Az idei első peca eléggé kitolódott, egészen május közepéig kellett várnom, hogy hobbimnak hódolhassak. Mivel az érettségikre készültem, minden időt elvett a tanulás a szabadidőmből, ezért a peca egy kicsit háttérbe szorult.  Az írásbeli számonkérések bitang nehezek voltak, szerintem nem csak nekem. Barátommal Borostyán Balázzsal már régóta terveztük az érettségi utáni pecát, a lakóhelyünkhöz viszonylag közel fekvő 220ha-os víztározóra. 

Már a fejünkben volt, hogy ki mivel fog támadni.  Az én választásom a számomra új Green Beast-re esett, a másik meg a már sokat bizonyított Full Liver Full Amino 1:1 arányú egyvelege, amit Liquid Liverrel és marha májporral gyúrtunk meg.  Bazsi is, a tavaszra való tekintettel, egy édes és egy büdös jellegű bojlira tette le a voksát. Az egyik a Bird food tőzeg áfonya aromával, a másik meg a Smoky-fish natúr, mely aroma nélkül lett legyúrva. A bojlik mindegyikét 24mm-esre görgettük, ezzel is a minél nagyobb halak szelektálása volt a cél.  Magvakkal és pelletekkel nem készültünk, már jó ideje, hogy ezeket az etetésre szánt összetevőket mellőzük.

A túrát 9 naposra terveztem. Bazsi a túra utolsó 4 napjára csatlakozott hozzám. A víztározóra május 16-án szombaton érkeztem. Gyönyörű idő volt, a víz hőmérséklete meghaladta a 18°C-t, minden körülmény adott volt a pontyok ívására, aminek örültünk is meg nem is, hiszen, ha az ívás elkezdődik a halak csak nagyon ritka esetben csalhatóak horogvégre, de ha már leívnak, akkor vannak a leginkább étvágyuknál. 

Sajnos nem tudtam azonnal elkezdeni a horgászatot mivel a kiszemelt horgászhely foglalt volt. A beszélgetés során kiderült, hogy vasárnapig marad követően már elfoglalhatom a helyet.  Egy nap mínusz, de nem bánkódtam, mert a tó egyik „leghalasabb” helye közvetlenül a kíméleti terület mellet húzódik, és szinte non-stop horgásszák egész évben. 

Vasárnap délutántól tudtam csak horgászni. A táborállítás után bójázás, helykeresés következett.  A víz mélysége 3,5m volt, de azért biztonságból bőven ráhagytam a bójákra az összeállításánál és 4m-esek kerültek be a vízbe. Ez, mint utólag kiderült, egy nagyon bölcs döntés volt. 

Az első éjszaka, mint mindig kapástalanul telt el, hétfőn napközben jött pár 8-10kg közötti ponty a nagy melegben. Nem hittem a szememnek hogy így esznek a kánikulában. Felváltva mind a két etetésről jöttek.  Külön etetni nem szoktam, csak akkor mikor a szereléket újrahúzom, 10-20 szem bojli szétszórva a bója körül, plusz a horogra pár szem PVA szalagra főzött bojli.

A második éjszaka már nem telt el esemény nélkül, fél 12 órakor szép lassú húzós kapásra keltem.  Hamar a csónakba pattantam és a hal után motoroztam.  A fárasztás nem tartott sokáig hamar sikerült megszákolnom. Első látásra szépnek tűnt. A szereléket visszatéve már motoroztam is ki a hallal. A hal súlya 14 kg volt fotózás és fertőtlenítés után visszanyerte szabadságát. A hal egy szem 24mm-es Green Beast bojlira érkezett.

