A 2014-es évben sajnos sokkal kevesebb időt tudtam a vízparton tölteni, mint amennyit szerettem volna. Ezzel biztosan nem voltam egyedül. Ennek ellenére szerencsére egy régi álmom vált valóra, mikor egy közeli bányatavat látogattam meg, egy rövid 40 órás horgászatra.

Nem volt ismeretlen számomra a hely, mivel sok évvel ezelőtt a nyári szünetek nagy részét itt töltöttük a barátainkkal. Akkor még nem a horgászat volt a fontos számunkra ezen a vízen, hanem a strandolás. Persze a szüleink tudta nélkül.

Huszon-egynéhány év elteltével már én is belátom, hogy talán nem itt kellett volna megtanulnom úszni, és tényleg tele volt veszéllyel minden egyes napunk, de nekünk még volt gyermekkorunk!  

Abban az időben legendák keringtek a tó körül, sokan biztosan állították, hogy a víz legmélyebb részei elérik a 60-80 métert, és tele van munkagépekkel, amiket a nagyon gyors elárasztás miatt nem sikerült időben kiszedni. Na meg persze hatalmas halakkal, amik közé még a búvárok is csak szigonypuskákkal mertek lemenni.

Az évek során a tó körül kialakult feltételek és lehetőségek miatt csak álmodoztam azon, hogy egyszer visszatérek ide horgászként, és fényt derítek a legendákra.

2014-ben szerencsére jó kezekbe került a terület kezelés, és hatalmas munka árán kialakítottak egy tökéletes környezetet a horgászat szerelmeseinek, a természet szépségét megőrizve.

Nem szerettem volna a véletlenre bízni a horgászhely kiválasztását, ezért pár nappal a tervezett horgászat előtt béreltem egy csónakot és az egész vízterületet bejártam. Talán az első voltam, aki ilyen részletességgel betekintést nyerhetett a víz alatti világba. Hatalmas törések, víz alatti erdők, kemény platók jelentek meg a radarom kijelzőjén.

A radarozás közben természetesen folyamatosan figyeltem a vizet, az árulkodó jeleket, amik a halak tartózkodására utaltak. Nem volt nehéz dolgom. Gyönyörű szélcsendes idő volt és hét ágra sütött a nap. A kristálytiszta vízben ilyen körülmények között 2-3 méteres mélységig nyomon tudtam követni a csónakom körül lévő legapróbb mozgást is. Rengeteg halat láttam. Kicsiket és nagyokat egyaránt. Lesben álló csukákat, csapatban vonuló amurokat, pontyokat, apró keszegrajok közelében vadászó balinokat.

Összesen 4-5 órát lehettem vízen, de az ez idő alatt látottak nagy élményt nyújtottak, és lassan összeállt a kép a fejemben, a horgászhely kiválasztásához.

Eljött végre a várva várt nap. Délelőtt összepakoltam a felszerelésemet, kiválasztottam a csalikat és összeállítottam az etetőanyagot.

Csalinak a Carp Friend Baits Red Army-t választottam. Alapozó etetéshez sokszor használok különböző oldódású pelleteket, és főtt magokat. A CFB pelletmix erre tökéletesen alkalmas, amit összekevertem főtt tigrismogyoróval.

A nagy meleg miatt csak délután érkeztem meg a tóhoz. Megvettem a jegyeket, gyorsan bepakoltam a csónakba (így egyszerűbb volt a felszerelésemet a táborhelyre szállítani) és már vízen is voltam.

Kipakoltam, felállítottam a sátrat majd elindultam lerakni a bójáimat és egy kisebb alapozó etetést készíteni. Nem volt nehéz dolgom, mert pontosan tudtam a kiszemelt területek GPS koordinátáit. A biztonság kedvéért még egyszer körbe radaroztam a területet. Két, egymástól távol eső helyet jelöltem meg H-bójával, amiket koncentráltan meg is etettem. Az egyik választásom egy nagyobb kiterjedésű akadó előtti 4 méter mély részre esett.

A másik egy viszonylag nagy területen egyenletesen (6-8 méter) mélyülő rész volt. Viszont ez mögött volt egy 20 méteres törés tele akadókkal. Bíztam abban, hogy mind a két akadó tartogat néhány szebb pontyot.

Az etetésekkel készen voltam, kezdődhetett a csalizás. Mivel csak Red Army-t vittem magammal ezért nem volt nehéz dolgom. Az egyik szerelékemre két szem 20 mm-es golyót raktam, a másikra viszont egy szem 20 mm-es Red Army és egy szem 16 mm-es CFB ananász pop-up került. A koncentráltabb etetés miatt mindig használok valamilyen PVA terméket. Most PVA hálóba raktam darabolt, és darált Red Army bojlit. A hajszálelőkén lévő golyókat pedig a saját pasztájával tettem vonzóbbá.

