Október végére közös horgászatot terveztünk a barátnőmmel, Vikivel a Szlovákiában található Dolnobarsky tóra. Két okból is különleges volt ez az esemény: neki ez volt az első horgászata és az első „többnapos” túra, amire velem tartott, én pedig először horgásztam Magyarországon kívül. 

 A dolognak azonban előzménye is volt. Valójában a Tisza tóra indultunk volna egy 5 napos túrára és rá való tekintettel egy közvetlen vízparti házat is béreltünk volna, de indulás előtt, mikor felhívtuk a tulajt, hogy megbeszéljük vele mikorra várható az érkezésünk, kiderült, hogy „véletlenül” kiadta másnak is a házat. Mikor ezt megtudtam, finoman szólva is rossz hangulat uralkodott el rajtam. Sajnos nem volt egyszerű összehozni két ember munkahelyi szabadságát, ráadásul az október 23-i hosszú hétvége és a pontyozó szezon kellős közepe miatt mindenhol teltház volt és nem tudtam ilyen hirtelen összehozni egy másik túrát.

Elkezdtem nézelődni az interneten és ekkor találtam rá a Dolnobarsky tóra. Mivel Beringer Robi barátom lakóhelyéhez közel található a tó és sokat horgászik rajta, nála érdeklődtem az ottani horgászattal kapcsolatban. Mikor megtudtam, amire kíváncsi voltam, már feldobottabb hangulatban elküldtem a foglalást a 18-as horgászhelyre, mely Robi szerint az egyik legjobb állás a tavon. A hely szerencsére szabad volt 48 órára, így 2 nappal később a reggeli órákban útra keltünk. Az út Budapest közelsége és a várakozás izgalma miatt gyorsan telt. A tóhoz érve gyors engedélyváltás és csónakbérlés után elfoglaltuk az állásunkat.

A Dolnobarsky tó, tőzegbányászat során alakult ki, de a parton az embernek olyan érzése van mintha egy folyó, vagy holtág partján lenne. Hossza 1,5 km, szélessége 60-80 m. Mindkét partot sűrű nádas határolja. Az egybefüggő nádfalat, csak a horgászállások és stégek bontják meg. Külön megemlítem, hogy az állások egymástól megfelelő távolságban vannak, így a horgászok egymás zavarása nélkül tudnak hódolni a szenvedélyüknek.

Mivel csak 48 óránk volt a horgászatra, nem vesztegettem az időt, gyorsan csónakba szálltam és elkezdtem megkeresni a jónak vélt helyeket. Ehhez tapogató rudat használtam. Viszonylag gyorsan átláthatóvá vált a tó alja. Mindkét part felől a meder közepe felé folyamatosan mélyül, legmélyebb pontja a mi állásunknál 3 m volt. A nádas szélétől a törés aljáig kemény az aljzat, a törés aljában viszont tekintélyes mennyiségű, 50-60 cm vastag lágy tőzeges-iszapos réteg található. Először 3 helyet terveztem meghorgászni: a szemközti nádas előtt 80 centiméteres vizet kemény aljzattal, a parti törés aljában a kemény és lágy rész határát és a meder közepén lévő vastag iszapot. A helyeket Red Army és Full Liver bojlikkal vegyesen etettem, kezdetben egy kevés főtt maggal kiegészítve, amit a második naptól elhagytam.

A szerelékek behúzása után nem sokkal ejtős kapás jelentkezett a szemközti nádfal elé 2 m-re elhelyezett botomon. Szerencsémre az akasztás után a hal nem a nádasba indult meg, hanem felém jött, ezért rövid, de óvatos fárasztás után szákba tereltem. A csali 20 mm-es Red Army és 15 mm-es ananászos pop-up kombinációja volt.

Első Dolnobarsky-tavi pontyom

Viki segítségével gyorsan készítettünk egy fotót az első Dolnobarsky tavi pontyomról, melynek súly 8-9 kg körül volt, majd visszavittem a szerelékemet a már halat adó helyre. Körülbelül fél óra elteltével, finom ejtős, majd húzós kapás jelentkezett ugyanerre a botra és pár perces fárasztás után egy szintén 8 kg körüli tükörponty tett látogatást a bölcsőmben. A hal érdekessége volt, hogy hiányzott az egyik szeme. Mivel sérülést nem láttam rajta elképzelhető, hogy születési rendellenesség volt, vagy olyan fiatal korában sérült meg, hogy már nem látszott a nyoma.

