A tavalyi évben sajnos keveset tudtam horgászni, a szeptember közepére tervezett egy hetes horgászatomat is le kellett mondanom. Viszont annál nagyobb lelkesedéssel vártam október 11-től esedékes túránkat. Azt hittem sosem jön el! A helyszín, szokás szerint Ecséd volt!

 Ezúttal 3 gyulai csapat vágott neki a hétnek, a tó elején az 1, 2 és 10. helyeken horgásztunk! Sanyi barátommal most a kettes állást foglaltuk el! Először horgásztunk ezen a pontonon. Ez a hely nem a legtöbb kapást adó helyek egyike, elég rapszodikus, viszont jó néhány nagy pontyot fogtak már itt is, és ami egy kicsit izgatta a fantáziámat, hogy Pedrót, a tó nagy spanyolpikkelyes pontyát ezen a részen fogták meg talán legtöbbször. A túra előtt három héttel jött a hír, hogy ismét a kettes helyen sikerült horogra csábítani, immár 30,5 kilóval… gondoltam is, ezzel az egy kapással kiegyeznék egész hétre…

Előre elterveztem, hogy a szokásos etetési stratégiámon változtatni fogok. Így a koncentrált, kis mennyiségű etetés helyett - amely 15-20 szem 24 mm-es bojlit jelentett - a nagyobb mennyiségű etetést választottam. Horváth Csabitól a 4 féle mix mellé (Black Jack, Smoky Fish, Green Beast, Full Amino) rendeltem 10 kiló 22 mm-es halibut pelletet és érkezett natúr bojliból is 15 kiló 24-es, illetve 1 kiló 30-as méretben. Kaptam még a csomagban csalizni 30-as balanszírozott Full Livert és Rer Armyt is! Ekkora bojlikkal még sosem horgásztam, a dupla 24-est favorizáltam eddig, de most kipróbálhattam ezeket a nagyméretű csalikat is!

A túrára az általam készített bojlikat már augusztusban legyúrtam - ha már horgászni nem tudtam - és lefagyasztottam. Most kivételesen készítettem 20-as méretű golyókat is a 24-esek mellé. A honlapon található recept alapján gyúrtam le a CFB mixeket, annyi különbséggel, hogy a 20 ml lazacolaj mellé 20 ml kendermag olaj is került kilónként. Aromát sosem használok igazán sokat, mert a mixek alapból is erős szagúak/illatúak. A Black Jacket squid and octopus aromával, barack háttérrel gyúrtam le szokás szerint, a Smoky Fish egy kis füstölt lazac aromát kapott, a Green Beast megkapta a „zöld szörnyet” (fekete ribizli) és a Full Aminot szintén squid and octopussal gyúrtam le, fekete ribizli háttérrel.

Ennyire még sosem készültem rá egy túrára, összesen több mint 40 kiló bojlit és pelletet vittem magammal egy hétre. Nagyon bíztam benne, hogy eredményes leszek.

Szombaton 9 óra körül érkeztünk a tóhoz és a kora délutáni órákban tudtunk bepakolni a 2. állásra, így ránk is sötétedett mire minden a helyére került. Előzetes információgyűjtés során a hely jobb oldalát szinte mindenki erősebbnek találta, ezért megbeszéltük, hogy a botokat felváltva helyezzük el az állványokon, így mindkettőnknek nagyobb esélye lesz a pontyok megfogására. Bójáink egy része a part menti sekélyebb vízben lett letéve. 2 métertől 9 méterig horgásztunk 4 bottal, a maradék három botot pedig 10-15 méter közé húztuk be. A víz nagyon tiszta volt, két és fél méteren még simán látni lehetett az alját. Több éve nem láttam édesvízi medúzát Ecséden, most viszont már az első napon bójázás közben megpillantottam egyet, aminek nagyon örültem. A tiszta víz miatt csak fluorocarbon előkéket használtam, ebből viszont a Gardner Subterfuge Super Stiff 22 lbs zsinórt részesítettem előnyben, mivel a nehéz terepen a nagy halakhoz a 15 lbs-at már kevésnek éreztem. Így a legtöbb előkét a vastagabb zsinórral kötöttem le 2-es méterű Gardner Talon Tip vagy Wide Gape Talon Tip horgokkal.