Este 7 óra körül lehetett mire a helyükre kerültek a szerelékek. A 2-3 órás csendet végre a jelzőm csippanása törte meg. Megérkezett az első ponty, egy nyurga.

Fényképezés és fertőtlenítés után mehetett is vissza. Újra csaliztam és a szerelékemet visszahúztam a bójám mellé. Bekapcsoltam a radart, mert kíváncsi voltam, hogy mi történik a víz alatt. Ahogy az etetésem fölé értem, és rápillantottam a kijelzőre, már tudtam, hogy mozgalmas éjszakám lesz.

Minden órában sikerült egy-egy halat megszákolni és kíméletesen visszaengedni. Hajnalban mikor kezdett felkelni a nap, a halak kapókedve is egyre intenzívebb lett. Két horgászbottal kezdtem meg a horgászatomat. A napfelkelte után a két szerelékem egyszerre csupán 10 percig volt a vízben. Elérkezett egy olyan időszak mikor nem voltam képes olyan ütemben visszahúzni a szerelékeket, amilyen ütemben az etetéseimen lévő halak elkezdtek táplálkozni. Sok esetben még az egyik hallal küzdöttem bent a vízen, és már a jelzőm vevője jelezte a következő mohó ponty megérkezését. Nagyon élvezetes volt, de csak egy darabig.

Az bójáim mellett több nagyobb kiterjedésű akadó volt, ezért kénytelen voltam meghozni egy döntést. Féltem, hogy amíg az egyik halat fárasztom a csónakból, addig a másik szerelékem valamelyik akadóban fog kikötni egy ponty segítségével. Nem szerettem volna sérülést okozni a halaknak. Mindig elhagyós szerlékkel horgászom, viszont ez csak arra garancia, hogy az ólmot nem cipeli magával a hal. Az egyik szerelékemet ettől a pillanattól nem húztam vissza.

A kifogott halak döntő többsége 3-4 kg között volt. Azért néha bekerült közéjük egy szebb 7 kg körüli példány is. Mivel csak egy méretben vittem magammal csalit (20 mm), ezért a szelektálást a csali horogtól való távolságának növelésével tudtam befolyásolni. Megdöbbentett a végeredmény. Általában 4-es Mugga horgokat használok a 2 szem 20mm-es golyóhoz. Ezeket maximum 1 cm-re szoktam elengedni a horogtól. Itt ez most nagyon kevésnek bizonyult. A hatékonyabb szelektálás miatt a csalik és a horog közötti távolságot 5 cm-re növeltem, a csalikat bepasztáztam és továbbra is PVA hálóban darabolt bojli használtam csak a koncentrált etetéshez.

A szerelékemet pedig a bójámtól távolabb az alapozó etetés szélére tettem. Kevesebb lett a kapás és így sikerült 5 kg körüli pontyokat fognom.  Délután 2 óra lehetett mikor megszólalt a jelzőm. Lassú egyenletes ejtős kapás volt. Azonnal a bot mellett voltam, átváltottam az orsómat, visszatekerem a meglazult zsinórt, és amikor megemeltem a botot már éreztem, hogy ez egy jobb hal lesz. Csónakba szálltam és hamar a hal felett voltam. Elkezdődött a harc. Alattam 15 méter mély víz, előttem egy teljes víz alatti erdő és a szerelékem végén egy őslakos, aki tudja minden ág, kagyló pontos helyét, ami a menekülését segítheti.

A hal könnyedén forgatta a majd 4 méteres csónakot, több alkalommal csak a motor segítségével tudtam megakadályozni, hogy az akadóba rongyoljon. 20 perc kemény fárasztás után végre megpillantottam. Kezdett fogyni az ereje. Még pár kisebb próbálkozás után feladta és végre a merítőmben volt. Nagyon örültem.

Fényképezés, mérlegelés után mehetett vissza az otthonát jelentő vízbe. A pontos súlya 10,53 kg volt.

Pár kisebb halat sikerült még fognom ezután. Este 10 órakor fáradtam úgy döntöttem, hogy mára elég volt ennyi és már nem vittem vissza a szereléket. Reggel 5 órakor keltem. Egy botot visszahúztam, és amíg elkészítettem a reggeli kávét és összepakoltam, sikerült fognom 3 pontyot.

Nagyon emlékezetes horgászat volt. Közel 50 darab halat sikerül megszákolnom amellett, hogy volt néhány lemaradásom is. A felszerelésemet bepakoltam a csónakba, és még pár órát radaroztam, hogy a következő alkalommal talán újra innen, vagy a tó egy másik részéről hasonló élményekkel térjek haza.

Üdvözlettel: Szedlák Zsolt
Carp Friend Baits Team