Egy rekordom krónikája

Akik ismernek tudják, hogy kizárólagosan finomszerelékes horgász vagyok, azon belül is a feeder technika az, ami a szívemhez közel áll. Az év nagy részében kizárólagosan kis csalikkal csalizom method kosárba rejtve. Ez a módszer nem a szelektálásról szól, inkább a folyamatos halfogásról, legyen az bármekkora is. Ám az idén eldöntöttem, hogy 1-2 peca erejéig megpróbálom a nagyobb csalikat, amiket eddig elkerültem.

Ezek nekem a 16mm-től nagyobbak. Az idén többször is kaptam Csabitól pár szem nagyobb méretű bojlit. Most jött el az ideje, hogy elővegyem s egy több napos pecát ezekre a csalikra építve megpróbáljam, hátha el tudok velük csípni néhány darabosabb halat. Mivel csak feeder botjaim vannak, így ezekkel kell megoldanom ezt a pecát is. Az időpont május első hétvégéjére esett, egy szombat reggeltől vasárnap estig tartó horgászatot terveztünk öcsémmel.

Szombat reggel korán keltem, hogy én lehessek az első a Bonnyai tavakon, aki helyet választ. Mivel itt nem lehet előre lefoglalni, így mindenki oda ül, ahova szeretne vagy ami maradt. Én voltam az első, így örömmel foglaltam el a tó közepét és megkezdtem a kipakolást. A helyet már jól ismeretem, ezért nem is volt kérdés hogy a tó közepén található bója az, amit meg fogok etetni, majd később a végszerelékeim is itt landolnak majd. Az etetésem kukorica csíra pelletből, bojliból, halibut pelletből és apró magokból állt.

 

Egy rekordom krónikája

 

Botjaim közül a két legerősebbet vittem magammal, egy 390-es és egy 420-as extra heavy feeter botot, végszerelékemet sem bonyolítottam túl. Mivel a feeder botokról beszélünk, ezért egy viszonylag kicsi 50 grammos inline bordás ólom került fel a dobóelőke végére, melyhez egy quick chanege gyorskapocshoz egy rövid 10 centis előkére egy 8-as horgot kötöttem. A horogra természetesen, most is CFB termékek kerültek. Azon belül is oldódó és főzött bojlik, valamint fluoro popupok. Bojlikból a kicsi 10-es mérettől egészen a 30-ig.

 

Egy rekordom krónikája

 

Egy rekordom krónikája

 

Egy rekordom krónikája

 

Egy rekordom krónikája

 

Egy rekordom krónikája

 

Egy rekordom krónikája

 

A táborhely felállítását és az etetést követően csatlakozott hozzám az öcsém is, majd kezdetét vette a 30 órára tervezett horgászat. A stratégia az volt, hogy az etetést és környékét horgásszuk. Viszont a főzött csalikkal ellátott botokat nem bolygatjuk, hisz azok napokig is bírják. Hál istennek, erre nem került sor, mivel hamar megérkeztek az első jelentkezők. Az időjárás számunkra kedvezően alakult, hisz a május elejének megfelelően közel 20 fokos nappali hőmérsékletre számíthattunk. A nap folyamán rengeteg halat fogtunk, átlagban 2-4 kilósakat, a halak kapó kedvén nem látszott meg, hogy ívás időszak van, halkan jegyzem meg hogy ettől az elején kicsit tartottam, de a halak nagyon aktívak voltak. Néha beesett egy- egy nagyobb példány is, de a bűvös 10 kilós határt sajnos nem sikerült elérnünk.

 

Egy rekordom krónikája

 

Egy rekordom krónikája

 

Egy rekordom krónikája

 

Egy rekordom krónikája

 

Egy rekordom krónikája

 

Egy rekordom krónikája

 

Egy rekordom krónikája

 

Egy rekordom krónikája

 

Egy rekordom krónikája

 

Egy rekordom krónikája

 

Bizakodva vártuk az éjszakát, mivel Bonnyán csak ezen a szombattól lehetett éjszaka horgászni, így nem volt semmi információnk, hogy a halak mennyire aktívak a sötétben.

