Kalandos hét az Ebron CFB-vel

Több hónapnyi alapos szervezést és felkészülést követően, április 17-én az esti órákban vágtunk neki a közel 2400 km-es útnak Balogh Gábor barátommal. Az úti cél Spanyolország, Caspe település vonzásközetéhez tartozó Playas de Chacon, ahol terveink szerint sikerekkel csalhatók horogvégre az Ebro kapitális méretű pontyai és harcsái.

Az utazás meglehetősen hosszasra, mintegy 27 órásra sikeredett. Az út során háromszor is hosszasan kellett magyaráznunk az olasz, illetve francia rend éber őreinek, mitől is oly büdösek a CFB Monsterfish, illetve Dracula fantázianévre hallgató bojlijai. Késő estére érkeztünk meg, ahol Krisztián, helyi túravezetőnk már várt minket. A horgászengedélyeket ekkorra már elintézte, az indulást megelőző hetekben kiküldtük neki az igazolványaink másolatát, így nekünk csak a horgászatra kellett összpontosítanunk. A kimerítő utazást követően alig vártuk, hogy másnap reggel felfedezzük a vizet.
Pár gondolatban a meghorgászni kívánt vízről:
Az Ebró folyón található Caspe víztározó különös varázsát a rendkívüli állományú kapitális méretű harcsái és pontyai adják. A harcsa állományát az Ebró folyón jelenleg 5 millió példányra becsülik, míg pontyból több mint 30 millió egyed él itt. Horgászni reggel 6 óra és éjfél között a helyi engedélyek birtokában lehet. A sátrazás szigorúan tilos (az alj nélküli sátor használata a szél elleni védelemre használható). Ezen szabályok betartására a hét során az éjszakákat Krisztiánék által biztosított apartman házban töltöttük. A kiutazást követő másnap reggel a vízpartra érkezve csodás látvány fogadott minket. Első gondolatként az fordult meg a fejemben, hogy rengeteg lehetőség van ebben a vízben kapitális barátaink matracra fektetéséhez.

Kalandos hét az Ebron CFB-vel

Kalandos hét az Ebron CFB-vel

Nem is múlattuk az időt, a csónak átvételét követően azonnal vízre szálltunk az ideális horgászhely keresésére Krisztián segítségével. Bár a túrát megelőzően folyamatosan információkat gyűjtöttünk a víz állását illetően, itt szembesültünk csak igazán azzal, hogy nagyon magas a víz. Szinte minden jónak tűnő hely víz alatt volt, a sziklás partfal miatt lehetetlen volt leülni ezekre a helyekre.
Hosszas keresgélés után találtunk egy partszakaszt, ahol csónakkal is ki tudtunk kötni, illetve horgászbotjainkat kényelmesen el tudtuk helyezni. Mivel tudtuk, hogy éjszakai horgászatra nincs lehetőség és az éjszakát nem a vízparton, hanem az apartmanban töltjük, csak reménykedtünk benne, hogy a következő napokban nem foglalják el az általunk kiválasztott helyet. Végre kezdődhetett a horgászat. Elképzelésünk szerint Gábor barátom 2 bottal harcsázik majd, én pedig a pontyokat vallatom. Azért, hogy a hét során mindkettőnknek megmaradhasson a ponty, illetve harcsa fogásának lehetősége, megbeszéltük, hogy kapásonként „váltjuk egymást". A harcsás és pontyos etetéseket egymástól viszonylag nagy, mintegy 40 méteres távolságra helyeztük egymástól. Mivel az élőhallal való horgászat nem engedélyezett, a helyi szokásokhoz alkalmazkodva a harcsás etetést kizárólag nagyméretű halibut pelletből alakítottuk ki, botonként körülbelül 2-3 kg-ot használva. A pontyos etetést a következőképp építettem fel: Az egyik botra kb. 1,5 kg 24 és 30 mm átmérőjű CFB Monsterfish bojli főzött, illetve oldódó változatban kb. 50-50 százalékos arányban, mintegy 1 kg halibut pellettel kiegészítve. A másik botra a rendkívül intenzív fokhagyma aromájú CFB Dracula bojlit használtam, mintegy 1,5 kg-ot, szintén 24 és 30 mm-es nagyságban főzött, illetve oldódó kivitelben, valamint kb. 2 kg halibt pelletet és kutyatápot vegyesen. A „harcsás" botokra csaliként 2, illetve 3 db nagy méretű halibut pellet került. A pontyosok közül az egyik botra 1 db 24 mm-es CFB Monsterfish bojli, míg a másikra 1 db 20 mm-es CFB Dracula bojli került, 1 szem ananászos háttérízű lebegő bojlival melyet a Dracula popup mixből készítettem frissen. Az alkalmazott pontyos szerelék: kb. 1 m hosszúságú lead core, a széltől, illetve áramlás erősségétől függően 150-350 g-os ólom (a halak védelme érdekében „elhagyós" ólomklpisszel rögzítve), 25lb-ás Kryston Mantis bevonatos előkezsinór, Ashima C410 és C420 horgok 4-es méretben.

