Október végét írunk és lassan nyakunkon a tél, az éjszakák egyre hidegebbek. Ködös hajnalokra és talaj menti fagyokra ébredünk. A víz hőfoka alig éri el a 10 fokot, ezért kedvenc vizemen az év utolsó horgászatát hogyan is zárhattam volna másként, mint egy neves nemzetközi bojlis versennyel. Első alkalommal került megrendezésre Pölöskén a Styria Carp Team által rendezett Boilie Challange Masters kupa. Erre a versenyre társammal Paukovits Andreas-al neveztünk be. A versenyt 60 csapatosra szervezték, ami így elsőre nagyon soknak tűnik. Ebből összesen 3 magyar csapat volt a nevezők között.

 Hétfőn reggel nyolc óra előtt érkeztem a tóhoz, ahol már sok csapat volt. Mindenki térképpel a kezében jött ment, és próbálta a jobb helyeket bejelölni és a legtöbb információt begyűjteni. Sok csapatnak fogalma sem volt róla, hogy milyen meglepetésekben lesz része, mert a három héttel ezelőtti esőzések hatására a vízszint majd 40 centit emelkedett és emiatt az eddig látható bokrok ismét víz alá kerültek. A regisztráció után kiderült, hogy eddig 23 csapat érkezett meg, a két magyar csapaton kívül többségében Ausztriából, Németországból, Szlovákiából és egy csapat még Litvániából.  Sokan a jelenleg is fennálló migráns helyzetre hivatkozva nem merték megkockáztatni a több száz kilométer-es utat. Így legalább volt mindenkinek elég területe, és tudott sekélyebb és mélyebb részeket egyaránt horgászni. Végre elérkeztünk a sorsoláshoz, ami úgy zajlott, hogy a főszervező kislánya kihúzta az első csapat nevét, aki húzhatott magának egy helyet. Ezután ez a csapat húzta ki a következő csapat nevét és így ment ez végig. Mi az utolsó háromban maradtunk benn és a hosszúsziget közepén levő helyet sikerült kihúznunk.

Az eligazítás után mindenki ment elfoglalni a helyét. A verseny 13 órakor kezdődött, tehát idő volt bőven, nem kellett senkinek sem kapkodnia. Miután bepakoltunk a szigetre, nekiláttunk a szerelékek és az etetés elkészítésének. A csalikat pár nappal a verseny előtt frissen elkészítve kaptam meg Csabától. Három féle bojli volt a csomagban különböző méretekben. Cream Dream, Red Army és Krill. Ezen kívül volt még nekem Red Liver és Deep Sea World bojlim amiből elkészítettem az etetést. Erre szórtam egy kis Amino Liver Powder-t és lelocsoltam még Aminó Liver Extrakt Liquiddel a nagyobb csalogató hatás érdekében.

 Csalik kezelése először Amino Liver Powder+Amino Liver Liquid.et öntök a csalikra

Majd összerázom a csalikat és már csak várni kell kicsit és használható 

Koncentráltan etettem PVA ba bojli örleménnyel :Cream Dream és Krill a menü itt. 

A csalizásra váró előkék CREAM DREAM, RED ARMY és KRILL bojlikkal.

A verseny kezdetét jelző lövés után vízre szálltunk, és kijelöltük a meghorgászandó helyeket. Két botot sekélyebb részekre bokrok elé, a másik kettőt pedig az árokba húztunk be. Az első kapásra nem kellett sokat várni, ami az árokba elhelyezett Red Army bojlira jelentkezett. Halunk a törésen lévő bokrok közé menekült. Egy kis kampózás után kiszabadítva a zsinórt már a nyílt vízen fárasztotta társam, és kis idő múlva sikeresen szákoltam a verseny első mérlegelhető pontyát. Nem volt egy kapitális méret, de annál fontosabb, mert az esti mérlegelésre ezzel csak nekünk volt halunk, így mindjárt az első helyre kerültünk. Estére sűrű köd telepedett a tóra, és persze mikor van kapásunk, amikor szinte az orrunk hegyéig sem látunk el. Egy újabb mérhető ponttyal gazdagodtunk, ami most a  Cream Dream bojlival csalizott szereléket vette fel.