Tehát terv szerint a bójáim minden nap megkapták – az előző évekhez képest – nagyobb mennyiségű etetést, a 12 méterben lévő bójámra pelletet is szórtam, a többire csak bojlit! Sosem tartoztam a nagy etetők közé, ezen a vízen valahogy a kevés etetés is bevált az utóbbi 3-4 évben, talán kevesebb, de darabosabb halat adott… a túra tervezgetése közben azonban eszembe jutott a 2006-os év is, amikor a 4. álláson horgásztunk… akkor még nem voltak ennyire benőve a pontyok, az volt a szöveg, hogy aki 20 fölöttit fog az a következő évben ingyen horgászik! Szóval ekkor etettünk igazán sokat talán utoljára Ecséden, 6 botra kb. 160-180 kilót magot, pelletet és bojlit horgásztunk el vegyesen egy hét alatt! Igaz, ekkor júniusban a nagy melegben pecáztunk. Volt olyan eset, hogy a nagy törésre beborítottam egy vödör magmixet és mire kiértem a stégre és kiadtam a botot már húzta a hal a nyeletőt, még  szinte az állványon sem volt a bot! A pontyok többsége 6-12 kiló között volt akkor… de működött a nagyobb etetés, így gondoltam egy próbát most is megér…

Az első este már 8 óra körül le is feküdtünk aludni, nagyon fáradt voltam. Sokat azonban nem pihentünk, mert már éjfél előtt megszólalt Sanyi jelzője. A 2,3 méterben letett csalit húzta el valami. A szerelék közvetlenül egy elsüllyedt csónak elé volt lehelyezve, a hínárfoltok közé. Rövid fárasztás után egy nagy adag hínárral együtt sikerült megmerítenünk a tükröst. Sanyi első reakciója az volt, hogy „nem nagy”, (ezt a rövid fárasztás miatt mondhatta) mert amint megemeltem a halat éreztem, hogy de bizony, ez nagy! A túra első pontyát 22,35 kilóval mérlegeltünk. Ez a hal egyben Sanyi új egyéni rekordja lett.

Ezt követően jót pihentünk. Másnap a csalik frissítése után a mélyebb vízben elhelyezett bójám kezdett el működni. Erre a bójára két bottal is horgásztam, egyik szerelékemet egy 10 méteres púpra, az úgynevezett „kristály koponyára”, a másikat tőle kb. 15-20 méterre egy lankás törésre 12-13 méter közé helyeztem el. Sötétedésig 5 kapásom volt, mindegyik hal - az akadókat elkerülve – a 20-25 méteres mélység felé vette az irányt, így sikerült aznap mind az öt pontyot megfognom. Kivétel nélkül nagyon erős halak voltak, a botom spiccét többször lehúzták víz alá a csónakos fárasztás közben és 10-15 percig is képesek voltak küzdeni a nagy mélységben. A halak súlya 8 és 16,25 kiló között volt.

A 15 kilós hosszú pikkelyes olyan erővel húzott, hogy megesküdtem volna, életem halával van dolgom. A bot felvétele után normál fékerőnél is néhány másodperc alatt lehúzott 40-50 méter zsinórt, és mire utolértük a bójától kb. 100 méterre volt…

A mélyebb vízben letett előkéken bártan variáltam a csalikat.

Az amino-liver paszta port csak összekevertem egy kis folyékony amino- és májkivonattal. Addig adagoltam a port, amíg jó kemény pasztát nem kaptam. Így tovább maradhatott az hajszálelőkén a vonzó anyag.

