Tavaszi túra a Balatonon

A testvéremmel karöltve terveztünk egy balatoni horgászatot március közepére. Az érkezés időpontja előtt két héttel jártam a nagy víznél, ahol a lehetséges partszakaszokat mustráltam, illetve próbáltam minden horgásszal váltani pár szót, aki az utamba akadt. Viszont a végsőkig nyitott maradt a lehetőség, hogy melyik részt választom. Végül a déli part Berényi szaka mellett döntöttem. Megérkezésünkkor jelentős szembe szél fújt és az eső is el-eleredt, éppen ezért nem is erőltettem a vízre menetelt és a bójázást. Már jócskán besötétedett, amikor tudtam vállalni a megfelelő helyek kiválasztását és a szerelékek elhelyezését.

 

Tavaszi túra a Balatonon


Az egyik botomon saját készítésű krillbojlit kínáltam fel 24mm méretben és a horogtól cirka 50m-re 5kg CFB Krillbojlit szórtam szét jelentősen nagy területre. A Másik előkém annyiban változott, hogy a hajszálra egy kagylós csali került szintén nagyobb méretben, az etetést pedig hasonlóan oldottam meg, viszont itt a Deep Sea World golyókat alkalmaztam. A bátyám hasonló képen dolgozott, annyi különbséggel, hogy az egyik szerelékén a Cream Dream ékeskedett, amit egy szem pop up bojlival tette vonzóbbá. Az első éjszakánk nyugodtan telt, aminek meglehetősen örültünk is, mert a szél és az egész napos pörgés kiszipkázta minden energiánkat. Másnap reggel nagyon korán keltem, mert szerettem volna a gőzölgő kávémmal a kezemben csodálni a napfelkeltét, és ahogy az óriási vízfelület narancssárga köntösbe öltözik. Lélegzetelállító látvány az egészen biztos. Sokan elsiklanak e csodák felett, mert csak a nagy halak hajszolása a cél. Pedig ez nem erről szól, ez annál sokkal több. Az egész nap szintén kapás nélkül telt, viszont volt időm egy kicsit figyelni a vizet, ami a Balaton tekintetében számomra mindig nagy élmény. Azt értem ez alatt, hogy órák alatt olyan változásokra képes, ami a hazánkban lévő más tavakra nem jellemző. Elkövetkezett az éjszaka, elég korán nyugovóra tértünk, ellenben korán is keltünk, mert a testvérem jobb oldali Creammel csalizott botján kapás jelentkezett. Hamar kaptuk magunkat és csónakba szálltunk. Fogytak a méterek egyre közelebb kerültünk a 350m elhelyezett bójánkhoz. Az előtét zsinór csomójának jellegzetes hangja mindig egy megkönnyebbülést jelent egy kagylóktól hemzsegő vízen. A halunk nem sokáig ugyan, viszont keményen védekezett, míg a hálónk rabjává vált. Bátyám keze lába remegett, láttam, hogy a koncentráció átvette az irányítást a teste felett. Jó volt látni, hogy milyen nagy élmény volt számára, az első balatoni halának a megfogása.

 

Tavaszi túra a Balatonon


A következő reggelen szinte percre pontosan megismétlődött az előző napi kapás. Bot ugyanaz, csali ugyanaz, és a hal is mintha ugyanaz lett volna. 72 óra telt el, de az én szerelékeim érintetlenek maradtak. Ekkor döntöttem úgy, hogy átköltözöm 500m-el tőlem jobbra, a nádas másik oldalára. Nem tagadom, kaptam némi segítséget a helyiektől, hogy a kiszemelt hely előtt kb. 350-400m távolságban van egy kőszórás, amit vastagon kagyló szokott borítani.  Egyébként példa értékű volt, ahogy az ott és a környéken élők viselkedtek velük. Segítőkészek, beszédesek, és kedvesek voltak. Nagyon sok időt töltöttem azzal, hogy feltérképezzem a meder köves részét, csaknem 4 órát a vízen voltam. Nem sokkal később a szerelékeket is elhelyeztem. Szintén nagyobb mennyiséget etettem a szórás környékére. Javában benne voltunk az estében, mire minden a helyére került. A következő reggelen társam jelzője ébresztett bennünket. A párás, csípős hajnal halunk nem sokkal volt nagyobb, mint az előző társai. A nappal csendesen telt, amikor a szél észak-nyugatiról, dél-délkeletire váltott. 12 óra leforgása alatt a vízszint előttünk 15cm kisebb lett, mert a szél áttolta a vizet az északi partra. Közeledtünk az utolsó éjszakához, amikor majd 5 nap után a számomra rég elfeledett hang megszólalt. Kapásom van… Mentőmellény fel, combcsizma fel és már rohantam is a csónak felé. Lassan, de határozottan csévéltem a zsinóromat, aggódtam, hogy a kagylóval vastagon borított kövezés el ne vágja a zsinórom. Közeledtem és láttam, hogy halam jócskán elhagyta már a veszélyes területet, így félelem nélkül kezdhettem meg a fárasztást. Egy jó időnek el kellett telnie, hogy először megpillantsam a méretesebb tükröst. Meg van kiáltottam fel és diadalittasan húztam magamhoz a merítőt. Gyönyörű motyogtam magamban. Megszabadítottam a vastól, és beemeltem a benedvesített matracomra. A szereléket visszahelyeztem és már csak pár szem csalit szórtam azt is ritkásan. A halat mérlegeltük és párszor csattant a fényképező is.

