Minden horgásztúrának megvan a maga szépsége, ha nem is fogunk kapitális halakat, akkor is ha nyitott szemmel járunk észrevehetjük a természet szépségét. Ilyenkor a kevesebb és kisebb halak is pont ugyanolyan örömet tudnak okozni mint egy 20 pluszos. Valószínű, hogy ilyenkor is megvan az oka és a magyarázata hogy miért is nem tudtunk elkapni egy - egy nagyobb halat és manapság egyre többször az időjárásban kell keresni a magyarázatot és abban hogy ez hogyan függ össze a halak viselkedésével. A hirtelen időjárás változást egyre nehezebben viselik pikkelyes barátaink és ez kihat a táplálkozásukra is.

Izgatottan tértem vissza tavaszi felejthetetlen túrám helyszínére ahol maga a levegő is olyan oxigén dús, hogy a lélegzetvétel is boldogsággal tölt el az ott töltött idő alatt. Majdnem 400 méter magasan teljesen máshogy kell értelmezi az időjárás előrejelzést és az éppen aktuális időjárást. Ha csak 30 fokot mondanak akkor ott perzsel a nap elviselhetetlenül, és ha esőt mondanak akkor nincsen csöpörgés, csak mintha dézsából öntenék a vizet megállás nélkül. Hajnali 6 órakor érkeztem a tóhoz , sátorállítás után körbekérdeztem a szomszédokat és nem szolgáltak jó hírrel. Ha van kapás csak éjszaka és azok is 5 – 9 kg közötti pontyok. A víz hőmérséklete 28 fok lehetett ami annyit tesz hogy oxigénhiány közeli állapotok vannak. Mivel a tó közepén horgásztam ahol 3 méter körüli a vízoszlop legmélyebb pontja sejtettem hogy a gát tövében lesznek a halak ahol akár 5 métert is elérheti a vízmélység és ott nappal is lehetne kapásra számítani. A remény hal meg utoljára és amíg a horog a vízben van bármi előfordulhat.

Háborítatlan rész

Erdő rejtelmei

Érdekes alakú gomba

Nappal a forróság és a tükörvíz volt jellemző a tóra, a levegő meg sem mozdult. Volt idő főzőcskézni és fényképezőgéppel körbejárni a közeli erdőt. A helyiek információja sajnos igaz volt egy pitty nem hangzott el a kapásjelzőimből. Mivel nem tudtam hogy a halak merre vannak ezért sávos etetést alkalmaztam. A belógó fák alól levezettem az etetést egészen 3 méteres mélységig és három bójával jelöltem meg azt.  Szórtam kukoricát,  tigrismogyorót, pelletet  és természetesen bojlit. Kezdésnek vakon bíztam a büdös jellegű csalikban ezért azokat részesítettem előnyben, Fulliver, Monsterfish , Redliver került a hajszálelőkékre.

A pontos etetés elengedhetetlen

A legmélyebben levő bójám, látszik a másik kettő is

Damilok között óvatosan kell navigálni

Táborhelyünk a tó  közepéről

Csend telepszik a tóra

Este tíz óra felé járhatott az óra, mikor vad húzós kapással jelentkezett az első ponty. Bevágás után éreztem hogy kölyökhallal van dolgom. Pár perc múlva már a szákban pihegett és már a horog sem volt a szájában, fénykép nélküli elengedéséről döntöttem és már úszott is tovább. A fűszeres Red Liver tetszett meg neki, amit itthon a horgászat előtt pár nappal lelocsoltam Carp Stimulate Liquiddel mely tovább fokozta a fűszeres tápláló bojli fogósságát.  Újrahúzás után folytattam szunyókálásomat, mely egészen pirkadatig tartott, lassú húzós kapással jelentkezett következő bajszos barátom. Botemelés után lassú oldalazásba kezdett és centiről centre nyertem vissza kint levő damilomat. A stégnél sem volt még fáradt a hal és folyamatos kirohanásokkal jelezte hogy nem adja könnyen magát. Negyedik kirohanás után sikerült megszákolni. 13.30 kg–nál állt meg a mérleg nyelve és gyönyörű hibátlan pikkelyest tarthattam a kezemben.

13 kg-os második halam

Szép magas hátú pikkelyes

Ismét a fűszer nyerte el a hal tetszését, mivel a bóják nem voltak messze egymástól nem volt nehéz levonni azt a következtetést hogy ebben a melegben csak a fűszeres bojli kelti fel a halak érdeklődését. Reggel már mindhárom botomat Red Liverrel csaliztam.  Sajnos erre a túrára nem hoztam magammal Red Army-t, amit utólag eléggé megbántam mert az a fűszeres csalik királya és biztos vagyok benne hogy kisegített volna ebből a szorult helyzetből. Úgy próbáltam orvosolni a dolgot hogy Red Liver + Red Army popuppal csaliztam hóemberként. A büdös golyókat félreraktam ezen a túrán.

Red Liver bojli – Red Army PoP Uppal , Carp Stimulate Liquidbe áztatva

Reggeli csalizás után elhatároztam hogy megyek egy kört a tavon, hátha látok valami biztató jelet a halakról. Sejtésem bebizonyosodott, a kép önmagáért beszél.