Sajnos a sötéttel együtt megérkezett a rossz idő is. Dörgött, villámlott és folyamatosan szakadt az eső, így arra a következtetésre jutottunk, hogy elő a nagy golyókat és csak akkor bújunk elő a sátorból, ha csipognak a jelzők. Ugyan a jelzők egész éjjel némák maradtak, de ezt most egy cseppet sem bántuk. Hajnalban fél 5 fele ébredtem és láttam a vihar elvonulóban volt, így csalit frissítettünk és reménykedtünk egy mozgalmas reggelben. A szomszédoktól hallottuk, hogy őket többször is megtépte az éjjel Godzilla, ami a Bonnyai tavak legnagyobb békés hala egy 42 kilós Beluga. Ekkor még én is úgy gondoltam, hogy nekem sem lenne ellene semmi esélyem a feeder botjaimmal. A csali frissítést követően kisvártatva újra halat fáraszthattam, ezért arra gyanakodtunk, hogy a vihar lehetett a ludas abban, hogy az éjszaka eseménytelenül telt. Reggel 7-ig sikerült még körülbelül 10 db pontyot fogni, mikor is Öcsémnek menni kellett, így összepakolt és elbúcsúzott. Én folytattam tovább és már azon gondolkodtam, hogy az éjszakai pecához felszerelt elektromos jelzőket leveszem és visszateszem a feeder bottartó fejeket, de előtte még egy pillanatra átmentem a szomszédokhoz, akik most jártak itt először és pár hasznos infóval próbáltam segíteni. Majd visszatekintek és látom, hogy valami vadul húzza a nyelető féket, a jelző meg visít. Gyorsan odarohantam majd ráemeltem a botra és ekkor szembesültem vele, hogy nagy hallal van dolgom, hisz majd kikapta a kezemből a botot. Gyorsan a fékhez nyúltam és lazítottam rajta, mondván had menjen, ha menni akar. Felmentem a mellettem lévő stégre hogy onnan fárasszam a halat, amikor a tó közepén feljött és megláttam a sötét szinte fekete hátát ekkor tudatosult bennem, hogy ez a BIG, a Godzilla, a 42 kilós beluga, aki az éjjel több emberrel is kibabrált. Még ekkor is azt gondoltam, hogy nem fogom tudni kifárasztani, mivel fele olyan erős a felszerelésem, mint azoknak a bojlis kollégáknak, akiknek esélyt sem adott. Úgy voltam vele, hogy megpróbálom lesz ami lesz, a féket megpróbáltam a legjobban beállítani és felvettem vele a kesztyűt. Körülbelül fél órája birkózhattam vele, mikor a halőr megérkezett hozzám és a környezetemben mindenkit megkért, hogy vegyék ki a botjaikat vagy be se dobják amíg tart a fárasztás. Kisvártatva Udvaros Péter tógazda is megérkezett, hogy segítsen, ekkor már gyülekeztek mögöttem az emberek, mindenki szerette volna látni ezt a csodálatos halat, megmondom őszintén, én is. Már közel másfél órája ment a harc, mikor éreztem, hogy fárad, de már én is, ekkor gondoltam rá először, hogy ez meglesz, már nincs ereje erősen nekirugaszkodni, már csak vonszoltatja magát. A part közelébe érve, Peti a tógazda, mellcsizmával már bent várta, hogy egy nagy pokrócra fektessük és kivigyük a partra, még ha csak egy kis időre is. Végül teljesen elfáradva ért a partra, ketten megfogták, majd a partra vitték, míg én a botommal a kezembe kísértem őket. Ahogy közelebb ért láttam, hogy több szerelék is „ékesíti” de azt csak a parton vettük észre, hogy a horgom kipattant a szájából és belegubancolódott a vontatott szerelékekbe és végül így fárasztottam ki. Gyorsan megszabadítottuk a nem kívánt koloncoktól, majd kis vízzel lemostam. Gyorsan csináltunk pár képet a parton, majd visszavittük a vízbe. Kis hezitálás után úgy döntöttem, bemegyek és fürdöm egyet a hallal még akkor is, ha borzasztó hideg volt. Készítettünk még néhány felvételt és útjára engedtem Godzillát, aki annyira elfáradt, hogy szinte meg sem mozdult, míg a parton tartózkodott. Kicsit segítettem neki az elindulásban, párszor a farkánál fogva megmozgattam a vízben, míg önerőből el nem úszott. Ezután kikecmeregtem a vízből és egyből indultam is átöltözni a sátramba.

 

Egy rekordom krónikája

 

Egy rekordom krónikája

 

Egy rekordom krónikája

 

Egy rekordom krónikája

 

Egy rekordom krónikája

 

Egy rekordom krónikája

 

Egy rekordom krónikája

 

Egy dologról nem beszéltem még, hogy mi volt a csali. Természetesen CFB bojli volt a horgon, mégpedig a Red Army fantázianevű, annak is a stabilizált változata, amit Carp stimulate liquidben áztattam

Egy rekordom krónikája


Örökre szóló élmény volt egy ekkora hallal küzdeni és jó esély van rá, hogy ez életem legnagyobb békés hala, amit sikerült ezen a napom kifognom. Persze nem felejtem el, hogy nem kis szerencse is kellett ehhez, sőt inkább szerencsés dolgok sorozata. Annyira az élmény hatása alá kerültem, hogy a továbbiakban már nem is horgásztam, inkább elmentem beszélgetni, kicsit megosztani az élményemet másokkal, majd összepakoltam és hazajöttem.

Végül köszönetet kell mondjak néhány embernek, akik segítettek eme rekord megszületésében. Először is Egyed Zoltánnak a Bonnyai tavak halőrének, aki végig ott volt mellettem és segített mindenben. Továbbá köszönöm a Bonnyai tavaknak és Udvaros Péternek, hogy esélyem lehetett ekkora halra horgászni. Továbbá köszönöm a CFB-nek és Horvát Csabinak a támogatását és a jó csalikat. Valamint köszönöm neked kedves olvasó, hogy elolvastad eme beszámolót, így talán sikerült átadnom az élményemből egy keveset.

Barátságban a halakkal!

 

Írta: Szél Gábor

Fotó: Szél Gábor, Szél Zsolt

Carp Friend Baits Team - Barátságban a halakkal

Vonalban