Az idei tavaszi első kiskorpádi túra után alig vártam, hogy újra ezen a csodás vízen horgászhassak. Folyamatosan böngésztem a foglaltsági táblázatot, hogy a kevés szabad időpont közül melyik lenne számomra megfelelő, majd gyorsan le is stoppoltam négy napot július végére. Nagyon lassan pörögtek a hetek, de végre eljött a várva várt reggel, nagy várakozással indultunk útnak. A tó a legszebb álmaim is felülmúlta...

Gyors pakolást követően csónakkal beköltöztünk a 7-es helyre, itt is csodálatos környezet fogadott minket. Hamar kialakult a fejemben a taktika, egy bottal a szigetet, kettővel pedig a szemben lévő part menti nádast szerettem volna meghorgászni. A nád mellett méteres volt a víz, kemény az aljazat, ideális helynek tűnt. A sziget oldalában volt egy víz alatti bokor, ennek közelébe tettem le elsőre a szereléket. A távolság miatt lehetett volna dobálva is horgászni, de a pontosság miatt inkább csónakkal vittem be a szereléket. Utólag kiderült, jól döntöttem, ugyanis 50 centiknek is jelentősége volt. Csalinak a tavasszal otthon készített bojlikat használtam, több gyártó termékeivel is kísérleteztem idén, de halat újra csak Cfb bojlival fogtam, 20-as red army volt a nyerő pasztázva, az összes ponty erre jött. A többivel még kapásig sem jutottam.

Ez a látvány fogadott minket

Botok beélesítve??????????

Felállítottuk a sátrat, hamar helyükre kerültek a botok, jöhettek a pontyok. Az első kapásra estig kellett várni, egy 7,5 kilós tükrös volt az első halunk. Nem sokkal ezután újra szólt a jelző, egy 11,5 kg-os gyönyörű ponty volt a horgon. Érdekes, hogy mindegyik ugyanarra a botra jött. Volt még két rontott kapás az éjjel, egy lemaradt félúton, egy ejtős pedig nem lett meg.

Első tíz feletti

Másnap kicsit variáltam a helyekkel és a csalikkal, a sziget másik részére tettem át az egyik botot és kerestem új helyet a szemben lévő kapásnélküli botnak is. Tettem fel tigrismogyorót, mert a tó több részén is szép amurokat fogtak. Kapás ismét a késő délutáni, esti órákban volt, egy 7,3 kg-os gyönyörű aranyszínű pikkelyes vette fel a red armyt. Éjjel egyszerre volt hal két botomon is, az egyiket édesanyám fárasztotta ki profi módon, nem hiába, igazi horgász család vagyunk. Súlya 10,3 kg volt. Este csatlakozott hozzánk Bütyi, Misi egyik kutyája, a fotózásnál vettük észre, hogy az éjszakát a horgásztáskámon tölti.

Édesanyám tíz felettije

Éjjeli vendég

Harmadik nap ismét új helyet kerestem, a sziget egy újabb pontjánál tettem próbát, valamint arrébb raktam az „amuros pecát" is. A többszöri helyváltoztatás meghozta az eredményét, megtaláltam az ideális pontot, körülbelül fél óra után elfüstölt az tigrismogyoró. Az eredmény egy 7,6 kg-os gyönyörű amur. Újrahúztam, próbáltam centire pontosan ugyanarra a helyre visszatenni a csalit. Egy órával később újabb kapás a mogyira, valami iszonyatos erővel megindult hol jobbra, hol balra. Kezdetben a hal irányított. Mindenre tippeltem, csak amurra nem, ők nem szoktak ilyen vehemensen nyitni az elején horgon. A parthoz közel láttam, hogy mégis amur lesz, nem is kicsi, csak egy hatalmas széles hátat láttam elsőre. Elöntött az adrenalin, szerencsére sikerült megszákolni. Már ekkor tudtam, hogy rekordot döntök. Óriási volt az öröm, különösen mérlegelés után, kereken 14 kilót mutatott. Eddig valamiért elkerültek az amurok a horgászatok során, talán mert a büdös jellegű csalikat részesítem előnyben. Most pedig hirtelen kettő ilyen rövid időn belül! Örömöm határtalan volt!

A túra első amurja

14, 00 kg, új rekord!

Kora délután a red army-ra jött egy gyönyörű tükrös, majdnem 13 kg-ot nyomott. Jobban már nem is alakulhatna ez a nap, gondoltam akkor. Azonban az estében volt még egy csavar! Éjfél körül erős húzós kapásra ébredtem, a red army-t most egy harcsa szemelte ki magának. Nagyon boldog voltam, egyre jobban megkedvelem ezt a halfajtát, első kiskorpádi pecámon hármat is sikerült fogni, most pedig itt egy újabb, szinte hihetetlen!