 Egy szem 20-as balanszírozott Drakula…

 …felpasztázva

Full Liver és Green Beast pop up pasztázva

Green Beast és Red Army-Green Beast horogcsali

A „nagyhalas” kedvencem: Black Jack

Az első két nap mindegyik variáció eredményesnek bizonyult, ekkor jobban táplálkoztak a halak. Érdekes, hogy az édes Green Beasttel a túra elején több halat is fogtam, pedig Ecséden sokkal jobban szoktak működni a büdös csali.

A sekély vízben a rákok és törpeharcsák miatt azonban a keményre szárított nagyobb csali kombinációkat részesítettem előnyben. Igaz ezek is kaptak egy kis pluszt, ahogy az etetésre szánt golyók is.

Kipróbáltam a 30-as golyókat is, két éjszaka is horgásztam velük, azonban bevetésük most nem vezetett eredményre.

Vasárnap a sötétedést követően ismét Sanyinak volt kapása, a hely bal oldaláról a szomszéd hármas ponton tövére 8-9 méter közé letett Smoky Fish bojliját próbálta megenni valami. A part széle tele van fákkal, ezért ez a szerelék kapott egy floatingot, de jól működött, mert a hal a mély víz felé vette az irányt és elhúzta a főzsinórt az akadók fölött. Ennél a halnál már egy hosszabb és erőteljesebb fárasztás következett, melynek a végén ismét egy gyönyörű 20 fölötti halat tarthatott Sanyi a kezében. Súlya 21,30 kg volt.  

Másnap a szokásos koreográfia zajlott, a benti bójám kezdett el működni, 4 kapásom volt, egy halam sajnos leakadt, de a többit sikerült megfognom, igaz egyik sem volt kiemelkedő súlyú, 11 és 14,25 kiló közötti pontyok voltak. A két kisebbet merítés után azonnal vissza is engedtem, a tövest lefotóztuk.

Sötétedés előtt kivettük a botokat, ugyanis a 10. helyen elkészült a szarvas pörkölt. Ettünk, iszogattunk és beszélgettünk egy kicsit a baráti társasággal… 21 óra körül csónakáztunk vissza helyünkre. Én már nem is húztam újra. Sanyi viszont próbálta kihasználni az előtte álló éjszakát, mert másnap reggel néhány napra haza kellett utaznia… én előre figyelmeztettem, ha kapása lesz, egyedül fogja megoldani, mert - a jó pörkölt és néhány fröccs elfogyasztása után - nem leszek hajlandó felkelni az ágyból az éjszaka közepén… ezt követően a harmadik éjjel az események a már szokásos forgatókönyv szerint játszódtak le. Egy kapás… és Sanyi harmadik húsz fölöttije, amelyet ismét a csónak előtti sekély vízből sikerült horogra csábítani. Elmondása szerint hosszú fárasztást követően tudta csak megmeríteni a töves, amely 21,60 kg volt. A mérlegelésre és a fotózásra azonban már „kénytelen” voltam felkelni.

Kedden egyedül maradtam és elég eseménytelenül teltek az órák, délután volt a nap egyetlen kapása, egy kisebb 10 kiló körüli nyurga volt…

Mivel Sanyi haza ment, ezért éjszakára a már jól működő szélvizeket egy-egy bottal meghorgásztam. Gondoltam Sanyinak nagyon működött, hátha nekem is ad majd egy-két szép halat, de az első éjjel némák maradtak a jelzők. Szerdán reggel épp csónakban ültem, amikor egy rövid jelzést követően felvisított a jelzőm, ezt követően gyorsan kezdett fogyni az orsóm dobjáról a damil. A motort a legnagyobb sebességi fokozatba kapcsoltam és kiugrottam a botért majd a hal után eredtem. Mikor fölé értem éreztem, hogy rázza a fejét. Gondoltam is, hogy egy kisebb nyurga ismét. Viszonylag gyorsan sikerült felhúznom és láttam, hogy egy kerek tőponttyal van dolgom. Még egyszer a mélybe tört, ezt követően sikerült megmerítenem. Telefonáltam Feri barátomnak, hogy az 1. helyről jöjjön át fotózni és segíteni a mérlegelésnél. A hal 23,44 kiló volt, ha sokkal nem is, de sikerült megdöntenem az egyéni rekordomat! A csali dupla 24-es Full Amino volt.