Hibátlan tükrös a reggeli mérlegeléskor

Még szerencse, hogy ismerem a vizet, mert a stégre kihelyezett piros jelzőfényünkből semmit sem láttam. Az ismerős bokrok alapján tájoltam be magam és indultam vissza.

A reggeli ködben még szinte semmit nem látni

Ahogy szállt fel a köd egyre több bokor vált láthatóvá

A célunk az volt, hogy minden mérlegelésre tudjunk halat fogni és akkor tartani tudjuk a jó pozíciónkat. Ez szerda reggelig működött is, majd egy nem várt fordulat következett. 30 óra kapástalanság. Sem nappal sem éjjel nem tudtunk kapásig eljutni. Két bottal kereső horgászatba kezdtünk, és etetés nélkül, csak pva-s módszerrel próbáltunk újra sikert elérni.

Kemény pálya

Csütörtökön kora délután a csendet végre a kapásjelzőm sípolása törte meg. Ezt a halat egy sekélyebb másfél méteres részről egy sűrű bokros ágai alól sikerült kifogni.  

Egy hibátlan töves, ami még nem volt horgon

Ezután jelzőink ismét hallgatásba burkolóztak, majd hajnalban egy gyenge ejtős kapás ébresztett az amúgy sem mély álmomból. Ez a hal mintha tudta volna, hogy milyen fontos a számunkra, ezért nem a bokrok felé, hanem az árokban maradva várt rám. Rövid küzdelem után sikeresen szákoltam, majd elindultam kifelé. Mikor a sűrű ködből előbukkantam, már láttam, hogy társam a stégen állva idegesen toporog és kérdezi, hogy meg van-e. Egy apró bólintással jeleztem neki, hogy ez már a miénk.

A kevés kapás miatt minden hal nagyon fontos volt számunkra

A reggeli mérlegelésnél viszont meg kellett barátkoznunk azzal a ténnyel, hogy az Anaconda német csapata, ha nem is sokkal csak hatvan dekával, de átvette a vezetést. És a mögöttünk lévő szintén német Carpspot csapat is úgyszintén hatvan dekával van lemaradva tőlünk. Napközben egyik csapat sem tudott kapást elérni, így maradt minden a régiben. Elérkeztünk az utolsó és egyben sorsdöntő éjszakához. Ezen állt vagy bukott minden. Tudtuk, ha most nem fogunk halat, akkor fennállhat akár az a veszély is, hogy még a dobogóról is lecsúszhatunk. Este a már megszokott köd ismét rátelepedett a tóra és pár óra elteltével meg is jött az első kapásunk. Nem nagy, de értékelhető halat szákoltam, ami most nagyon fontos volt számunkra. Hajnalban volt még egy kapásunk, amit sikeresen szákba is tereltem, de sajnos harminc dekával elmaradt az ötkilós limittől. Reggel nyolc óra-kor eldördült a verseny végét jelző lövés. Kíváncsian vártuk az eredmény hirdetést , mert nem tudtuk, hogy a többi csapatnál, hogy alakult az utolsó éjszaka. Mint kiderült, az este fogott halunkkal tartani tudtuk a második helyünket, de sajnos ahhoz már kevés volt, hogy a dobogó legfelső fokára álljunk. Összességében elégedettek vagyunk a helyezésünkkel, amit egy nagyon szoros és kiélezett küzdelemben értünk el.

Köszönetet szeretnénk mondani Horvát Csabának a jó minőségű csalikért és mindenkinek, aki szurkolt nekünk ez alatt az öt nap alatt és a Styria Carp Team-nek, hogy részt vehettünk ezen a színvonalas és jól szervezett versenyen.

Petri Heil!

Üdvözlettel: Lőrinc András

Carp Friend Baits Team – Barátságban a halakkal