 

Tavaszi túra a Balatonon

 

Nagyon boldog voltam. Sejteni sem mertem, azt, ami ezután következett. Mindkettőnk botja felváltva volt akcióba, reggelre egymás után állhattunk az objektív elé, a szebbnél szebb halakkal.

 

Tavaszi túra a Balatonon

 

Tavaszi túra a Balatonon


Ahogyan fotóztunk, a balos botomon egy feltűnően erős, húzós kapás jelentkezett, ami miatt a képek készítése háttérbe szorult. A combcsizma még rajtam volt, így azonnal tudtam a hal után eredni. Komoly hullámok korbácsolták a vizet, a szél jelentós erejű volt. Meglepődés, mert az orsómon nem tudtam egyet sem tekerni, pedig már jócskán elhagytam a parttól a 100m-ert. Tudtam, hogy Ő az, akiért jöttem. Elhaladtam a bójám mellett és csak ritkán tudtam zsinórt csévélni. Aggódás lett úrrá rajtam, mert az 550m - re lévő mesterséges akadótól már csak pár méterre voltam és a 30m előtétet még csak nem is láttam. Ekkor döntöttem úgy, hogy a csónakommal nagyobb ívben kerülőm az akadót és a bot végét mélyen a vízbe mártottam. Tervem sikerült, túljutottam a veszélyes szakaszon, ami azt jelentette, hogy kb. 600-650m-re voltam már parttól. Akkor pillantottam csak meg a kagylóálló előtétet. Lassan akart az a csomó közelíteni a dobhoz, de még mindig higgadt maradtam és a koncentrációm sem hagyott alább. Feltűnt előttem a hatalmas teste...Egyszerre az orsó dobjához kaptam, hogy lazítsak a féken, láttam, hogy nem mindennapi hallal van dolgom. Még közel 15 percig küzdöttem ellenfelemmel és az elemekkel, amikor a merítőmet alá tudtam tolni. Elsőre nem tudtam a csónakba emelni, kicsit jobban neki kellett készülnöm, hogy a nagy tükröst a vizes matracra emeljem. Ekkor ökölbe szorított kezemet diadalittasan az égbe emeltem. Heroikus pillanat volt. A parthoz érve testvérem már várt, minden elő volt készülve a fogadtatásunkra. A fantasztikus példány fáradtan hevert a matracon, de talán tudta, hogy Ő ma itt nem lesz lakoma. Leírhatatlan élmény volt a kezemben tartani egy ilyen csodálatos halat, és mindezt úgy, hogy napokig vártam kapás nélkül. Ez koronázta meg a pillanatot igazán.

 

Tavaszi túra a Balatonon

 

Tavaszi túra a Balatonon

 

Úgy gondolom, hogy a Balaton még mindig nagy kihívás jelent bárki számára, az itt megfogott halak nagy részének még nem ütötte horog a száját. Még ami nagyon fontos, hogy, a nagy víz elképesztő dolgokra képes, hatalmas hullámok, kiszámíthatatlan áramlási viszonyok, és még rengeteg dolgot lehetne sorolni. Mindenkit csak arra tudok bíztatni, hogy küzdjön meg az elemekkel a Balatonon, és lakóival, mert páratlan, megismételhetetlen élménnyel lehet majd gazdagabb.


Sporttársi üdvözlettel,

Antal Balázs

Carp Friend Baits Team - Barátságban a halakkal