Ezt követően még hajnalban volt egy 8 kg-os kapásom, mely a májas jellegű bojlinak köszönhető.  Nappali órákra a sűrű kapástalanság volt a jellemző, nem is csoda hisz a sátram előtti hőmérő 30°C mutatott árnyékban. A szél sem borzolta a vizet. A rádiót hallgatva az időjárás előrejelzés igen erős hidegfrontot jósolt szerdától, erős ÉNy-i irányú viharos erejű széllel, sok esővel.  A hír hallatán szinte extázisba kerültem, hiszen a hidegfront mindig jó hatással van a halak kapókedvére. Meglepetésemre, nem kellet a frontot megvárni, hisz aznap éjjel 2 órakor a Green Beast-re szép lassú, húzós kapásra ébredtem. A ponty fölé érve már érezhető volt, hogy nem az apróságok közül való és bő fél órás fárasztás után szákoltam meg a halat. A fejlámpa fényénél nem látszott olyan nagynak, de amikor beemeltem a halat akkor tudatosult, hogy közel lesz a 20kg-hoz.  Előkecsere, kis etetés és már rongyoltam is ki a hallal. A mérleg 20,75kg-ot mutatott. Gyorsan átmentem a szomszédban horgászó Rostási Józsefhez, akivel együtt terveztük ezt a túrát, hogy készítsen pár szép képet. Utólag is szeretném megköszönni a közreműködést. 

A szerelék: A főzsinórom 0.35mm-es, az utolsó 25m-en 0.55mm-es kagylóálló előtétzsinórt kötök. Szerintem sokkal kíméletesebb a halaknak, mint a fonott társa, viszont hamarabb elhasználódik.

Végszerelék: Általában 140-150g-os „körmös” ólom, az előke 30-35cm az iszapos mederfenék miatt.  A horog általában 2-es méretű Continental Mugga - szeretem a hatékony akadása, az egyszerűsége és tartóssága miatt.

Szerdán estére beigazolódott az időjósok előrejelzése, hatalmas ÉNy-i viharos széllel, esővel, villámokkal érkezett meg a hidegfront. Jocival a sátrainkban imádkoztunk, hogy ne legyen kapás. De nem ennyire egyszerű a helyzet: a balos botomon kapás volt, az orsó nyeletőfékét precízen beállítva és a jelzőt kikapcsolva visszabújtam az ágyamba. Életveszélyes ilyen időben a vízre menni, a parti fárasztás meg kivitelezhetetlen volt a bokrok miatt. „Majd reggel kiszedem…”- gondoltam. Másnap reggel elindultam felmérni a kárt szerencsére a hal megvárt, nem volt túl nagy, 5-6kg körülire saccoltam. Szákolás után hamar visszanyerte szabadságát.  A levegő hőmérséklete drasztikusan csökkent, a 27°C-ról 12°C-ra. A rövidnadrágot és a papucsot felváltotta a hosszúnadrág, a pulóver és az esőruha.  A szél még mindig fújt, de már nem olyan erősen. Aznap, csütörtökön, Balázs is kijött. A sátra szerencsére már föl volt állítva, nem kellett az esőben bíbelődni vele.  A botok és a rod pod összeállítása után neki is bebójáztunk. A nagy szél miatt a helykeresés elmaradt, de nem láttuk nagyon értelmét.  Nem kellet sokat várnia a kapásra. Két órára rá, hogy a cuccokat bevittük, máris volt egy jelentkező a Smoky Fish bojlira. Nem volt nagy, 8-10kg nagyságúnak ítéltük, ott helyben vissza is engedtük. Balázsnak a szereléke megegyezett az enyémmel: 30-35cm előke, 2-es méretű Mugga  24mm-es bojli.

Éjszaka az összes boton voltak kapások, kisebb-nagyobb megszakításokkal, ez a folyamat egészen reggelig kitartott. A halak többsége még a 10kg sem érte el. Hiába tettem fel dupla 24mm es bojlit, a helyzeten ez sem segített. A kisebb egyedeket annyira megmozgatta ez a hidegfront, hogy elképesztő módon kezdtek el táplálkozni. Tudat alatt éreztem, hogy ott tartózkodnak a nagyobb példányok is csak az óvatlanabb, kisebb példányok hamarabb fölveszik a csalit. Erre a problémára csak azt a megoldást találtam, hogy az etetéstől 25-30m-re elrakom a csalit. A változtatás bejött, mert sikerül egy szép hasas tükröst fognom, melynek a súlya 16,85kg volt. Igazi felüdülés volt a sok „apróság” közt. A csali szintén 24mm Green Beast volt.