A tó elején volt az összes hal a víz tetején

Mikor megláttam hogy egy nagy csoportban napoznak a halak akkor tudtam hogy nappal megint nem lesz kapásom.  Dél felé meglepetten hallom hogy a piros swinger elmozdulását jelzi a kapásjelzőm és füstölős kapásba megy át. A bot megállt a kezemben és egyből csónakba ugrottunk. Teljes gázon hasítjuk a vizet a zsákmány felé. Fölé érünk és fura mozgást érzek a damil végén, szépen lassan pumpálom és egy nagy szőrös  Nutria van a horog végén. Mivel nem tudtuk eldönteni hogy harap-e illetve mennyire veszélyes úgy döntöttünk hogy a stégre vontatjuk és ott próbáljuk kivenni a lábából a horgot.

Nem mindennapi zsákmány

Szelíd volt és még simogatni is lehetett!

Teljesen békés állat volt és látszott a viselkedésén, hogy itt az ember nem üldözi és bántja a természetet hanem óvja és vigyáz rá. Egy két közös fotó után már ment is vissza a családjához, az látszott hogy nem tanult az esetből mert a nap folyamán még többször láttam az etetésemen forogni.

Csendélet

Totális csend jellemezte a  hátralevő időszakot. Megint ránk esteledett és elment egy nap a túrából.

Esti frissítés

Vörös hold nem mindig jelet jót

A helyiek esőt mondtak a következő napra, aminek nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, gondoltam egy kis futó zápor 10-20 percig és frissül a levegő. A csalikon nem változtattam a fűszerest erőltettem hátha kicsit több kapásom lesz.  Éjfélt ütött az óra és füstölős kapás keltett ki az ágyból. A hal ereje nem volt olyan nagy, mint amekkora kapást csinált. Mónika hamar megszákolta de valami nem stimmelt a hallal. Olyan fura volt, először azt hittem hogy sebes vagy valami megmarta, de a matracon kiderült  a rejtély. Meg volt csavarodva a hal mind két oldalán a pikkelysor olyannyira hogy 1000 hal közül is meg lehet ismerni. A mérleg 12 kg-nál állt meg.

Egyedi pikkelyezésű nyurga

Nem sok hasonló hal úszkál vizeinkben

Nagyon szeretem az egyedi formájú halakat, ezért nekem ő a legszebb hal a túrám folyamán. Visszaengedés után elkezdett szitálni az eső és be kellett készítenem az esőruhámat is. Pirkadatkor szokásos pontykapás ébresztett, ilyenkor voltak legaktívabbak a halak és pár pontyugrást is lehetett hallani a távolból. Bevágás után tovább húzta a hal a féket és a gát felé vette az irányt. Szépen lassan bejött a mederbe és kezdtem felőrölni erejét, tíz perc múlva már a stég előtt keverte a vizet hatalmas farkával. Második kirohanás után feladta a harcot és a szitáló esőben.

14.20 kg

Villámok között éhezett meg

Ezután az jött, amire még álmomban sem gondoltam volna, elkezdett ömleni az eső. De nem úgy ahogy eddig megszoktam hanem sokkal jobban. Hömpölygött  a sátram mellett az erdőből lezúduló víz mint egy kis patak. Teltek az órák és a percek, a fák teteje folyamatosan karcolta a felhők alját, úgy éreztem magam mint egy esőerdőben. Délután kimozdultam a sátorból a csónakból kimerni a vizet, melyben 40 cm-es víz volt!!!!  Utólag belegondolva jó lett volna dokumentálni a történteket de sokkal jobban féltettem a fényképezőgépet, minthogy kivigyem az esőbe. Estefelé alábbhagyott egy kicsit az eső és gyorsan csalit frissítettem, mire végeztem már megint ömlött az eső és elviselhetetlenné tette a horgászatot. Éjfél tájban kapás volt az egyik botomon, erőt vettem magamon és kimentem a szakadó esőbe, 8kgos forma ponty volt a tettes. Kép nélkül távozhatott őkelme. A botot nem húztam vissza mert a csónakban megint 30 cm víz állt. Be sem értem a sátorba, de fütyülős kapással jelentkezett a következő hal, bevágás után pár másodperccel meglépett. Amint kitekertem a botomat a harmadik bent levő bojlit is felkapta egy hal. Lassan elkezdte húzni a végszereléket, egyből be tudtam vágni, pár perc múlva már a szákban pihent egy 7kg-os forma ponty. Horogszabadítás a vízben és már úszhatott tovább a hal. Mind a három horgom a parton volt , de már nem húztam vissza őket, nem küzdöttem az elemekkel tovább. Idei évben többször tapasztaltam hogy egyre szélsőségesebb időjárás vesz minket körül, aminek lassan nem lesz jó vége, és így vagy úgy megkeseríti az életünket. Tenni tudunk ellene de csak közös erővel. Látszott a halakon is, hogy nehezen viselik ezt az extrém időjárást és az hogy egy nap alatt 15 fokot esik a levegő hőmérséklete a vízé pedig 5 fokot az nem normális dolog. Reggelre elállt az eső és aránylag szárazon tudtunk összepakolni. Az is nagy ajándék volt.

Írta: Knitli Sándor CFB Team

Fényképezte: Gál Mónika