A tavalyi utolsó túránkon, Zalaszentmihályon megbeszéltük már, hogy idén áprilisban Háromfán is próbára kellene tennünk magunkat! Ezért februárban fel is hívtuk Pálinkó Karály tógazdát, hogy helyet foglaljunk a tóra. Gyors telefonos egyeztetés után lefoglaltuk a hatos helyet április 11-15-ig. Kezdődhetett a visszaszámlálás.

Tűkön ülve, izgatottan vártuk az indulás napját, a hétfőt. Rengeteg megválaszolandó kérdés volt Bennünk, melyre csak a megérkezéskor kaphattunk választ. Mekkora a tök? Mennyire aktív a törpeharcsa? Étvágyuknál vannak e a pontyok? Próbáltunk mindenre felkészülni, úgy érzem sikerült is, így hát bátran indultunk el.

Három órás autózást követően egy óra fele megérkeztünk Karcsi bácsihoz, hogy elintézzük a papírmunkát. Beszélgettünk még egy kicsit, megkevertem a hagymát a gulyásleveshez, amíg ő kitöltötte a jegyeket és indultunk is a tóhoz. A helyünkhöz érve, ellátott még pár jó tanáccsal mindkettőnket és búcsút intett. Ezzel elkezdődött háromfai kalandunk!

Az előttünk lévő pálya

Gyors kipakolást követően, már álltak a rodpodok és szereltük a botokat, hogy minél előbb lerakhassuk a csalijainkat az általunk vélt jó helyekre. A helykeresés nem volt olyan egyszerű, ugyanis a tök még csak vízközt volt, így nehéz volt megtalálni a lyukakat, amiket meg szerettünk volna horgászni. 

Csabi az egyik botjával a mellettünk lévő öbölben elterülő bokros rész szélét horgászta meg, a másikkal pedig kereső horgászatot folytatott a tökösben. Jómagam pedig a patakmedret kezdtem el vallatni, melyet megetettem tigrismogyoróval és egy kis GreenBeast - Dracula bojlival vegyesen. A horogra egy szem GB került. Szeretem ezt a két bojlit együtt használni, idén már jónéhány 10 feletti halat köszönhetek nekik. A másik szerelékem viszonylag távolabb helyeztem el amely köré csak pár szem Smoky Fisht szórtam. A csali szintén ez volt, egy szem süllyedő. Először mellőztem a harisnyázást vagy a zsugorfóliázást. Gondoltam úgyis kiderül majd az első frissítés után, hogy mennyire aktív a törpe.

Egy lapátnyi finomság

A füstölt halas golyók

Mire mindegyik bot a helyére került, szinte el is ment a nap és lassan mentünk bele az estébe. Öt óra is elmúlt már. Jöhet a táborépítés és a rendrakás, de egyszer csak megszólal a kapásjelzőm. Egy kilós kárász ejtette be a patakmederből. Alig, hogy visszavittem a csalit ismét egy ejtés és ismét egy kárász a GreenBeastre. Ezért lecseréltem és felraktam egy szem Draculát. Szép lassan sötétedett, végeztünk már mindennel. Beszélgettünk, kávéztunk, vacsoráztunk és élveztük Háromfát! A jelzők némák, így hát álomra hajtottunk fejünket, hátha kelni kell majd éjjel...

Hát nem kellett! Csend volt és nyugalom, csak a békák kuruttyoltak és a tücskök zenéltek, a kapásjelző nem. Aggodalomra semmi ok, hisz még csak kedd van és holvan péntek. Jöhet a reggeli frissítés, törpeszemle. A csalik minimálisan voltak csak megrágva, ez valamelyest megnyugtató érzés vot, így továbbra sem harisnyáztam. Közben megérkezett Karcsi bá' is, pár jó szót intézett hozzánk és ment is a dolgára. Mutatott egy cölöpökkel tarkított részt a tavon, hogy azt próbáljam meg, mert szeret ott megállni a hal.

Csendélet

Csendélet II.

Átmentei otthon

A patakmederből el is raktam oda a szerelékem az egyik felére, Csabi pedig a másik szélét horgászta meg. Hátha... De sehol semmi. Eltelt úgy a nap, mint a tegnap délután. A csend volt a főszereplő ismét. Ezért nem tehettünk mást, minthogy rutin szerűen megvacsoráztunk, megittuk a kis teánkat és lefeküdtünk.  Egész éjjel csak forgolódtam, gondolkodtam, nyugtattam magam, mire nagy nehezen álom jött a szememre. Hajnal 5 óra felé viszont olyan dolog történt ami, még eddig nem. Kapás! Ez bizony az, a cölöpöktől! Kiugrom az ágyból, felkeltettem Csabit és már megyünk is a csónakkal utána! Jó 10 perces fárasztás után a merítőben pihent első háromfai tőpontyom, a maga 11 kilójával!