A nappal hátra lévő része eseménytelenül telt. A szél szinte mindennap változó irányból fújt, el is bizonytalanodtam, hogy kitegyem-e éjszakára ismét a sekély vízbe a szerelékem a csónak elé, de Feri barátom meggyőzött, hogy meg kell próbálni a sekély területet. Elmesélte, hogy előző éjszaka neki sem volt kapása az 1,8 méterben letett felszerelésére, (előtte ő is fogott már onnan a túra során húsz fölöttit) de az etetését felették a halak, csak a csalit hagyták érintetlenül. Mivel egyedül voltam sötétedés után már nagyon korán ágyba bújtam és a telefonomat nyomkodtam… 19 óra körül a jelzőm folyamatos sípolásban kezdett, gyorsan kipattantam az ágyból, odarohantam a bothoz és már mentem is a csónakkal a hal irányában. Az elsüllyedt csónak elé letett szerelékemre volt jelentkező! A bójához érve láttam, hogy a hal a kis vízből a még sekélyebb víz felé vette az irányt, az egy- másfél méteres vízben nagyon sok hínárt felszedett a damilom. Amikor ezeket leszedtem az előtétzsinórról már meg is pillantottam a hatalmas tükröst egy nagy hínárfolt alatt. Alig hittem a szememnek, iszonyatosan széles háta volt! Egy kisebb kirohanást követően meg tudtam meríteni első próbálkozásra. Azonnal kiabáltam a csónakból Feriéknek, hogy valaki jöjjön segíteni. Érdekes érzése van ilyenkor az embernek, legszívesebben mindent gyorsan csinálna. Fotózás. Mérlegelés. Végül pedig egy utolsó rácsodálkozás a hatalmas testre a tiszta vízben, mielőtt végképp eltűnik a mélyben… a következő gondolatom mégis az volt, hogy csak semmi kapkodás, nehogy valami gond legyen. A sekély, hínárral teli vízben nem védekeztek a halak olyan vehemensen, ahogy a méretükből adódóan ezt elvártuk volna tőlük, ezért is gondoltam, hogy inkább nem kapkodok. Egy kevésbé fáradt hallal sokkal nehezebb bánni a parton. Ekkor egy érdekes ötletem támadt. Mivel ekkora ponttyal még nem volt dolgom, – és egyedül voltam a csónakban – gondoltam a matracot behelyezem a vízbe, ráteszem a pontyot merítőhálóstól és így könnyebben, biztonságosabban be fogom tudni emelni a csónakba. Na, ez a kísérletem természetesen kudarcba fulladt, így végül jól feltekertem a merítőt hálót és nagy erőlködés közepette óvatosan beemeltem a halat a csónakba. Mire a bölcsőbe helyeztem a pontyot el is szakadt az előkém, így még a merítőhálóban gyorsan a horgot is kivetettem a hal szájából nehogy nagyobb sérülést okozzak vele… ahogy kiértem vele a 2. állásra, már Feri is megérkezett, segített a halat felemelni a pontonra. A szétnyitott mérlegelőt a másik matracba helyeztük és egyből abba tettük a pontyot. Előbb mindig fotózunk, és csak utána mérlegelünk, de most ezt a sorrendet érthető okok miatt felcseréltük. A kitárazott mérleg 29,40 kilót mutatott, örömöm leírhatatlan volt! Ismét új egyéni rekord! Ezúttal is a dupla 24-es bojlira volt a kapás, azonban most a nagyhalas bojlim, a Black Jack volt a nyerő. Készítettünk pár fotót az öreg tükrösről majd a mérlegelő zsákban a csónak mellett a vízbe helyeztük. Jó pár percet még pihent benne, aztán amikor óvatosan kivettük a mérlegelőt alóla, szépen elúszott.  

