A lényeg: Catch & Release
2014 szeptemberében végre sikerült egy közös horgászatot összehoznunk Sztanke István barátommal (aki egy másik cég az LK BAITS csapatát erősíti) az általam már több alkalommal horgászott, de számára még ismeretlen vadvízen, a Fehérvárcsurgói tározón.
Ezen a tározón, mint ahogy már írtam nem első alkalommal próbáltam meg horogra csalni a pontyokat. Szeretek mindig új területeket felfedezni, ezét most is a tározó egy olyan részére esett a választásunk, ahol eddig még nem pecáztunk. A hatalmas vízterület (a sokak által megszokott tavakhoz képest) önmagában is elég nagy kihívást jelent, és ezt szerettük volna még „nehezíteni” egy számunkra ismeretlen horgászhellyel.
Az időjárás előrejelzés szerint a kiszemelt időpontra lehűlést jósoltak a meteorológusok, ami miatt nagy reményekkel vágtunk neki az egy hetes horgászatnak.
Szombatra terveztük a horgászat kezdetét, de már szerdán sikerült hazajönnöm Németországból, ezért már csütörtökön csatlakoztam testvéremhez Petyához, és egy másik harcsafanatikushoz Norbihoz, akik már pár napja próbálták horogra csalni a hazai vizek csúcsragadozóit. Sokat horgászunk így együtt harcsahorgászok, és pontyhorgászok. Egy fantasztikus társaságot sikerült kialakítanunk, függetlenül attól, hogy ki milyen halra vadászik, és ki melyik cég termékeit részesít előnyben. Együtt tudunk örülni, és büszkék lenni egymás fogásaira. Számunka ez így természetes. Nagyon sok jó ötletet, taktikát lehet megbeszélni, ellesni a másiktól, és mindig tanul valami újat az ember.
A hét elején Petyának ismét sikerült egy kapitális harcsát matracra fektetni, aminek a fotózásáról sajnos lemaradtam. Így már csak a fényképekben tudtam gyönyörködni.
Megérkezve a tározóhoz nagyon meglepődtem, mikor megláttam a vízszintet. A ilyenkor szokottnál kb. 2 méterrel magasabb volt. Felállítottam a sátrat, elrendeztem mindent és csónakba szálltam, hogy a radarom segítségével és egy tapogató rúddal feltérképezzem az előttem lévő területet. Nem volt valami változatos. A part közelében volt egy nagyobb törés, ami a régi tómeder kezdetét jelzi, utána pedig egyenletesen mélyülő sima terep volt, és a közelben egyetlen akadót sem találtam. Tüzetesebben átvizsgáltam a területet és találtam a parttól 170 méterre egy kicsi 10 cm magas platót, amin 5 cm iszap volt, és a tapogató rúddal sikerült nagy kagylókat is találnom az iszapban. A „nagy semmi közepén” egy ekkor változás is jó lehet – gondoltam. Ezért letettem az egyik bójámat, amit azonnal meg is etettem a megszokott pellet, tigrismogyoró, bojli keverékkel.
Az egyik szerelékemet a bója mellé húztam, a másikat viszont mindig más és más helyre tettem minimális koncentrál etetéssel.
Sajnos a jelzőim 4 napon keresztül nem szólaltak meg. Nem aggódtam, mert tudtam, hogy Csurgó nem az a hely, ahol az ember számolatlanul tudja fogni a halakat (néha azért van ilyen is). Ami még a helyzetünket nehezítette, hogy a hétvégi hidegfront nagy mennyiségű csapadékkal érkezett és közel 15 fokot esett a hőmérséklet. ( A tározó vízszintje több mint 60 cm-t emelkedett a horgászatunk alatt.) Ez a csapadék hatalmas mennyiségű természetes táplálékot hozott a tározóba a környező szántóföldekről, ami a halakat mágnesként vonzotta ki a kíméleti területre. Plusz a part menti nádasok és akadók ismét víz alá kerültek, ahol szintén rengeteg kaját találtak a halak.
Hétfőn csatlakozott hozzánk Gabi barátom is, akivel már néhány emlékezetes csurgói túrán vagyunk túl. Sajnos Ő csak pár napot tudott velünk tölteni, de nem eredménytelenül.
Három torpedót fogott a három nap alatt. Kezdésnek egy gyönyörű 18,3 kg-os akadt a horgára. Ezt követte egy 13 kg-os és egy 15 kg-os példány.
Végre nekünk is megérkeztek a várva várt kapások. Pityunak is és nekem is sikerült fogni pár darab pontyot. Ahogyan teltek a napok, feltehetően a természetes táplálék kopásával a halak ismét kénytelenek voltak visszatérni a kíméleti területről, amit a kapásszámok emelkedésével jeleztek.
A vízszint még mindig folyamatosan emelkedett, egy kicsit megnehezítve a dolgunkat. Mindenkinek új helyre kellett költöztetni a sátrakat és az állványokat is. A tóban megjelenő hatalmas mennyiségű alga is bosszúságot okozott de nem adtuk fel.
Egyedül, és egymást segítve folytattuk tovább a horgászatot. Az erőfeszítéseinknek meg is lett az eredménye.
Pityunak végre sikerült egy 10 kg feletti pontyot fogni. Nagyon örült, hiszen tudta, nem mindenki mondhatja el magáról, hogy már az első csurgói horgászata alatt sikerül egy 10 kg feletti pontyot szákba terelni. Sokan az egy hetes túrájukat megússzák kapás nélkül, és akad nagyon sok horgász, aki 3-4 nap kapástalanság után feladja a küzdelmet, mert biztosan tudja, hogy „nincsen ebben hal”.
Rohamosan közeledett az egy hetes horgászat vége. A tározó - talán a kitartásunkért – az utolsó éjszaka 5 kapással ajándékozott meg. Sikerült a hét legnagyobb halát is horogra csalnom két szem 20 mm-es CFB Red Army bojlival, aminek már nagyon sok halat köszönhetek.
Ezzel az egy hetes horgászattal remélem be tudtuk bizonyítani, és példát tudtunk mutatni sok horgásznak, hogy függetlenül attól, mi van a ruházatunkra írva, és melyik cég termékeit használjuk, tudunk egymást segítve horgászni, BARÁTSÁGBAN A HALAKKAL és Egymással !!!!!
Üdvözlettel: Szedlák Zsolt
Carp Friend Baits Team