Viszatérés Ecsédre

Visszatérés Ecsédre 

 

"Az elmúlt 2 évben május végén nagyjából egy állandó összetételű csapat pecázott a tavon. Sajnos ezeken a túrákon nem tudtam részt venni. Idén azonban lehetőségem nyílt ehhez a társasághoz csatlakozni és 1 hetet eltölteni a Vèg-tó partján. A 10. állás jobbról volt az a terület, amit meghorgászhattam. Nagy elvárásaim nem voltak, mivel az előző két évben nem sok sikerrel kergették a pontyokat ezen a helyen horgászó ismerőseim. De a lényeg, hogy a számomra legkedvesebb bányatavon horgászhattam ismét!

Indulás előtt 2 héttel rendeltem pár kiló 24-es bojlit. Corn+, Black Jack és Smoky Fish ezen a tavon már többször bizonyítottak, így most is rájuk esett a választásom. Úgy vágtam neki az egy hetes túrának, hogy ne legyen nagyon rossz időnk, és ha lesz 4-5 kapásom, – amiből sikerül egy 20 fölöttit fogom – már elégedett leszek. 

Szombaton nem is indultam korán, dél elmúlt mire megérkeztem. A többiek már a büfében beszélgettek. Csatlakoztam hozzájuk egy "kötelező" pálinka kíséretében. Gyorsan bepakoltunk, de akkora szél fújt, hogy nem mentünk vízre bójázni. Szép lassan berendeztük a faházat, minden a helyére került. Felszereltem a botokat, megkötöttem az előkéket. Kb. 10 éve ugyanolyan végszereléket használok. Ami egyszer bevált, azon nem változtatok. Gardner Subterfuge Super Stiff fluorocarbon előkezsinórból viszonylag hosszú, 25-30 cm-es előkéket készítettem. 2-es Gardner Wide Gape horgok kerültek a szerelékek végére. Este 7 óra után úgy döntöttünk, hogy etetőhajóval húzunk be. Megbeszéltük Istvánnal, (aki a héten a társam volt), hogy első éjszaka úgysem szokott kapás lenni, alszunk egy nagyot és korán radarozunk, immár csónakból. Mielőtt megélénkül a szél, megjelöljük a helyeket. De nem minden a terveink szerint alakult. Ugyanis éjszaka 3 kapásunk is volt, melyből sikerült fognom egy 19 kilós tövest. A csali Corn+ dupla 24-es volt. Ez a kapás a parttól mindössze 25 méterre, az 5 méteres vízbe behúzott botomon volt jobbról, a part menti sekélyebb rész és egy 9 méter mély árok találkozásánál.

Reggel 5 körül már vízen voltunk. Azt a helyet, ahonnan a kapás jött, természetesen lebójáztam. Csak akkor láttam, hogy az előttünk lévő területet 25-30 méter széles sávban teljesen beborítja a hínár. A meder aljáról felnőve 1-1,5 méter hosszú növényzet nehezítette a horgászatot. Csak az 5 méternél mélyebb területek voltak tiszták. 

 

Mivel érkezésünk napján, a nagy szélben hatalmas pontyok fürödtek előttünk ezen a területen, így ezt próbáltam meg elsősorban meghorgászni. A második bójámat is ugyan abba a távolságban helyeztem el csak a ponton elé, szintén 5 méteres vízben. A középső bójám került csak távolabb 6 méteres mélységbe, a már említett árok túlsó oldalára. Ezen a napon szerencsére már kicsit mérséklődött a szél. Épp csendes pihenőt tartottunk, amikor dél körül megszólalt a Smoky Fish-el csalizott felszerelésem jelzője. Mire István felébredt, már a botnál voltam. A balos és a középső bójám között volt egy nagy fa a vízben, ezt egy H bójával külön megjelöltem. A hal ennek az akadónak az irányába indult el, de addig a pontonon maradtam, amíg nem tudtam visszafordítani. Ezt követően már a csónakban voltam, amikor a ponty összeszedte először a bójámat, aztán István jobb szélső felszerelését. Ekkor kikiabáltam a társamnak, hogy nem tudom mekkora, de nagyon erős! Sikerült a másik szereléktől megszabadítanom és a bóját is jó húsz méterrel arrébb elhagytuk. A sok hínár miatt próbáltam a felső vízrétegben fárasztani, de ez nem mindig sikerült. Amikor megláttam a ponty hátat a tiszta vízben, biztos voltam benne, hogy 25 fölött lesz. Nem volt hosszú hal, ellenben nagyon vastag. Merítést követően – a vízben hagyva a halat – kicsónakáztam. Itt jelenleg az a szabály, hogy halat nem lehet kivenni a csónakba. A pontonra sem lehet felvinni, csak a vízben lehet, itt kell fotózni is. Ekkor már nagyon izgatott voltam. De a mérlegelés nem ment simán, a digitális mérleg a napon maradt és elsötétült a kijelzője, volt még kettő nálunk. Hoztunk egy másikat. Addig a hal a vízben pihent. A ponty a mérlegelővel és merítőhálóval együtt épp, hogy nem érte el a 35 kilót. Ettől én annyira izgatott lettem, hogy elkezdtem kapkodni. Minél hamarabb szerettem volna elengedni a halat. Gyorsan hoztam a telefonomat és mentem a vízbe. Amíg a halat a vízben levő bölcsőbe helyeztük, a telefonom is túlmelegedett a pontonon, nem lehetett vele átmenetileg fényképezni. Ezt követően mégis készítettünk pár fotót. Nagyon nehéz volt kézben tartani a halat, olyan vastag volt, hogy a vízben állva alig tudtam átfogni és megemelni a matracról. Bevizeztem a pólómat és magamhoz fogtam, matrac nélküli fotót pedig nem is készítettünk. Sajnos a kapkodásom következtében nem is igazán születtek jó képek, de az élmény megmarad egy életen át. 

