Rossz időben, jó helyen

Októberi túránkat idei szokásunkhoz híven ismét Gyékényesre szerveztük, de a természet közbeszólt. Indulásunk előtt egy héttel érdeklődtem Boti Józsinál, a Kotró kiváló ismerőjénél, hogy mi a helyzet a tavon, de rossz hírekkel szolgált. Olyan mértékben elszaporodott a törpeharcsa, hogy szinte lehetetlenné teszik a horgászatot. Azt javasolta, hogy így ne induljunk neki a hosszú útnak. Természetesen megfogadtuk a tanácsát és Tamás barátommal elkezdtünk gondolkodni, hogy merre induljunk horgászni. Választásunk végül a már régóta kiszemelt Fehérvárcsurgói-víztározóra esett.

 

Mivel soha nem jártunk még a tavon, írtam Horváth Csabinak, hogy ismer e valakit, akinél érdeklődhetünk. Ő egyből Ritter Zoli nevét mondta, akivel még aznap felvettem a kapcsolatot. Megbeszéltük vele a legfontosabb tudnivalókat és az indulás időpontját. Felajánlotta, hogy kikísér minket a tóhoz és segít nekünk abban hova érdemes leülnünk. Itt megjegyezném, hogy Zoli személyében egy nagyon segítőkész embert és egy kiváló horgászt ismertünk meg. Az indulás időpontját október 12-re tűztük ki.

Mivel a tavon nincs helyfoglalás, már hajnalban elindultunk abban a reményben, hogy a jó helyeket még szabadon találjuk. Zolival a megbeszéltek alapján a faluban találkoztunk és együtt indultunk el a tározó partjára. 

 Rossz időben, jó helyen

 Szerencsére az általa kiszemelt hely szabad volt, így egy kis beszélgetés után megkezdtük a tábor felállítását. 

Rossz időben, jó helyen

Kétféle csalival készültünk a túrára: az egyik a már jól megszokott Red Army bojli volt, a másik pedig a számomra még ismeretlen Red Dream. Mindkettőből kizárólag 20 mm-es méretben hoztunk magunkat. Mivel ketten voltunk és 4 bottal horgásztunk, mindenképpen arra törekedtünk, hogy az összes bottal különböző távolságokat horgásszuk meg. Bójáinkat 100-150-200 méteren helyeztük el és egy sávetetéssel kötöttük össze. Ezen a sávon helyeztük el felcsalizott horgainkat. Szerelékünk egyszerű inline szerelék volt: 130 grammos ólom, 25 cm-es bevonatos előke, hosszú szárú horog szilikon befordítóval ellátva.

 Rossz időben, jó helyen

Behordásra készen

 

Az időjárás finoman szólva sem volt ideális a halfogáshoz: melegfronti hatás és tükörvíz fogadott bennünket, a légnyomás értékek pedig az egekben voltak. Az ott lévő horgászok elmondása alapján napok óta nem volt értékelhető fogás a tavon. Az előkészületeket és a 24 óránkénti csali frissítést leszámítva, az első 5 nap teljesen eseménytelenül telt. Próbálkoztunk többféle csalizási technikával, dipeléssel, pasztázással, de egyik sem vezetett sikerre. Semmiféle halmozgásra utaló jelet nem láttunk magunk előtt. 

 

Rossz időben, jó helyen

 

A hét közepére megérkezett a jósolt hidegfront és végre észak-nyugati szél kezdte borzolni a tározót.

