Horgászat a csatári víztározón
Kivétel nélkül, minden évben horgászattal telik a május 1. Így történt ez idén is, kis szerencsével sikerült helyet foglalnunk a csatári víztározón. Gyönyörű környezet, egyik oldalán a dús zöld erdő, másikon a vadkacsákkal teli nádas.
72 órára foglaltunk helyet. Minden elő volt készitve, indulásra készen álltunk. Előtte való este már kész volt a magmix, kendermagból, tigrismogyoróból, máléból és felezett bojliból állt össze. Mindez chillivel fűszerezve.
Persze, hogy a 3 hét alatt csak ez a csatári peca volt a téma kis családunkban. A magmix mellé, vittünk magunkkal a hiányozhatatlan CFB bojlikból, viszont etetésre a CFB Monster Fish-re es a Birdfood-ra esett a választás. Biztosak voltunk benne, hogy jól fognak működni.
Elindultunk tehát, egy jó két órás út vezetett a tóhoz. Higyjétek el nekem, hogy az utolsó 20km volt a leghosszabb, de ahogy megláttuk a tavat, mindkettőnk arcára mosoly varázsolódott amit senki és semmi el nem törölhetett volna. Nem is húztuk az időt és még kipakolás előtt etetni kezdtük az előtte kiszemelt helyet.
Nagyon szép idő volt, a nyugodt vizen minden mozgás észrevehető volt. Minden horgászhely előtt bólyák vannak elhelyezve kb 120 méterre és úgy döntöttünk, hogy egyikünk a bólya mellett horgászik, a másikunk pedig tőle jobbra, kb 15 méterrel(ez én voltam).
Több csalival is próbálkoztunk, többféle szerelékkel de eljött az este, erős szelet hozott magával és egyikünknek sem volt még kapása. Még gondolkodtam egy szereléken, amit később be is vetettem. Iq2 D Rig, 4-es Mugga és egy 20mm-es CFB RedArmy-RedDream Light Hook Baits. Hm...egy órával később szólt is a kapásjelzőm. Egy szép 8kilós tükrös volt, a horog tökéletesen akadt az alsó ajkába.
Gyors fotó és már engedtem is vissza nagy mosoly kíséretében. Kicseréltem hamar a bojlit és ugyanoda dobtam vissza a szerelékemet. Úgy döntöttünk Zoltival, ha ugyanarra a szerelékre jön a következő is, akkor az összes botra ez a kombináció kerül. Nem telt el egy óra és a vevő kapásról értesitett, ugyanazon a boton. Ezúttal egy gyönyörű 10+ amurt mérlegelhettünk. Ennek annyira örültem, hogy szó szerint ugráltam örömömben. Már nagyon régóta szerettem volna ekkora amurt fogni. Nagyon nehéz volt a közös fotózkodás, hiszen mindannyian tudjuk milyen szemtelen tud lenni az amur. Ki is fáradtunk rendesen mindketten.
Adtam neki egy puszit és elengedtük, hadd menjen éltető elemébe.
Mint ahogy azt megbeszéltük Zoltival, ettől a pillanattól az összes botra D-Rig végszerelék és 20mm-es RedArmy-RedDream és RedArmy-Sunshine Pineapple Light Hook Baits került. A nagy várakozások ellenére a következő éjszaka folyamán a halak nem zavartak minket, viszont másnap késő délután a tó megajándékozott mindkettőnket. Előbb Zolit egy 7 kiló körüli harcos pikkelyessel, majd engem egy 12-es tükrössel.
Úgy tűnt, hogy a változtatások sikeresnek bizonyultak. Sötétedés előtt, Zolti bejuttatott még pár marék bojlit a kobrával.
Az éjszaka folyamán az időjárás rohamosan romlani kezdett. Az eső folyamatosan zuhogott, erős széllel kiserve. Félméteres hullámok mosták a partot...mintha csak a tengeren lettünk volna.
Nehezen sikerült elaludni a nagy rivajban és reggel enyhén szólva rossz időben ébresztett a jelzőm. Dupla drillel ébredtem. Csodálatos érzés volt, tiszta vizesek voltak a ruháim de egyáltalán nem zavart. Két halat fárasztottam egyszerre, mig Zoli előkerítette az esőkabátokat, majd segítségével sikerült mindkettőt megszákolni. Két szép ponty hevert a bölcsőben, 6 és 10 kilósak voltak.
Rövid idővel ezután Zoltinak sikerült fognia egy termetes 12 kiló körüli pikkelyest.
Egész nap igy ment tovább, egyik halat fogtam a másik után. Később kishijján múlt, hogy Zolti is egy nagy amúrt fektessen a bölcsőbe de ez ugy döntött, hogy elharapja a fluorokarbon előkét és nem szerepel a photo shooting-on. Lehet majd legközelebb a nagyapjával fénykepezkedünk. Ilyenkor már mindketten bőrig aztunk, sáros volt mindenünk de az adrenalin vitt előre. Tudjátok a mondást: rossz idő a horgásznak, jó idő a halaknak.
Estére minden lenyugodott, az eső is elállt és a szél is csak alig fújdogált. Kapásunk se volt már, igy hamar kidőltünk mi is. Hajnalig némák voltak a jelzők, amikor is egy vehemens kapásra ébredtünk. Egy 11+ pikkelyes dolgoztatott meg keményen, de végül kijött egy fotó erejéig. Zolti sem hagyta magát és reggel még bölcsőbe fektetett egy 9+ pocakos tükröst, de sajnos ez már az utolsó reggelünk volt a gyönyörű víztározón.
Három csodálatos napot töltöttünk ezen a szép tavon, észre sem vettük ahogy elrepült az idő. Ezúttal egyikőnknek sem sikerült 12 kg feletti pontyot fognia, de nagyon szép pillanatokban volt részünk, főleg hogy nekem részem lehetett az életem első dupla drilljében.
Egyikőnk sem szereti a túra utolsó napját és hogy mégnehezebb legyen a bucsúzás, a nap is kisütött. Fájó szivvel és még a szerelékekkel a vizben kezdtünk el bepakolni. Tudjátok milyen a horgász, még utolsó percben is reménykedik, hogy fog egy halat.
Utolsó percekben csipogott is a jelzőm, de ez már csak a búcsúszó volt...
Bartos Oana
CFB Team Romania - Barátságban a halakkal