Bazsinak sem kellett sokat várni a nagytestűre. A délutáni órákban húzós kapásra figyeltünk fel. Egyedül eredt a hal után. Én a partról távcsővel szemléltem az eseményeket. A hal szépen elúszott a bójájától, a tőlünk 4. állásra lévő hely előtt érte utol a halat. Bő 25 perces fárasztás után sikeresen szákolta meg a halat. Nem bíbelődött, beemelés után azonnal a part felé vette az irányt. Már sejtettem, hogy szép példány lesz. A hal pontos súlya 19,50kg volt. A csali egy szem 24mm Smoky Fish bojli bepasztázva.

Öröm az ürömben, hogy a szerdától tartó eső már 48 órája boldogított minket, az összes garnitúra ruhánk vizes volt, az esőkabátok is egy nap alatt megadták magukat. Ilyen esős időben még nem volt részem, a csónakokból szinte óránként kellet merni a vizet. A sátrak előtt embertelen állapotok uralkodtak, a kori-pályává alakuló sáros talajon bizony nehéz volt a közlekedés. Nem könnyítette meg a dolgunkat a monszuni esőzés. A vízszint több mint 50cm-t emelkedett, a bójákból éppen 10-15cm látszott ki.  A tapasztalatok alapján itt a vízszint emelkedése jó hatással van a halak kapókedvére, ez most sem alakult másként, nem voltak ritkák a dupla kapások sem. 

Vasárnap reggelre szép napos időre keltünk. Azonnal kiteregettük az átázott ruháinkat, mivel nem tudtuk, hogy meddig fog tartani ez az áldásos napsütés. Bazsi lassan elkezdett pakolászni. Már szinte a bölcső is csontra megszáradt mikor egy intenzív füstölős kapásra lettünk figyelmesek a jobbos botján. Rohanni kellett, mivel a dobon nagyon kevés zsinór volt. Az utolsó pillanatban vágtam be, már csak két tekerésnyi zsinór volt a dobon. A botot gyorsan átadtam és már motorozott is a halra. A fárasztás nem tartott még talán 5 percig sem. Az eseményeket távcsővel figyeltem. A halat beemelésnél nem láttam pontosan, de amikor láttam, hogy nem engedi vissza azonnal sejtettem, hogy nagy lesz. A mérleg tárázás után 19,85kg-ot mutatott. Gyönyörű, egészséges hal volt. A csali egy szem 24mm Smoky Fish volt. Természetesen fotózás és fertőtlenítés után visszakerült éltető elemébe.

Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy Bazsinak ennél bravúrosabban nem is tudta volna végződnie a horgászat. Széles vigyorral rakta tele a kocsit. Nekem még 24h volt hátra a túrából, lassan én is elkezdtem a cuccaimat összeszedni, ne mindent az utolsó napon kelljen. Estére az égbolt ismét beborult és a szél is jóval erősebben kezdett el fújni. Másnap reggelre, esőcseppekre ébredtem, aztán utána mintha dézsából öntenék. Gyönyörű szavakkal szidtam az eget, hogy pont a bakolás előtt esik az eső. Gondolom mindenki a kedvenc elfoglaltsága közé tartozik szakadó esőben elrakni a sátrát be a kocsiba otthon újra elővenni stb. Szerencsére ismerősök váltottak minket és megkértem őket, hogy vigyázzanak a cuccokra míg jobb idő nem lesz. Összességében jó hetet zártunk. A legjobban a Smoky Fish és a Green Beast muzsikált a többivel is fogtunk, de jórészt kisebbeket. Remélem tetszett a beszámolónk addig is görbüljön mindenkinek.

Írta: Kriszkó Dániel 

Fényképezte: Rostási József, Borostyán Balázs

Carp Friend Baits Team - Barátságban a halakkal