Márciusi Háziréti élmények...

Az idei év első horgászatát március elejére terveztem. Az időjárási előrejelzéseket már egy héttel az indulás előtt is izgatottan nézegettem és reménykedtem, hogy a március 6-án kezdődő négynapos túrám alatt kegyesek lesznek hozzám az égiek. A bevetés helyszínéül a Házi réti tározót választottam. Ez a horgászvíz közel esik a lakóhelyemhez és szép környezetén kívül bivalyerős bozótlakói miatt is egyike a kedvenceimnek.

Érkezésem napján borongós, csendes idő fogadott. Rövid helykeresés után a választásom az ún. Szigetspiccre esett. Erről a helyről már sok szép rekordlistás hal került matracra. Megérkezésemet követően gyorsan kipakoltam. A tábor felállítása után beélesítettem a „fegyvereket" és vártam a pikkelyes sporttársakat. A mederviszonyok feltérképezésére nem fordítottam túl sok időt mivel már ismertem ezt a helyet. Az meghorgászott terület az akadók miatt kimondottan nehéz pálya volt. A végszerelékemet is a körülményekhez igazítottam. Elhagyós ólmot és erőgumis „combi rig" előkét használtam. Csalinak valót a CFB terméki közül választottam. Az egyik horgomra Full liver, a másikra a karakteresebb íz világgal rendelkező Redarmy került. Gyors csalizás és már a helyükön is voltak a szerelések. A víz hőmérséklete alig haladta meg az 5 Celsius fokot. A körülményeket figyelembe véve a Redarmy-t gondoltam fogósabbnak. A nappal sajnos értékelhető kapás nélkül telt el. A ritkán egyet -egyet csippanó Delkim jelezte, hogy a hideg víz ellenére van mozgás az etetésemen. A hűvös éjszakát is nyugodtan átpihenhettem, mert nem volt miért rohangálni. A második napon a felmelegedő idő végre meghozta az első halamat is. Az idei év első fotóalanya 3.50 kg súlyú volt. Nagyon örültem a bajszosnak és reménykedtem, hogy mozgalmas órák következnek. A kapás természetesen a szerintem ilyen időben kevésbé fogós a Full liver bojlira érkezett, amit egy 14mm-es pop up-al balanszíroztam ki. Az újracsalizott szerelék visszakerült a helyére, némi PVA hálóba töltött finomság kíséretében. A hideg vízre való tekintettel további etetést nem alkalmaztam. A következő kapásra csak perceket kellett várni. Sajnos ez a jelentkező sem a rekordlisták sztárjai közül való volt. Fertőtlenítés után mehetett vissza a lakóhelyére. Mondanom is felesleges, de ez is a Full livert húzta el. A téli szünetben megkopott rutin az események hatására kezdett előjönni. Gyors csalizás és már vártam is a következő jelentkezőt. A jelek szerint elfogytak előlem az éhes halak, mert hosszú eseménytelek órák következtek. A nyugodt időt szerelékek kötésével és elméletek gyártásával töltöttem. Alkonyat előtt még újracsaliztam a horgaimat, majd kiadós vacsora után elvackoltam magam a sátor melegébe. A pikkelyes sporttársak hagyták átaludni az egész éjszakát. Valami nem stimmelt, de nem tudtam kitalálni mi az oka a kapástalan időszaknak. A harmadik nap délelőttje megadta a választ. Eleredt az eső és igen erős délnyugati szél kezdett el fújni. A sátram alatt vártam a jobb időt és már a következő túrámat terveztem. A szél csendesedni kezdett és jött a várva várt pity........pity...pity.. piiiitttyyyy a jobb oldali Full liveres botom irányából. A bevágás után a potyka elindult az akadók felé. Gyorsan csónakba ugrottam és a motor segítségével pillanatok alatt a hal fölött voltam. Pár perces tusakodás után a matracon feküdt a pocakos tükrös. A parton a mérleg kereken 10 kg-ot mutatott. Végre meg van az év első igazi rekordlistása. A halat lefotóztam, és a seb ellátása után útjára engedtem. Az új dobás után elégedetten üldögéltem a sátramba. A kitartás és a csaliba vetett bizalom meghozta az eredményt. Március elején, ha már semmi egyéb nem történt volna a túrán, akkor is meg lettem volna elégedve az eredménnyel. A történet igazi csattanója utolsó éjszaka fél háromkor kezdődött. Mély álomból egy igazi fütyülős kapás riasztott. A májas bojlira éhezett tólakó a nyílt víz irányába indult el, ezért a fárasztás nyugodt körülmények között a parton történt. Éreztem a mozgásából, hogy ez nagyobb lesz, mint az előző. A teljes sötétségben gyönyörű volt a fejlámpa fényében felfekvő aranysárga töves. A mérleg igazolta a megérzésemet és 12.60 kg-ot mutatott.

Márciusi Háziréti élmények...

A reggeli fotózásig pontyzsákba tettem a vendégemet. Az adrenalin nem engedett azonnal elaludni. Az ágyon fekve az járt az eszemben, hogy az ilyen kezdést valószínűleg eseményekben gazdag szezon fogja követni. Lassan elnyomott az álom és már nem is bántam, hogy nem volt több kapásom. Reggel egy gyors fotó a tövesről, majd elkezdtem a horgászat leginkább „nemszeretem" részét a pakolást.

Márciusi Háziréti élmények...

A kifelé vezető úton elégedettem integettem a csónakból a barátaimnak és a kérdéseikre csak annyit válaszoltam, hogy olvassátok el a cikket. Búcsút intettem kedvenc vizemnek és már a következő túrát tervezgettem. Köszönöm Házirét, köszönöm CFB.


Holes Zsolt

{fcomment}

Vonalban