Ezúton is szeretném megköszönni Ferinek a segítséget és a jó fotókat!

Ezt követően újra húztam a felszerelésemet. Amikor a bójához értem és a fejlámpámat felkapcsoltam láttam a fárasztás nyomait, mindenhol felszakadt hínárfoltok voltak a tükör sima vízen.   

Aznap este alig bírtam elaludni, biztos volt 11 óra mire álom jött a szememre, de már 5 körül ismét ébren voltam… reggel kitekertem a felszereléseimet és kimentem tusolni, telefonokat tölteni és elmentünk a faluban lévő kis boltba is bevásárolni… dél körül már ismét be volt húzgálva mind a 4 felszerelésem. Sanyi barátom délután visszaérkezett és ő is behúzott. Ez a nap csendesen telt, kapás nélkül, de reménykedtünk, hogy éjszaka majd ismét elhúzza egy szép ponty valamelyik szereléket. Erre egészen hajnali öt óráig kellett várni. Ekkor a 3,8 méterben letett, szintén Black Jackkel csalizott szerelékemmel kezdett el rohanni valami! Fölé érve egyből megpillantottam 2 méteres vízbe, a hínár közé kirohant tükröst. Mondtam is Sanyinak, hogy nem nagy kb. 10 kilósra saccoltam. Ehhez képest jól tartotta magát, még a nagy csónakot is megforgatta. A merítést követően már láttuk, hogy rövid, de nagyon kerek tükrössel van dolgunk. Kiakasztottam a horgot, és megemeltem a merítőt, hogy legalább meg tudjam saccolni a súlyát visszaengedés előtt. Ekkor szembesültem valódi méreteivel. A terv gyorsan változott. Kivittük a halat lemérni és lefotózni. Súlya 18,05 kiló volt.

Délelőtt elkezdett esni az eső és egész késő délutánig esett. Ekkor volt még egy kapásom a mélyben lévő bójámról, egy hosszú tükörpontyot merítettünk a fárasztás végén, amelyet 17,55 kilóval mérlegeltünk.

Utolsó este még ettünk egy-egy pizzát és mivel lehűlt a levegő készítettünk egy nagy adag forralt bort. Tíz óra körül elaludtunk, az éjszaka megint csendesen telt. Szintén hajnali öt óráig kellett várni a kapásra, ekkor a 12 méterben lévő szerelékem sült el a dupla Full Aminoval. A hal nagyon erősen küzdött, a sötétben többször is a víz alá húzta a botom spiccét, bő 10 perces fárasztás után sikerült megmeríteni a hosszú pikkelyest. Mérlegelésnél derült ki, hogy sikerült megfogni a túra hatodik húsz fölötti halát. Pontos súlya 21,05 kg volt.

Ez követően már vissza sem feküdtem, lassan elkezdtem összepakolni, Sanyi barátom még aludt egy rövidet, de 8 órára már minden felszerelésünk a csónakokban volt és indultunk a kikötő felé.

Fantasztikus egy hét volt mögöttünk. Igaz, hogy a túra előtt Pedro szerepelt a kívánságlistámon, de sikerült egy másik nagy öreg tükröst megfognom. Az pedig egy cseppet sem bánom, hogy egy kicsivel lemaradtam a 30 kilós álomhatárról… talán még egyszer ez is megadatik majd…

Sanyinak sem lehetett oka panaszra, eddig nem sikerült 20 kiló fölötti pontyot fognia, most egyből hármat is fogott, ráadásul 3 kapásból, úgy hogy az egész hetet végig sem tudta horgászni!

Azt hiszem ennél többet nem is kívánhattunk volna!

Köszönjük Ecséd!

Köszönjük CFB!

Üdvözlettel: Kovács Péter és Tóth Sándor

Carp Friend Baits Team - Barátságban a halakkal