egy nádszigetet és a sűrű nádfalat. Körülbelül 20 perc fárasztást követően már rövidültek a kirohanások, olykor már levegőt is tudott adni neki, ám új erőre kapva megcélzott egy vízből kiálló vasrudat, (ekkorra már vagy 40 métert lesodródtunk) de végül sikerült eltéríteni. A 3. merítési próbálkozásnál csapott egy nagyot a ponty, a bot kiegyenesedett, ám a merítőt még éppen alá tudtam tolni. Az erős 35 lb-s fluorocarbon előtétzsinór az utolsó pillanatban adta meg magát, valószínűleg még a nádasban sérülhetett meg.

Ilyen csodálatos halakat rejt a víz alatti dzsungel!

Noha hercegnővé aligha változik át, egy puszival megköszönte az alkalmi látogatást

Küldd a nagyapádat! Viszlát!

Átbeszéltük a történéseket, biztatóak voltak az előjelek, hiszen a majd 30 fokos hőségben több halat is sikerült fognunk így reménykedve készültünk a várható hidegfrontra. Ezután sajnos zsinórban vesztettünk pár halat. A szerelékeket leellenőriztük, de nem találtunk semmi olyan hibát, ami mindkettőnknél megmagyarázta volna a lemaradásokat. Valószínűleg kisebb pontyok lehettek a „tettesek". Természetesen a szökevények ebben az esetben is kivétel nélkül a nádba menekültek.. Az így elakadt szerelékek kiszabadítása szinte problémamentes volt, mivel az akadós terep miatt a horogból és előkezsinórból is erősebbet használtunk, illetve 30m 0.40 - 0.50 vastagságú monofil előtétzsinórt, ami már így összeállítva sikerrel állta a sarat a vad pontyok ellen a víz alatti dzsungelben. A kővel ellátott elhagyós és a gubancgátlós inline ólmos szerelékek pedig szintén könnyebbé tették a halak kiszabadítását az akadókból.

Mindenből erősebbet..a kemény terep ezt megkívánta

Délután 15:00 körül ismét húzós kapásra emelt be Roli, ez a ponty is a pop-up tigrismogyoró kombót választotta.

A csodálatosan szép, bivalyerős nyurgát vagy negyed óra- 20 perc után tudtuk csak lefotózni.

Nagy öröm partra segíteni egy ekkora halat az akadósból

A délután további részében még pár az előzőeknél kisebb pontyokat fogtunk, ezért új helyeket kerestünk az előttünk elterülő nádasban. Mondanom sem kell, rengeteg kínálkozott az esélyes helyek közül, nem győztünk válogatni. Jobbnál jobb nyiladékok és tisztások váltak láthatóvá a csónakból, de pontyra utaló jelek híján pusztán blöffölni tudtunk hol rejtőzhetnek.

 Merre lehetnek?

Hattyú a fészkén. Helykeresés közben fedeztük csak fel, mennyire közel is van a természet

kép esélyes helyek. Itt megfelelő is lesz...

Estig már nem érkeztek további kapások. Valamikor éjjel az én botomon jelentkezett egy érdeklődő, a kikönnyített Red Army tetszett meg neki.

Ezután több pontyot már nem fogtunk az éjjel.

Kora reggel szitáló esőre ébredtünk, örültünk is neki hiszen jelentősen visszahűlt az levegő.
A távolban a horizont felett viszont látszott az esőfelhők vége, szerencsére nem kellett tartós csapadékra számítani, így egy nem mindennapi napfelkeltét is megörökíthettem.

Később az esőfelhők elvonultak, ismét a szikrázó napsütésé lett a főszerep. Az ernyők alá menekültünk, így vészeltük át a nappal nagy részét. Nyugodtan meg tudtunk ebédelni, nem „zavart" meg kapás minket.

Délután 2 halvesztése is volt Rolinak, az egyik a Bird Foodot, a másik pedig a könnyített tigrismogyorót szerette (volna). Kora este egy szép húzós kapásom volt a pop-up/tigrismogyorós szerelékemre, csónakba szálltunk és rámentünk a halra.

Pár szabadítási kísérlet után sikerült kiterelni a nádból és kezdődhetett a fárasztás

Sikeresen megmerítettük, ám alighogy a partra értünk vele, Rolinak húzós kapása jelentkezett a Bird Fooddal csalizott botján. Csónakba szállt és rövidesen kihozta a halát.

Ezután már nem fogtunk többet, reggel pedig már korán reggel elkezdtünk összepakolni még a hőség beállta előtt.

A természet egyik csodája

Tanulságos és eseménydús horgászaton vagyunk túl, annak ellenére, hogy nem fogtunk mázsákat sem „Mazsolákat", rendkívül élveztük. Minden hal megdolgoztatott minket és remek élményt nyújtott elemi erejük, küzdeni akarásuk. A megfelelő csali választás és felkínálás mellett külön meghatározó volt a megfelelő hely kiválasztása, akár 1-2 méter választotta el a sikert a kudarctól. A kereső peca vált be itt, ezt hamar leszűrtük. Talán egy hosszabb túra során még inkább megnyílhat előttünk ez a fantasztikus víz és felfedheti további kincseit. Miközben ezeket a sorokat írom, már morfondírozok a következő látogatásunk időpontján és részletein, azt hiszem nem halogatjuk sokáig, hiszen eddigi leginkább kihívásokkal teli horgászatában volt részünk.

Sporttársi üdvözlettel: Krisztoff Tamás, Csobán Roland
Barátságban a halakkal