Valami idén más.........

Írhatnék én is valami jó kis izgalmas beszámolót egy felejthetetlen élményről, vagy talán megmutathatnám a mi bojli gyúrásunk apróbb trükkjeit, de én mégis valami mást választottam, valami sokkal kényesebbet.

 

A 14-es évünk másképp kezdődött, mint általában. Társamat egy tavalyi kullancstámadás következtében kicsit „megmarta" a rozsda, Lyme-kór formájában. A Lyme bakteriális fertőzés, jellemző bőrtüneteket okoz (a csípés helyén megjelenő növekvő piros gyűrű-szerű folt formájában, ami sajnos csak az esetek 70%-ban van jelen és nála sem volt...), később idegrendszeri problémákat, esetleg szívizom gyulladást is okozhat. Hál' istennek ez a kórokozó a mai antibiotikumoknak már nem jelent ellenfelet, de a szintén kullancs által terjesztett agyhártyagyulladás akár életre szóló maradandó tüneteket is okozhat. Esetünkből okulva szeretném felhívni a figyelmeteket a védekezésre, mert az agyhártyagyulladást csak védőoltással lehet megelőzni és a kis vérszívók száma felénk rettenetes mértéket öltött.

Valami idén más.........

Természetesen azért mi is fanatikusok vagyunk, úgyhogy a nehézségek ellenére a kora márciusi szezonkezdésre felkészülve nekivágtunk az évnek. Pecáink nagy részét egy kis, csendes, gyönyörű környezetben lévő vízen töltjük most és már jó pár éve. Túráról-túrára fogtuk a szebbnél szebb példányokat, ahogy máskor is, ekkor még nem sejtve, mit hoz a nyár magával a környezetünkbe.

Valami idén más.........

Talán a technika és az internet fejlődésének hála vagy talán az ugrásszerűen megnőtt, magát „bojlis" horgásznak valló, roppantul „szimpatikus" embernek köszönhetően, de a mi kis félve őrzött otthonunk is a népszerűség útjára lépett. Egyre és egyre több bója jelent meg a víztükrön, és már a csónakok is folyamatosan szelték a vizet. Ez talán annak köszönhető, hogy egy-két sporttársam nem kért reklámot csinált a víznek, vagy talán csak az emberi kíváncsiságnak ami vonz az ismeretlen felé? Nem tudom megmondani, de egy biztos itt vannak és nyomot is hagynak maguk után.

Valami idén más.........

Természetesen a környezetünk leamortizálása is roppantul csúnya dolog, de talán még a helyrehozható kategóriába tartozik, mert ha időm engedi és találok hasonló beállítottságú támogatókat, mint általában, akkor a szemetet „hobbiból" összeszedjük. Tudom én is milyen kimerítő egy hosszú hétvégés horgászat után összepakolni, de mindig csak arra gondoljunk, nekünk hogy esne, ha egy csikkel és borosüveggel kidíszített állásra kellene leülnünk, hogy pár napot a kedvenc időtöltésünknek szenteljünk. Próbáljuk meg ezért környezetünket legalább úgy továbbadni a következő generációnak, ahogy mi kaptuk!

Valami idén más.........

Ami ennél sokkal aggasztóbb, az a médiából megtanult végszerelék készítésnél leragadt, majd a kíméletes bánásmód „kockákon" átsikló, a bottartó állványt felállító, de a matracot a boltban hagyó, majd büszkén, „panírozott" hallal lencse elé álló egyedek jelenléte. Ebben talán még a vezetőségnek is fejlődnie kell, hisz a mai világban elvárható követelmények közé sorolható lenne a matrac a fertőtlenítővel együtt, de ez talán a jövőben még változik. Addig is, amíg ez bekövetkezik, talán van mód kicsit segíteni. A halőrrel való egyeztetés után, mi két matracot rakunk le, nála a halőrházba. Ha valaki érkezik, és töredelmesen bevallja, hogy neki biza nincsen, akkor ezeket kölcsönkapja a horgászat végéig, díjmentesen. Sajnos mi sem engedhetjük meg magunknak hogy bölcsőt kölcsönözzünk, de talán még ezek is többet érnek a jól kiszáradt kemény földnél.

Valami idén más.........

Rajtuk kívül még van egy réteg, akik bár próbálnak vigyázni a halakra, de a trófea megszerzésével járó adrenalin felhőtől megbódulva, vagy csupán szimpla figyelmetlenségnek köszönhetően apróbb hibákat ejtve okoznak károkat. Gondolok itt a forróságban, sekély vízben lezsákolt halakra, amik már többet nem úsztak el. Vagy az egy kézben cipelt zsákra, amiben a ponty „meghajlik" és már törik is a farok úszó. Ebbe a csoportba tartozik a mérlegelő zsák használat is, mérésre készülődve inkább minimálisan megdöntve, a föld felé nézzen a hal feje, mert ellenkező esetben hátracsúszhat és ismét a farokúszó bánja. Ezek olyan apróságok amikre csak figyelni kell.

Valami idén más.........

Valami idén más.........

Na és akkor még hátravan, a kíméletes bánásmód szemlélettel tökéletesen tisztában lévő, de valamilyen elmebeteg ötlettől vezérelve, jelölés céljából, halakat csonkító aberráltak tábora. Ezzel a szűk körrel nem nagyon szeretnék foglalkozni, mert egyszerűen nem értem miért csinálják. Tudjuk, hogy minden hal más és más, tökéletesen egyedi, és megkülönböztethető, ezért abszurd a tettük. Ellenük annyit tudunk tenni, hogy tájékoztatjuk a halőrt és reményeink szerint többet nem találkozunk velük a vízen.

Valami idén más.........

Valami idén más.........

Végszónak, kedves sporttársaim, próbáljunk meg kicsit odafigyelni magunkra, a környezetünkre és legfőképp ezekre a csodás vízi teremtményekre, akik olyan sok felejthetetlen élménnyel ajándékoznak meg minket.


Tisztelettel:
NEWZOO-CFB Team
Cseh Arnold és Dr. Tóbi Szabolcs

 

Vonalban