 Rossz időben, jó helyen

Végre megérkezett a várva várt hidegfront

 

Valószínűleg ennek eredményeként az 5. napon végre megcsippant a kapásjelzőm. A 200 méteres távolságon elhelyezett bójánál lévő, 1 szem 20 mm-es Red Dream-el csalizott botomon jelentkezett. Finom ejtős kapás volt, majd csend, ezután újra ejtés, és megint néhány másodperc csend. Keszegre gyanakodtam, ezért úgy döntöttem, hogy újrahúzom a szerelékemet. Mikor kézbevettem a botot, már tudtam, hogy nem keszeg van a horgomon, de mivel nem éreztem komoly ellenállást, a partról kezdtem meg a fárasztást. Néhány perc alatt sikerült parthoz terelnem a halat és Tomi barátom a vízben állva megszákolta. Én ekkor még nem láttam a pontyot, de a gyenge védekezéséből továbbra is arra, következtettem, hogy egy kisebb példánnyal van dolgom. Már a merítőben pihent a hal, mikor Tomi megfordult és mondta, hogy ez bizony nem pár kilós, hanem nagy… nagyon nagy. Gyorsan odamentem hozzá és mikor megláttam a széles hátát, már tudtam, hogy 20 kg feletti. A mérlegelést követően a súlya 23,70 kg volt. Nagyon örültem neki, hogy napok után végre sikerült halat fogni, annak pedig különösen, hogy 40 dekagrammal sikerült megdönteni eddigi egyéni rekordomat. A fotózás után természetesen visszanyerte szabadságát és búcsút intettem neki abban a reményben, hogy még találkozni fogunk a jövőben.

 Rossz időben, jó helyen

Első kapás és egyben új egyéni rekord

 

Rossz időben, jó helyen

Csodálatos nagy tükrös 23,70 kg - Red Dream bojlival az első pontyom

 

Ezután a túra hátralévő részében finoman ugyan, de elkezdtek enni a halak és jó néhány kisebb, 1-5 kg között pontyot fogunk, de a nagyobban elkerültek bennünket. Az utolsó este végre Tomi barátomnál is megtört a jég. Sikerült élete első amurját szákba terelnie. A torpedó a legközelebbi, 150 m-re elhelyezett bójánkról érkezett és súlya 11,50 kg volt. Szintén Red Drem bojlira éhezett meg. Jól belakmározott az etetésünkön, mert csak úgy folyt ki belőle a „vörös álom” maradványa a matracra. 

 Rossz időben, jó helyen

Tomi barátom élete első amurja - 11,50 kg - Red Dream bojli

 

Rossz időben, jó helyen 

Éjszaka erősen lehűlt a levegő és párás hajnalra ébredtünk. A 200 m-en elhelyezett bójámról finom ejtős kapás jelentkezett. Harcias fárasztás végén nekem is sikerült egy 10,50 kg-os amurt egy fotózás erejéig a matracra fektetnem. Ez volt a túra utolsó hala. A visszaengedése után megkezdtük a táborbontást.

 

Rossz időben, jó helyen Rossz időben, jó helyen

 Októberi amur - 10,50 kg - Red Dream bojli

 

Rossz időben, jó helyen 

Párás, hűvös reggel a tározón - ilyen időben érdemes GPS-es a vízre menni

 

 Rossz időben, jó helyen

Rossz időben, jó helyen 

Összességében elégedettek vagyunk a túra eredményével. Az időjárás egyáltalán nem volt kedvező, nem túl szerencsés időszakban érkeztünk. Egész héten alig volt értékelhető fogás a tavon. Gyakorlatilag csak 3 ideális napunk volt a horgászatra, és ez alatt sikerül matracra fektetnünk egy 20 kg feletti pontyot és 2 db 10 kg feletti amurt és néhány kisebb pontyot. Érdekességként megemlítem, hogy minden kapásunk Red Dream bojlira érkezett, a máskor kiválóan teljesítő Red Army-val csalizott botok most kivételesen hallgattak. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Csabinak a kiváló csalikért a Ritter Zolinak a sok jó tanácsért. Jövőre mindenképpen visszatérünk még Fehérvárcsurgóra és reméljük ismét sikerült elcsípnünk egy példányt a tározó nagy öregei közül.

Borics Péter és Szántai Tamás

CFB Team – Barátságban a halakkal