Visszamértük a mérlegelőt és a merítőt. 32,5 kiló volt a tükrös nettó súlya. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy pont ezen a túrán sikerült átlépnem azt a bizonyos bűvös határt, ráadásul már az első napon!

Társam is fogott közben két pontyot 12 és 15 kilóval. Éjjel megint a balos bójáról jött egy kapás. Próbáltam ezt a halat is visszafordítani, mielőtt a csónakba szálltam volna, de néhány másodperc után kipattant a horog a szájából. Itt említenék pár szót az etetésemről. Ezen a tavon csak 10-15 szem 24-es bojlit szoktam bedobni, nem túlzottan koncentráltan a bója köré. Csalizni pedig dupla 24-es süllyedő bojlival szeretek. Így kevesebb kapásom van, de elég jól tudok szelektálni vele! Most azonban a balos, stég előtti bójára halibut pelletet is etettem, alkalmanként kb. fél kilót. Még ugyanazon éjszaka második kapására ezért is lehetett magyarázat egy harcsa. Sikerült egy közel méteres példányt fognom. 

A következő nap kapás nélkül telt. De este igazi tükör víz volt, amit frissítéskor nagyon szeretek. A törpe szerencsére még nem nagyon rágott, de ettől függetlenül minden nap etettem és frissítettem a felszereléseimet. Mivel teljes szélcsend volt, a jobbos bójámnál a csónakból szépen ki tudtam tapogatni a hínármező között egy tiszta területet. Mivel csak pár szem boljit szórtam, így szerettem volna, ha azok az előkém közelében maradnak, nem gurulnak el az egyenetlen aljzaton. 15-ször biztos leengedtem a felszerelésemet, – ezzel is tapogatva a területet – mire úgy gondoltam most már jó helyen lesz. Ezt a műveletet szélben sokkal nehezebb ilyen pontossággal kivitelezni.

Az éjszakát átaludtuk kapás nélkül. Fél 8 körül éppen felébredtem, Istvánnal talán két szót sikerült váltanom, amikor az előbb említett jobb oldali botom jelzője megszólalt. Kipattantam az ágyból és ugrottam a csónakba. Gyorsan a bójához értem, nem sok növényt szedett össze a damilom. Ez a hal is nagyon erősen tartotta magát, fogalmam sincs hányszor kerülte meg a csónakot. Amikor megpillantottam megint az járt a fejemben, hogy 25 fölött lesz. Mikor felfeküdt, alá toltam a merítőt. Kiakasztottam a horgot a szájából és elindultam kifelé. István, amikor meglátta mosolyogva szólt: ez is 30 fölötti! És igaza lett! 30,7 kg volt a spanyol. Csali a Corn+ volt.

Az első nagy hal után Bálint – aki a hatos álláson horgászott – megkérdezte, hogy miért nem szóltam neki? Van fényképezőgépe és szeret is fotózni. Szívesen átjött volna. Szóval most hívtam, és amíg ideért beöltöztem, mivel hűvös volt, csepergett az eső. (És a képeken is jobban néz ki egy melles csizma, mint egy alsónadrág.) Itt már átgondoltabb fotózás volt, így szuper fotók készültek, amit ezúton is szeretnék megköszönni Bálintnak! 

 

17 éve kergetem a pontyokat, de még nem sikerült 30 kiló fölötti pontyot fognom. Most pedig 2 napon belül kettőt is. Fantasztikus érzés volt! 

 

Aznap volt még egy kapásom. Egy szép, egészséges, aranysárga nyurgát fogtam 21,5 kilóval Smoky Fish bojlival.

Szerdán Istvánnak jött még egy közel 19 kilós tövest.