Kalandos hét az Ebron CFB-vel

A csalizást követően, a szerelékeket a parttól különböző távolságokra (kb 60-250 méterig) húztuk be. A halradart sajnos annak meghibásodása miatt nem tudtuk használni, így kénytelenek voltunk megérzésinkre hagyatkozni. Annak ellenére, hogy egész nap meglehetősen erős szél fújt, az első nap csendesen, mozdítás nélkül telt el. Ám nem csüggedtünk, a rendkívül magas vízállás ellenére bíztunk csalijainkban, illetve a halak kapókedvében. Másrészről pedig élveztük, hogy bár csak egy rövid időre is, de nem kell a munkahelyi, illetve különböző hétköznapi problémák miatt idegeskedni, rohanni, kapkodni, jó érzéssel fogyasztottuk a nap folyamán a rosé fröccsöket.

Kalandos hét az Ebron CFB-vel

A második napon korán reggel érkeztünk a vízhez, szerettük volna elfoglalni az előző napi horgászhelyünket, meghorgászni az etetéseket. A csónakba pakolva a felszereléseket láttuk, hogy az előző naphoz képest is jelentősen emelkedett a víz szintje, ami nem túl jó előjel a halak kapókedvét illetően. Szerencsénkre a helyre vissza tudtunk ülni, nem foglalták el.
Gyors kipakolás, csalizás, és már mehettek is helyükre a szerelékek. A szél továbbra is nagy erővel fújt, ami jelentősen megnehezítette dolgunkat a behordáskor. A jelzők azonban továbbra sem akartak megszólalni. A nap folyamán többféle ízű és méretű bojlival, különböző felkínálási módszerekkel próbáltam túljárni bajszos barátaink eszén, de sajnos a második napon is kapás nélkül maradtunk. Fáradtan mentünk vissza szálláshelyünkre, ahol egy lengyel bojlis csapattal beszélgetve elmondták, hogy több mint 4 napja nem tudtak kapást elérni, valószínűleg a magas vízállás miatt. Bíztunk benne, hogy a következő napokban ha nem is csökken a vízszint, legalább megáll a folyamatos emelkedés. Sajnos nem így történt, következő napon is azzal szembesültünk a vízparton, hogy tovább emelkedett a víz. Így már az előző napokban horgászott terület is részben víz alá került, ezért új helyet kellett keresnünk. Szerencsénkre nem kellett messze menni, hiszen közvetlenül a csónak tárolási helye mellett volt egy ideálisnak tűnő „állás", melyet reggeli érkezésünkkor hagytak el egy hetes horgászatuk után osztrák bojlis társaink. Az előző két nap szeles időjárását követően tükörsima vízfelületen terült előttünk, ami jelentősen megkönnyítette dolgunkat a behordáshoz. Bíztunk benne, hogy megtörik a jég és megmutatja magát az Ebro hatalmas halállományából néhány példány. A kora délutáni órákban Krisztián is meglátogatott minket. Beszélgetésünk közepette alig hittem a fülemnek, amikor megszólalt a kapásjelzőm. Mivel előttünk több akadó is volt, azonnal csónakba pattantunk. Pár perces fárasztást követően sikerült megszákolni a rendkívül jó erőben lévő igazi vad pontyot, melynek súlya 9,10 kg volt. A pikkelyes egy szem 24 mm-es oldódó CFB Monsterfish golyóra éhezett meg. Gyors fényképezést követően mehetett is vissza éltető elemébe, mi pedig korábbi szokásunk szerint koccintottunk a fogásra.