Megtört a jég

Nagy az öröm

Alig, hogy visszanyerte a szabadságát megszólalt Csabi jelzője is ugyanonnan. Egy kisebb, három kilós ponty volt a tettes! Visszahúztuk a szerelékeket és már megnyugodva dőltünk hátra a székünkben. Mindegyikőnknek van már hala! Végre. Még nem volt dél sem, mire a másik botomat is elhúzta valami. Melyen a csali már egy szem 24es Dracula volt egy GreenBeast popuppal. Ez tettszett meg a második halamnak, ami egy tíz kilós tükrös volt. Ennél szebben nem is kezdődhetne a nap, és még csak dél van.

Ki a kicsit nem becsüli...

Ebéd idei látogató

A csali melyre elcsábult és kicsit megdolgozták a törpék

Jó kis szerda ez eddig, gondoltam magamban, végre sikerült elkapni a fonalat. Oly annyira sikerült elkapni, hogy három órakor ismét kapásom volt, ugyanerre a csalikombinációra. Élvezetes csónakos fárasztás után sikerült is bölcsőbe fektetni a halat, melynél 14 kilót mutatott a mérleg. A nap hátralevő része csendesen telt, így belefért még egy kisszalonna sütögetés is, egészen estig. Amikor Csabi terelt szákba egy tövest a cölöpöktől. A súlya 8,6 kg volt. Ezután jött csak a meglepetés, de még micsoda meglepetés. A visszaengedés után nem sokkal úgy gondoltuk jól fog esni egy kávé, így főztünk egyet, de ahogy a számhoz emeltem volna a bögrét, megint csak Csabi barátom jelzője törte meg a csendet. Beugrottunk a csónakba és elindultunk a hal után. Nagy küzdelem után megmutatta magát a jó erőben lévő harcos. Harcsa! Nem is kicsi! Pár kör után már a csónakban pihent a maga 17,2 kilójával. Mérlegelés utána természetesen ő is visszanyerte a szabadságát, mi pedig álomra hajtottuk a fejünket. Egészen éjjel fél 3-ig hagytak aludni a halak, amikor a Dracula-GreenBeast kombináció újabb halat adott, méghozzá egy 13,4 kilós tükröst! Mérlegelés, fotózás és irány vissza aludni!

Ha egy üzlet beindul

Egy kis hazai

Csabi sem akart lemradni

A meglepetésvendég

Aznap esti ráadás

Csütörtök, reggel fél7... Ülök a parton, kávézok és nézem a vizet. Frissítés már megvolt, elmélkedek. Maradtam a jól bevált csalikombináció mellett, míg a másik szereléken egy dupla 20as SmokyFish várta a halakat. Egyszer csak egy csipp és a jobbos botom spicce elkezd görbülni. Ez bizony egy újabb kapás, a Smoky Fishre. Húsz perce fárasztjuk már egymást, sokadjára terelem ki a csónak alól, amikor végre felfekszik a vízre egy hatalmas tükörponty.  Méghozzá a túra legnagyobbika, a maga 15 kilójával.

A túra legnagyobbika

A dupla halas golyó ízlett meg neki

Az utolsó nap többi része sajnos eseménytelenül telt, az éjszakában azért még volt némi bizodalmam. Biztos voltam benne, hogy egy halat még adni fog a tó! Éjfél körül járhatott az idő, amikor meg is jött az a kapás amit annyira éreztem. Megint csak a Dracula! Most egy 9 kilós tükrös sikerült becsapni vele, amiről később kiderült, hogy a túra utolsó hala is volt egyben.

Búcsúhal

Eljött a péntek reggel, a pakolás ideje. A legszomorúbb rész a horgászatban. Viszont egy nagyon érdekes és számomra elég sok tanulsággal szolgáló túrát siekrült magunk mögött hagyni. A halak nagyon jó erőben van, keményen küzdenek a horgon! Embert próbáló a pálya, de sikerült eredményesen venni az akadályt. Először voltunk Háromfán, de biztos vagyok benne, hogy még vissza fogunk térni!

Köszönjük Háromfa, köszönjük Karcsi bá'!

Tóth Gábor

Carp Friend Baits Team - Barátságban a halakkal