Délutáni csodaszép tükrös, 12,7 kg

Éjféli haresz

Másnap délelőtt újra az amuros boton volt érdeklődő, egy 8 kg-os példány látogatott meg egy fotóra. Érdekesség, hogy a fején volt egy régi sérülés, elég rendesen be volt lapulva szegénynek. Valami éles dologgal találkozhatott anno.

Délelőtti „ütődött" amur,8 kg

Délután a családi vágy is teljesült, az volt a „feladatom", hogy koi pontyot fogjak. „Aranyhalnál" lehet ugyanis hármat kívánni. A már megszokott pontyos helyről, red army-t vett fel, súlya 5,1 kg volt, aranysárga-fekete színben pompázott. Álomszép hal volt! Nagyon boldogok voltunk!

„aranyhal"

Délután elkezdett esni az eső, behúzódtunk a sátorba. Egy pittyenésre lettem figyelmes, kinéztem az ajtón, láttam, hogy az amuros bot eleje leugrik a pod-ról, bele a vízbe. Mint az őrült elkezdtem rohanni a bot vége után. Egy dolgot felejt el ilyenkor az ember, hogy a talaj vizes, csúszós és még lejt is! Sikerült egy óriási hátast dobni, elszánkáztam a sárban az állvány mellett. Visszaküzdöttem magam a bothoz, elkaptam a végét, de hal már nem volt rajta, a zsinór elszakadt. Idegesen, mérgesen mentem vissza a sátorba, naná, hogy útközben megint elesett az ember. A szomszédoknak vidám pillanatokat, magamnak pedig néhány lila foltot sikerült szerezni.

Szakadó esőben

Több hal már nem érkezett az éjjel. Estére elállt az eső, lehűlt a levegő, elkezdett fújni a szél, ideért a beharangozott hidegfront. Nem gondoltam volna, hogy az eddig is szuper horgászat legszebb pillanatai csak ezután jönnek. Éjjel 11 órától hajnali fél 3-ig négy tíz feletti halat sikerült fogni, körülbelül óránkénti leosztásban. 10,6 11,3 majd 11,4 kg-os tükrösök váltották egymást a bölcsőben. Persze red army-ra, és természetesen a pontyos botra a megszokott helyről.

11,3 kg- Hidegfrontos tükrös

11,4 kg – Gyönyörű, egészséges hal!

A túra utolsó hala fél három előtt vette fel a csalit, a korábbiakhoz képest egész könnyen kijött a partig, nem is gondoltam igazán nagy halra. Gyanússá tette a dolgot, hogy mikor feljött a víz tetejére, a fejét láttam meg először, és az szokatlanul nagy volt. Sejtettem, hogy mégis nagyobb ponttyal van dolgom, de még így is csak 10-12 kilóra saccoltam az ereje alapján. A sötét miatt nem láttam sokat belőle. Körülbelül 10 perc után sikerült megmeríteni, mikor megemeltem a merítőt, akkor tudatosult, hogy igazi nagyhalat fogtam, elkezdett verni szívem, éreztem, hogy nem akármilyen példánnyal van dolgom. A bölcsőben pedig már látszott, hogy rekordgyanús a halam. Eddig 17,5 kg volt a legnagyobb pontyom, most sikerült 60 dekát még rátenni, 18,1 kg-val mérlegeltük a gyönyörű, duci tükröst. Örömömben kitört belőlem egy hangos kiáltás, ugrálni tudtam volna! Gyors fotó, fertőtlenítés és amilyen gyorsan csak lehetett, engedtem is vissza a vízbe, hadd nőjön tovább, és szerezzen másnak is ilyen boldog pillanatokat! Több hal már nem érkezett az éjjel, de aludni így sem tudtam, csak pörgött az ember agya.

Új egyéni rekord!

18,1 kg – örömöm határtalan

Nagyon boldog négy napot töltöttünk Kiskorpádon szép környezetben, sok-sok gyönyörű, egészséges halat fogtunk, sikerült koit, harcsát fotózni, megdőlt az amur és pontyrekordom. Mit kívánhat még a horgász? Utólag végiggondolva két dolognak tulajdonítom a sikert, az egyik a helyválasztás, a másik pedig a csali! Ha fél méterrel odébb tettem a szereléket, már nem volt kapás! Megérte kísérletezni, folyamatosan keresni az ideális helyet, odébb-odébb rakni a szereléket. A halak mind egy fix pontról jöttek. Legalább ekkora szerepe volt a csalinak, kizárólag a Cfb red-army adott pontyot, a többi gyártó terméke nem. Ez már másodszorra ismétlődik meg itt, nem lehet véletlen! Köszönettel tartozom Misinek és Jokénak a kedves vendéglátásért, valamit Csabának a remek csalikért!

Üdvözlettel: Szabó Gábor