Kalandos hét az Ebron CFB-vel

A nap folyamán további kapásunk nem volt sem a pontyos, sem a harcsás botjainkon. Látva a tározó magas vízállását megállapíthattuk, amennyiben továbbra sem változik a helyzet, harcsa fogására elég csekély az esélyünk. Ezért Krisztián tanácsát kértük, mit javasol ebben a helyzetben. Említette, hogy van egy barátja, aki az élő folyón szervez pergető túrákat kajakból. Egyből átvillant az agyamon, mekkora élmény lehet pergető módszerrel akasztani egy kapitális harcsát, majd azt kajakból fárasztani. Nem gondolkodtunk egy percig sem, vágjunk bele! Másnap reggel kb. 50 km-nyi utazást követően 9 óra környékén megérkeztünk a folyóhoz, ahol Roberto túravezető már várt minket. Röviden ismertette, hogyan kell hajtani, illetve irányítani a hajót, hiszen nem egy hétköznapi kajak volt, speciálisan pergető horgászathoz lett kifejlesztve. Evező helyett például pedállal hajtottuk a csónakot, a kormányzása pedig egy kar segítségével történt.

Kalandos hét az Ebron CFB-vel

2 kajakkal vágtunk neki a folyónak, Gábor egyedül, én pedig Robertoval. Műcsaliként mind a hárman sárga színű gumihalat használtunk. Nagy reményekkel dobáltuk a partszéleket, bedőlt fák melletti részeket. Mintegy 15 percet követően Robertonak sikerült is akasztani egy harcsát, de pár pernyci fárasztást követően sajnos kiakadt a horog a hal szájából. Mindenestre bizalomra adott okot a kapás. Mintegy 2 órája dobáltunk már lelkesen, amikor nagy rántást éreztem botomon. Mondanom sem kell, azonnal elborította az adrenalin testemet. A hal óriási erővel kezdte húzni a 45-ös fonott zsinórt az orsó dobjáról, a bot szinte karikába hajlott. Bár soha nem találkoztam még ekkora erővel a bot másik végéről, próbáltam keményen megfékezni a halat, hisz rengeteg bedőlt fa és akadó volt található a folyó ezen szakaszán. A harcsa könnyedén vontatta az ekkor már összekötött két kajakot.

Kalandos hét az Ebron CFB-vel

Mintegy 20 percnyi kemény küzdelmet követően mutatta meg magát először a monstrum. Amint megpillantottam hatalmas méretét, csak azon járt az eszem, nehogy elveszítsem! Mintegy 10 percnyi további fárasztás után a harcsa megadta magát. Roberto egy határozott mozdulattal a harcsa szájába nyúlt, majd a partra húzta. A gyors mérés során kiderült, hogy életem első harcsájának hossza több mint 2 méter, egész pontosan 205 cm. Leírhatatlan érzés volt!

Kalandos hét az Ebron CFB-vel

Kalandos hét az Ebron CFB-vel

A fényképezést követően a halat visszahelyeztem éltető elemébe.

Kalandos hét az Ebron CFB-vel

Továbbra is tele adrenalinnal folytattuk a pergetést. Sajnos a továbbiakban kapást már nem sikerült elérnünk, azonban nem unatkoztunk, Gábor egy kanyarodás során felborult a kajakkal. Az első nagy ijedtség ellenére barátom jelezte, hogy semmi baja, ám napszemüvege, cipője, valamint a kajak széke elúszott. A pergető túra végén jókedvűen, egymást ugratva beszélgettünk az eseményekről, amikor is Gábor a jókedvem megtörésére közölte, hogy a kocsikulcs is elúszott. Jópár kellemetlen percet okozott ezzel, amikor elmondta, hogy csak poén volt. Az ötödik napunkat ismét a tározónál töltöttük, ám mivel az időjárás nagyon szeles volt, kerestünk egy szélvédett öblöt. A már rutinszerű pakolást követően gyorsan behúztuk a botokat. Röviddel ezután jelentkezett a túra 3. hala, melynek súlya kereken 11 kg volt.

Kalandos hét az Ebron CFB-vel

A nap folyamán, illetve az utolsó napon további kapást nem sikerült elérnünk.

Kalandos hét az Ebron CFB-vel

Tudtuk, hogy a túrának lassan vége, így nekiláttunk a legrosszabb résznek, a csomagok pakolásának, illetve felkészülni a kb. 23 órás hazaútra. Röviden összefoglalva a hetünket elmondhatjuk, hogy felejthetetlen hetet töltöttünk ezen a csodálatos vízen. Vélhetően a magas vízállás miatt kevés halat sikerült fognunk, ám ezt maximálisan kárpótolja a pergetve megfogott 205 cm-es gyönyörű harcsa.

Kalandos hét az Ebron CFB-vel

Köszönöm EBRÓ, köszönöm CFB!
Mekler Róber

{fcomment}

Vonalban