Csütörtökön hajnalban egy erős, húzós kapás ébresztett három óra körül. Nagyon álmosan csónakba szálltam és elindultam. A bója körül értem utol a halat, de a szél miatt a motort ismét bekapcsoltam. Nem tudom pontosan visszaidézni az eseményeket, de valahogy át szerettem volna venni a botot egyik kezemből a másikba, miközben a motort is irányítottam. Ez nem sikerült tökéletesen, mert kiesett a bot a kezemből és a hal azonnal behúzta az 5 méteres vízbe. Ahhoz képest milyen álmosan kezdtem a fárasztást, elég gyorsan utána vetettem magam a botnak. Nem ugrottam a vízbe, de olyan sebességgel nyúltam a bot után, hogy a térdem rendesen lehorzsoltam, és a csónak fartükrét mellre vettem. Napokig kék volt a mellkasom. A lényeg, nyakig a vízben kotorászva elértem a bot véget és fel is tudtam húzni. Ezen művelet alatt a szél elfújta a csónakot és az akadót jelölő bójám mellett találtam magam. Ekkor megpróbáltam felhúzni a halat, de elszakadt az előkém. Vizesen, csalódottan csónakáztam kifelé. De örültem, hogy a felszerelésemet legalább megmentettem. Megmagyarázhatatlan, hogyan követtem el ilyen hibát? Átöltöztem és lefeküdtem aludni, csak később húztam újra a felszerelést. 

Ezen a hajnalon még Istvánnak is volt egy kapása. Elindult a csónakkal a halra, de hamar kiderült, hogy nem egy ponty van a horgán. A főzsinór ugyanis egy csuka szájában volt keresztben, és ahogy úszott vele, ez csinálta a kapást. Fogó segítségével lehetett csak "leakasztani".

A túra hátralévő részében már nem történtek velünk hasonló sztorik. 

Jött még 3 db 15 kiló körüli nyurga, melyek nagyon erősek voltak, élmény volt a fárasztásuk. A kicsit körülményes vízben való fotózás miatt kép azonban nem készült róluk, a merítőből visszaengedtem őket.

A középső, kicsit távolabbi bójám ezúttal nem adott halat, azonban így is 10 kapásig jutottam. 8 halat sikerült megfognom. Az 1 hetes peca egyéb elfoglaltságaim miatt csak 6 naposra sikeredett. De így is boldogan pakoltam haza.

Istvánnak itt is szeretném megköszönni, hogy amikor kellett, mindig ott volt és segített ezen a hihetetlen túrán! (Ő nem igazán szeret fotókon szerepelni, ezt ebben a cikkben is próbáltam tiszteletben tartani.) 

 

Ha összegezni kellene, azt mondanám: 

A horgászat előtt egyáltalán nem számítottam arra, hogy pont most fogok majd ekkora halakat a kezemben tartani, de mindent megtettem azért, hogy esélyem legyen őket megfogni! Ugyanúgy készültem erre a horgászatra is, mint az elmúlt 15 év bármelyik ecsédi túrájára. A tóparton figyeltem a vizet, a halak mozgását. Próbáltam ennek megfelelően kialakítani a meghorgászott területeket. Talán már az íváshoz készülődtek a nagy pontyok és ezért tartózkodtak előttünk a viszonylag sekélyebb és hínáros részen. Még valamit ne felejtsünk el, szerencsém is volt! A tóban élő néhány 30 fölötti példányból kettőt is sikerült becsapnom. Ehhez az is kellett, hogy jókor legyek jó helyen. Nagyon szeretem az ecsédi tavat. Hiszem, hogy ezért is olyan kegyes hozzám ez a tó minden alkalommal. 

Sosem kergetem a rekordokat. Persze minden pontyhorgász szeretne minél nagyobb pontyokat fogni, - köztük én is – ez is a bojlis horgászat lényege. De erre nem görcsölök rá, megpróbálom élvezni a horgászatot olyan helyeken is, ahol már a 10 vagy 15 kilós halak is nagynak számítanak. Védjük a természetet, és becsüljük meg a kisebb halakat is, legyen idejük megnőni. Ezt próbálom átadni a gyermekeimnek is. A lényeg, hogy élvezzük, amit csinálunk! Érezzük jól magunkat bármiféle teljesítménykényszer nélkül.

A túra mindkét nagy pontyát már több mint 10 évvel ezelőtt is sikerült megfognom. Azóta eltelt hosszú idő ellenére ma is szépek, egészségesek és már 30 fölöttiek. Sok pontyhorgász számára szereztek már örömöt. Éppen ezért vigyázzunk a halakra, hogy ezeket az örömöket még sokan, sokáig átélhessék."

 

#cfbteam #carpfriendbaits

www.cfb-shop.hu