Szűcsi Völgy tó

Adós maradtam egy élménybeszámolóval, egy olyan dologról, amely mély nyomot hagyott az eddigi pontyhorgász életemben. Ne gondoljunk itt kapitális halakra, hanem ami számomra ennél is fontosabb a természet és az ember összhangja.

Nem szaporítom tovább a szót...

Testvéremmel karöltve egy meghívásnak tettünk eleget, amelyet a csapattársaim Cseh Arnold és Dr Tóbi Szabolcs ajánlottak fel a tavalyi Pontyshown.

Mely szerint horgásszunk együtt a Mátra lábánál elterülő, manapság egyre nagyobb hírnévnek örvendő Szücsi Völgy Tavon. Megérkezésünkkor olyan kép fogadott, ami örökre beleégett a retinámba. A tó láttán és szinte gyökeret eresztettek a lábaim, elmozdulni sem akartam a parttól. A festői környezetben az egyes hely adott otthont számunkra az elkövetkező öt napra.



Szűcsi Völgy tó


Mielőtt elkezdtük a felszerelést előkészíteni, látogatást tettünk a túlparton, ahol nemrég megismert barátaimat köszönthettem.

A tőlem megszokott precizitással hamarosan minden felszerelés a helyére került és már a radart bámulva kerestük az ígéretes helyeket. Arnold ellátott néhány tanáccsal, hogy mit keressek a mederben, mire figyeljek. Nem sokkal később a felcsalizott horgok már várták az éhesen táplálkozó pontyokat... Teltek múltak a napok, de semmi nem történt, míg egyszer csak a bátyám bal oldali csipogója 3 nap után ejtést jelzett. Azonnal irány a csónak és bottal a kézben igyekeztünk a 4m –es platón elhelyezett szerelék felé. Forogtunk a csónakkal, alattunk 15m víz és a hal egy centit sem engedett. A testvérem keze láthatóan remegett, és egy szó sem hagyta el a száját a hatalmas koncentráció miatt. Pár perccel elteltével a 3lbs felőrölte a hal erejét és áttörte a sima víztükröt az első Szücsi halunk, amit egy pillanattal később meg is merítettem. Partra sietve mérlegeltünk és örömmel konstatáltuk, hogy egy csodálatos 10kg pontyot sikerült horogra csalnunk a Deep Sea World bojlival.

 

Szűcsi Völgy tó

 

Szűcsi Völgy tó

 

Hatalmas öröm volt és a környéken lévő sporttársak gratulációját fogadhatta bátyám. Majd újabb kapástalan 28 óra következett, ami okot adott nekem arra, hogy csónakba száljak és egy kicsit eggyé váljak a természettel. Szerettem volna a halak fejével gondolkodni. Közel két órát töltöttem a vízen, amíg minden összeállt, és új merész ötlet fogalmazódott meg bennem. Már a horgászat megkezdése előtt találtam egy mederszakaszt, amivel kapcsolatban volt egy megérzésem, de mindenki csak legyintett a hellyel kapcsolatban.


Szűcsi Völgy tó


Szűcsi Völgy tó

Készítettem két új szereléket. Az egyikre a Deep Sea World, a másikra a Monsterfish csali került és a lehető legnagyobb pontossággal elhelyeztem a felcsalizott horgokat. Mindkét helyre csak pár szem nagy méretű bojlit szórtam.

 

Szűcsi Völgy tó

 

A nap már mélyen a horizont alá bukott, amikor erőteljes kapás jelentkezett megintcsak a bátyámnak. Most a jobb oldali bot zsinórja feszült, Monsterfishel és remélhetőleg egy újabb szépséggel a végén. A forgatókönyv ugyanaz, csónak, huzavona, pörögtünk jobbra, fordultunk balra és biztos voltam abban, hogy méretesebb ponty küzd a mélyben. Így is volt. Már a merítőben tudtam, hogy testesebb példány és láttam a társam szemébe a boldogságot és megkönnyebbülést, ahogy a hálót a csónakhoz húztam. Sötétben mérlegeltünk, majd készítettünk néhány képet erről a gyönyörű erős tövesről.


