Egy igazi tökös pálya
Van egy víz az ország csücskében, ahol a horgászat egy kicsit más, mint a többi vízen, és mire a kis utakon lejut az ember, addig átgondolja az életét kb. kétszer. Aki egyszer volt itt, az vagy beleszeret, vagy azt mondja istenem soha többet.
Igen, Háromfa nem egyszerű pálya és bizony a sok "elvetemült" ezért imádja. Idén júliusban is megrendezték immáron a 6. Örömpecát. Ez egy nagyon jó hangulatú baráti verseny, az enyhe 40fok minden évben garantált. Misó barátommal már idén volt egy jól sikerült versenyünk, ezért igen csak bizakodóan vágtam neki a 120 órának. Szegedről egy gyenge 4 órás út után dél körül érkeztünk meg a faházhoz, ahol Czeglédi Zoli már Welkome Drink-el várt minket.
Még a helyhúzás előtt megnéztük a helyeket, mert itt minden évben valami változás fogadja az embert. Eléggé meglepő volt, hogy a szigetek helyén már csak a cölöpök álltak, illetve az alacsony vízállás sem megszokott dolog. Délután kezdetét vette a helyek választása, amit 2 húzás előzött meg. A gyerekeknek is adtunk egy kis feladatot, így első körben Patrik utána pedig Hanni húzott. Nem igazán szerencsés a kezük ez már biztos, mintha csak a legnagyobb számokat keresték volna.
Idén 23 csapat vágott neki az 1 hétnek és ebből sikerült nekünk 21-nek választani. A választásunknál fontos szempont volt, hogy sűrű legyen a tök, illetve ha lehet árnyékos is legyen a gyerekek miatt. Így lett az otthonunk a 14A állás. Nem mondanámm hogy ezt a helyet szerettük volna.
Sziget már sajnos előttünk sem volt, de táborépítés közben rengeteg halra utaló jelet láttunk, ami bizakodásra adott okot. A nulladik nap mindig a táborépítésről, helykeresésről és "csapat építésről" szól.
Az első nap már volt pár jelentkező, de csak egy szép nyurgát sikerült kifognunk, itt nem elég kapásig eljutni. Volt nem egy "füstölős" kapás, de mire a szerelékhez értünk már a horog fent volt a tökszárba akadva és a tettes már régen lelépett.
Míg mi csipegettük a halakat, addig a család többi tagja sem unatkozott.
Rengeteget variáltunk az előkéken, a helyeken, de valami nem volt az igazi. Igazából csak nekem a balos botom adta stabilan a kapásokat, a többi az csak elvétve 1-1-et. De ekkor eljött Misó igazi napja, az egyik botjának végre találtunk egy jó helyet. 4 kapást adott ez a hely, ebből 3 hal lett meg több mint 50kg összsúlyban, amiből a banda nagy 18,2kg. Továbbra is kitartott emellett a hely mellett, de innen már kapásig sem jutottunk el, egy pillanat alatt megállt.
Reggel megkaptuk a szokásos összesítőt, 96óra után igen jó helyen álltunk, ami azért is furcsa, mert ekkor már több mint 10 órája nem sikerült halat fognunk. Az utolsó napon mindent kipróbáltunk. Variáltunk, de valahogy semmi sem akart működni. Bevetettük még az általunk nem kedvelt zig-rig-et is, de minden hatástalan volt. Éjszakára visszakerült a jó öreg 3szem tigrismogyoró, így sikerült egy kis pontyot és egy kis amurt fognunk, ennél azért jóval nagyobb reményekkel futottunk neki az éjszakának. Már csak a legrosszabb volt hátra a reggeli 30fokban: egy igazi rémálom ilyenkor a pakolás.
Az eredmény hirdetés után irány a Balaton, ott talán elviselhető ez a hőség. Összegségében egy igazán remek hetet töltöttünk el Háromfán, ami ismét hozta a tőle elvárható eredményt, és kiszámíthatatlanságot. Sosem egyszerű itt a horgászat, nemhogy a nyár közepén. Köszönet a szervezőknek és a mérlegelőknek a remek munkáért.
Faterrok CFB Team
CFB Team – Barátságban a halakkal