Társammal, Kerner Gyulával már jó ideje tervezgettük, hogy benevezünk a Pölöskei versenyre, viszont a döntés nagyon nehezen született meg. Kisebb nagyobb kihagyásokkal egész Szeptemberben és Október elején is lent voltunk kedvenc vizünkön. Több helyről is horgásztunk ez idő alatt és rengeteg nagy testű halat sikerült szákba terelni. Ez már egy jó ok volt a nevezésre. A másik ok pedig, ami sokat segített a döntésben az volt, hogy a csapatok 3 legnagyobb halának összsúlya adja majd meg a végeredményt. És ezt még csak tetézte az, hogy a hét közepétől egy markáns hidegfront éri el a térséget. Így hát megszületett a döntés. A versenyig már csak pár nap volt vissza, ezért gyorsan legörgettük a golyókat, hogy legyen idejük száradni. Szokás szerint a már jól bevált Deep Sea és Red Army  bojlikat vittük magunkkal. A kevés csapat ellenére a megnyitó nagyon jó hangulatban telt.

A sorsolás után a kis piros nyíllal jelzett parti helyen voltunk.

Ez nem számított a mi favorit helyeink közé, de hát nem volt mit tenni innét kellett horgásznunk és valami eredményt felmutatni. Az előttünk elterülő hely elég változatos volt. Rengeteg bokor, nádfal, nádcsomók és még volt három árok is csak hogy ne legyen egyszerű dolgunk. Szóval hely volt bőven, már csak azokat a helyeket kellett megtalálni ahol az „öregek” vannak.  

A hely feltérképezése jó pár órát vett igénybe, míg végül megjelöltük az általunk jónak vélt helyeket. Két szereléket bokor elé, míg a másik kettőt az árokba húztuk be. Az első 24 óra nem a várt papírforma szerint alakult. Csak pár kisebb halat sikerült fognunk a bokrok elől, igaz az 5 kg-os limit felett voltak, de nem mérettük be őket. Bíztunk a jobb folytatásban. A második nap sem hozott nagy áttörést. Itt is csak pár kisebb halat sikerült horogra csalni, amiből már kettőt bemérettünk a biztonság kedvéért. Hiába variáltuk a csalikat, kipróbáltuk már majdnem az összes lehetséges csali kombinációt, de átütő sikert mégsem értünk el.

Az idő nagyon nyomott volt halmozgásra utaló jelet sem lehetett látni, pedig egész nap kint ültünk a stégen a vizet pásztázva.  Vártuk már nagyon a beígért felhőszakadást, mert tudtuk, hogy akkor megjön a halak kapókedve. Viszont ami utána volt várható, a viharos északi szél attól tartottunk egy kicsit, hogy eltolja a halakat előlünk, ha egy napnál tovább tart. Így hát kicsivel több, mint 24 óránk volt arra, hogy összekapjuk magunkat és kicsit megkeverjük a verseny állását.

Délután öt órakor a szakadó esőben sikerült megszákolni az első tíz kiló feletti halunkat, ami az árokban elhelyezett egy szem 24mm-es Deep Sea bojlira jött. Ez a hal óriási lendületet adott a folytatáshoz.

Nagy reményekkel tele vártuk az éjszakát. Előkéket kötöttünk, felcsaliztunk fejenként legalább 4-4 horgot mire szép lassan ránk sötétedett. Csak ültünk és vártuk a kapásokat, de azok csak nem jöttek. Már éjjel két óra is elmúlt mikor egyet csippant a jelzőm. Felugrottunk és már a botok mellett álltunk mikor szép lassan elkezdte húzni valaki, az árokban felkínált csalit. A kapásból ítélve jó halra számítottunk, ami be is bizonyosodott, mert csak kemény tíz perces fárasztás után tudta társam megszákolni ezt a csodálatos nyurgát.

Az éjszaka további részében és nappal fogtunk még pár kisebb pontyot, de ez csak szórakozásnak volt jó, arra viszont nem, hogy a meglévő halaink valamelyikét nagyobbra cseréljük. Társammal megbeszéltük, hogy kitartunk a helyek mellett és nem variálunk már semmit, vízre is csak akkor megyünk, ha kapás van. Ezért kora délután újrahúztuk az összes botot és mindegyiket egy szem 24mm-es Deep Sea bojlival csaliztuk fel, mint amire a nagy is jött. Nem dippeltünk nem pasztáztunk és nem is könnyítettük ki semmivel, mert most azon voltunk, hogy minél nagyobbat sikerüljön becsapnunk. Éjjel az előző esti forgatókönyv játszódott le szinte percre pontosan ugyanúgy az árokból, csak annyi különbséggel, hogy most a társamnak volt kapása. És egy kemény csata végén ezzel a hallal büszkélkedhetett.

A reggeli mérlegelés után hívtak fel minket, hogy ezzel a hallal átvettük a vezetést, de nagyon szoros a verseny. Reggel már erős szél fújt, ami napközben viharosra fokozódott.

És ebben az ítéletidőben volt még egy kapásom. A csónakot elég nehéz volt egyenesen tartani a bokrok között úgy hogy a hal meg a másik irányba húzott. A vége az lett, hogy szákolás előtt jött egy akkora széllökés, hogy felrakott minket csónakostól a bokrok tetejére a halunk meg meglépett. Na, itt eldöntöttük, hogy akármi is lesz nem fogunk vízre menni, úgyhogy már ezt a botomat vissza sem húztam. A bódénkba visszahúzódva vártuk a verseny végét és azon imádkoztunk, hogy ne legyen több kapásunk. Másnap reggel gyorsan összepakoltunk és mentünk az eredményhirdetésre. A mezőnyben változás már nem történt, így hát a dobogó legfelső fokára állhattunk.

CFB 2 Team, CFB Newzoo Team ésés  CFB 1 Team

Gratulálunk minden résztvevő csapatnak!

Üdvözlettel:

Lőrinc András és Kerner Gyula

CFB 2 TEAM - Barátságban a halakkal