Szűcsi Völgy tó

Ezidáig az én csalijaim érintetlenek maradtak, de bíztam a bojlikban, és tudtam, hogy sok időt kibírnak a hajszálon, így nem húztam újra. Visszavonultam a sátramba, míg a többiek a ropogó tűz mellett beszélgettek. Kicsit hallgattam őket, majd elnyomott az álom. Tálán fél óra sem telt el, amikor egyet csippant a bal oldali botom jelzője. felkaptam a fejem és csak néztem, ahogy világítanak a piros ledek, aztán jött, aminek jönnie kellett... Azonnal felkaptam a csizmám és indultam a botjaim irányába. A srácok még javában sztoriztak, így Arnold is csatlakozott hozzám, hogy együtt induljunk az ismeretlen ellenfelem felé. Folyamatos kontaktot tartottam a hallal, de nem feszítettem nagyon a zsinórt, nehogy az éles plató, vagy a kagyló elvágja a zsinóromat. Közeledünk a 3m törés felé ahol végre megkezdődhetett a piruett. Arnold jóslata szerint nem komoly hal és a viselkedése is erre utalt. Viszont én már megpillantottam a tiszta vízben, és suttogva mondtam neki, hogy miatta jöttem. A hal szinte minden mozdulatát láttam és éreztem. Ez olyan élmény, amit a magamfajta horgász, ha akarná sem tudná kitörölni az emlékezetéből. Megsaccolni sem tudom meddig köröztünk, amikor buborékok jöttek a felszínre és a halat is fel tudtam húzni. Arnold nem tétlenkedett, már szákolt is. Közelebb húzta a merítőt és nevetve mondta „ Ezt nem hiszem el, ez Lacika” A nem hétköznapi „halnévre hallgató” tükrös egy álomszép példány és a hatalmas magányos pikkelye miatt szinte összekeverhetetlené teszi.

 

Szűcsi Völgy tó

 

Az akkor bennem lejátszódó érzéseket nem tudom leírni. Nekem ez jelent mindent, számomra ez a pontyhorgászat. Nagy széles vigyorral csónakáztunk a part felé és mindenki csak találgatott, hogy mit csináltunk ilyen sokáig a vízen. Közösen mérlegeltük a halat, de egy kicsit sem érdekelt, a súlya, inkább az, hogy mielőbb biztonságban tudjam és hogy még csak véletlenül sem sérüljön meg.

Tágas pontyzsákba raktuk a reggeli fotózásig, amit a mély vízben lekötöttünk. Az ember jobb hajnalt sem kívánhat magának a vízparton, és egy biztos a pakolás terhét is könnyíti a tudat, hogy egy kivételes hallal pózolhat napsütéses ködös hajnalon.

 

Van élet az akadókon túl, avagy bevetésen a vörös hadsereg!

 

Szűcsi Völgy tó

 

Szűcsi Völgy tó

 

Arnold barátom sem panaszkodhatott, mert egy gyönyörű ponttyal állhatott a kamera lencséje elé.


Szűcsi Völgy tó

Összegzés:

Ezen a horgászaton mindent megkaptam, amire a magamfajta horgász vágyhat. Egy kapás, és az a bizonyos hal a horgomon. Számomra az az igazi érték, ha be tudok csapni egy kivételes példányt. Véleményem szerint, amíg valaki azért jár horgászni, hogy csupán nagy halat fogjon, addig nincs igazi értéke a természetben és a vízparton eltöltött időnek.

Nem tudok elmenni azon gondolat mellett, hogy írjak pár gondolatot a tóról.

Nem túloztak a csapattársaim, hogy nagyon gyönyörű víz, mert ez minden kétséget kizáróan így van. A környezet teljesen magával ragadott. Nincs autózaj, sőt kizárólag a természet és a vízfelszínen” játszó” halak hangján kívül semmit, mást nem hall az ember. Amikor csónakba szállunk, a szemünk kitágul, mert amilyen változatos a meder, az ember azon hadakozik magával, hogy a milliónyi ígéretes hely közül melyikre rakja a szerelékét. Egyéni döntésünkön múlik, hogy győzelem, vagy kudarc. Éppen ezért ne sajnáljuk az időt arra, hogy radarozzunk, addig, amíg nem látjuk képként magunk előtt a meghorgászandó területet egészét. Nevetünk, nevettem magam is azon az állításon, hogy a siker apró dolgokon múlik, pedig egyre nagyobb bennem a meggyőződés, hogy ez tényleg így igaz.

 

 


Írta: Antal Balázs

CFB Team - Barátságban a halakkal