A félszemű

Miután visszavittem a szerelékemet, vacsorához láttunk, de befejezni már nem tudtam, mert ismét elsült a nád melletti botom. Érdekes, hogy ez a hal is felém indult el, de ő part közelében vett egy éles kanyart és elindult a mi oldalukon lévő nádfal felé. Mire utolértem a csónakkal már a nádasban volt, le volt akadva az előtétem, nem éreztem az ellenállást. Meglazítottam a fékemet és vártam. Néhány perc elteltével finoman elkezdtem felszedni a zsinórt és már éreztem a hal rúgását. Ahol bement a nádba, ugyanott ki is jött. Röviddel ezután megszákoltam ezt a tőpontyot, aki valamivel kisebb volt, mint az előző 2 tükrös.

C&R

Ahogy lement a nap, egyre hűvösebb, lett, ezért úgy döntöttünk, hogy az autóban töltjük az éjszakát, Vikinek a sátor már hideg lett volna.

A naplemente itt gyönyörű

Végre kapás jelentkezett a meder szélére elhelyezett botomra is ennek a tőpontynak a személyében, neki is a Red Army-ananász hóember kombináció ízlett meg.

Éjfélig még 3 kisebb 8-10 kg közötti pontyot fogtam, mindet a szemközti nád előtti 80 cm-es vízből. Éjfél után teljesen megállta a kapás. Mivel az autóban ülve kellemesebb volt az idő, de nagyon kényelmetlen volt, ezért bevállaltam a kinti 2 fokos hőmérsékletet és felállítottam az ágyamat az autó mellett. Reggel 7 óra körül ébresztett a következő kapás, de a kontaktus felvétele után nem sokkal, a hal lefordult a horogról. Nem húztam azonnal vissza a szereléket, hanem készítettem magunknak egy forró kávét és ennek kortyolgatása közben, átgondoltam, hogy mit kellene tenni a továbbiakban az egyedsúly növelése végett. Úgy döntöttem, hogy a nád melletti botomon elhagyom a magot és a süllyedő csali mellől a pop-upot. Két szem 20 mm-es süllyedő Red army-val csaliztam és kizárólag bojlival etettem, koncentráltan 10 szemet szórtam a horog köré.

A nyerő szerelék

Behúzás után éppen Ritter Zoli barátommal beszélgettünk az Facebook-on és meséltem neki, hogy éjfél óta egy kapást leszámítva teljesen megállt a hal. Ő már horgászott ezen a tavon és azt mondta, hogy ez így is lesz még egy ideig, de délelőtt 10 óra körül újra el fognak indulni. Hamarosan kiderült, hogy igaza volt. Éppen a reggeli után pakoltunk el, mikor felrobbant a balos botom. Folyamatos húzós kapással visított a kapásjelző, amíg fel nem vettem a kontaktust az ellenfelemmel. Éreztem, hogy jóval erősebb, mint az előzőek voltak, biztos voltam benne, hogy nem a 8-10 kg körüliek közül való. Folyamatosan oldalazott, csak méterről méterre sikerült visszahúznom a stéghez, de itt még nem volt vége, nem engedte magát felemelni a fenékről. Bő 10 perc kellett még hozzá, hogy meglássam és megmerítsem. Amint megpillantottam, biztos voltam benne, hogy súlya eléri a 15 kg-ot.

Nem tévedtem, súlya túl volt a 15 kg-on. Nagyon örültem neki. Néhány fotó után úszhatott tovább, én pedig visszavittem a szerelékemet a nyerő helyre. Délutánig még fogtam néhány kisebb pontyot, közben úgy döntöttem, hogy nem teszem ki Vikit még egy ilyen kényelmetlen éjszakának. Az autóban kényelmetlen volt, a sátorban pedig fázott volna, ezért a mondtam neki, hogy kezdjünk el pakolászni és lassan induljunk el haza. Robi felajánlotta, hogy hoz nekünk sátorfűtést, de úgy láttam jobbnak, ha inkább nem maradunk éjszakára. Ez volt az első horgászata, nem akartam, hogy rossz emlék legyen neki. Közben elkezdtek gyűlni a viharfelhők is, ezért gyorsítottunk a pakoláson és útra keltünk.

Először a vízparton

Közeleg az eső

Összességében egy sikeres horgászatot zártunk. Alig 30 óra horgászat alatt egy ismeretlen tavon 12 db pontyot fogtunk, közülük több 10 kg körüli volt, 1 db pedig 15 kg feletti. A favorit csali a Red Army volt süllyedőként és hóember formációban egyaránt. 11 ponty a szemközti nádfal elől érkezett, a 80 cm-es vízből, mindössze egyet sikerült fogni a mederből.

Hazafelé úton megbeszéltük, hogy jövő tavasszal mindenképen visszatérünk még ide egy hosszabb horgászat erejéig. A túra után hazavittem Vikit, én pedig Kiskunlacháza felé vettem az irányt, hogy csatlakozzak Tomi barátomhoz, aki a Napsugár 2 tavon horgászott, de ez már egy másik történet.

Üdvözlettel: Borics Péter, Fülpesi Viktória

Carp Friend Baits Team - Barátságban a halakkal