Egy nehezen induló júliusi amurozás története

Úgy július közepe lehetett, amikor egyik békés megyei barátommal kitaláltuk, hogy meg kellene „zargatni" valamilyen holtágon a külföldi vegetáriánusokat. Megegyeztünk, hogy egy körös holtágon találkozunk július 27-én délután, és négy nap négy éjjel lessük néma barátainkat. Na de ne szaladjunk ennyire előre...

 

Ennek megfelelően elkezdtem hozzákészülni csalik frontján erre a néhány napra. Kapóra jött, hogy nyár elején összeismerkedtem Horváth Csabával, akinek a bojliai segítségével néhány szép halat fektettek már matracra. Megmondom őszintén, én kissé bizalmatlan vagyok az olyan bojlikkal kapcsolatban, amit olyan vizeken tesztelnek, amik nem igazán azok a fajta „vad" holtágak, tavak, amikre én járok. De azért furdalt a kíváncsiság, hogy hogy is „muzsikálnának" az én kezemben az ilyen nehezebb körülmények közt. Tehát gondoltam gyúrok valamennyi bojlit a Carp Friend Baits, néhány alapmixéből. Szeretek mindig friss golyókkal horgászni, így 5 nappal a horgászat előtt kezdtem neki a mágikus csalik elkészítésének. Összeszedtem tehát az alapanyagokat, az eszközöket és eszközöket és neki is kezdtem.



Alapmix


Egy kevés íz és illat

Na meg egy kis lötyi

Plusz egy kevés kagylóhéj

Elő a hurkatöltővel

Ami akár a parton is üzemképes

El is kezdődött a munka, törtek a tojások szép számmal, ment is a dagasztás, jött is a hurka a megfelelő keménységben és állagban.

Másfél kiló... maradhat?


Jujj de finom...


A vörös sereg...( red army )


Már csak egy kis formaigazítás és a párolás maradt hátra, és golyókká alakul a sok összetevő.

Csak szépen sorban

Birdfood mix szilvaaromával


És kész a vacsora

Szóval elkészült a csalik egy része, már csak aludni kell párat... El is jött a szerda délután, bepakolás tankolás és start. Öt órakor volt a találkozó Szarvason, és el is indultunk a part felé. Sajnos a félelmem bebizonyosodott, túl sűrűn látogatott részre voltam hivatalos, ami kicsit letörte a lelkesedésem, de gondoltam azért csak valamit összehozok ebből a szituációból is. Sajnos tévedtem... Két éjjel és egy teljes nap után ott álltunk a parton a legapróbb kapás nélkül. pedig az idő ideális, szemerkélő eső, néha viharos északnyugati széllel. A kapástalanság még nem is zavart volna, de sajnos néhány dolgon nem tudtam túltenni magam. A sok üdülő ordítozó részeg barmon, a „szárazkukoricából szórjunk parttól partig minél többet", valamint a törpéző tatákon, akik csontival teljes hangerőn végigcsipogtatják az éjjelt. Valamit lépnem kellett, mert már csak két és fél napom volt hátra, és miután megfogadtam, hogy soha többé nem megyek hasonló helyre elindultam „hazafelé". Hazafelé... ami nálam nem mindig az, mint azt sokan hiszik. Elindultam a százhektáros kedvenc felé, ami már oly sok szép hallal és emlékkel jutalmazott meg... Irány az Atkai holtág! Az úton, telefonon kiderítettem, hogy sajnos a hátsó kerekes dobozosommal nem jutok át a sáron arra a helyre, ahová szeretnék ülni, de szerencsére egy terepjárós barátom kisegített és áthúzott a nehéz részen! Meg is érkeztem... végre... megnyugvás, amit ez a gyönyörű vadregényes holtág partján érezhet az ember. Bedőlt fák sokasága, vízinövények, madarak, érintetlen környezet.


Csodás ez a vad holtág


Napi „álákárt"


Pecák a helyén...

Gyorsan cselekedni kellett, mert rohamosan közeledett az este, kipakolás, helykeresés, etetés majd gyorsan vízbe a csalikkal. Egyik boton bojli, (birdfood) a másikon tigrismogyoró. Első éjjel 3 kapást jegyezhettem, két amurt, egy pontyot, majd nappal is többször fárasztottam. Nagyjából fele-fele arányban oszlottak meg a kapások a mogyoró és a bojli közt. Nyerő kombináció volt a szilvás birdfood golyó egy 16-os lebegővel.


A nyerő kombináció


Swinger club

Sajnos az egyik torpedót a bedőlt fák közül kellett kivarázsolni (meglepetésre, mert nem volt eddig jellemző, hogy az amur akadóba ment volna) ezért 3 pikkellyel szegényebben él tovább. Szerencsére a második éjjel is akadt tennivalóm, amikor a „túra" legnagyobb halát fektettem matracra. Nem lepődtem meg azon. hogy a hal mindjét oldali kopoltyúfedelén megtaláltam az Atka „jelölését", egy betokozódott kagylólemezt, amit már több kapitális pontyon is észrevettem, de amuron még egyszer se! Hogy hogyan is kerülnek oda, az nagy talány számomra...


Voltak egészen picik......


...Közepesek....


...Nagyobbak...

...Még nagyobbak...


...És annál is nagyobbak...


A betokosodott potyautas

Vasárnap reggel pakolás, és indulás haza, Mindent összeszámolva 36 óra alatt fogtam két pontyot, 6 amurt, egy halam leakadt fárasztás közben, egy pedig megkagylózott. Véleményem szerint ez egy természetes víznél nem rossz mérleg...A Carp Friend Baits bojlija jelesre vizsgázott, idén ősszel biztos meghajtom a halas, valamint a fűszeres változattal a nagy bajszosokat is! Úgy érzem, hogy ismét a szívembe zártam ezt a százhektáros nagy „patkót". Idén biztos többször találkozunk még...


Szerző: Szalai János

Vonalban