Épp csak hogy kipihentünk ez előző megmérettetés fáradalmait, máris a következő előmunkálataiban találtunk magunkat. A következő próbatétel amit kitűztünk magunk elé az októberi V. Misel Zadravec Carp Baits Nemzetközi Kupa volt Pölöskén, ahol a versenykiírás szerint csak a csapatok három legnagyobb hala számított a végeredménybe. Ez az a rendszer ami egyébként legközelebb áll a szívünkhöz, ezért bár vittünk egy vödör magmixet, de főleg a bojlira helyeztük a hangsúlyt. Talán nem árulok el nagy titkot, ezúttal is Deep Sea World és Red Army mixből készült golyókkal pakoltuk meg a táskákat.

A hónap közepén, verőfényes napsütéssel megspékelt reggelen csaptuk össze kezeink csapatunk többi képviselőjével a vízparton. A verseny milyenségét is mutatni látszott, hogy a CFB három csapattal volt jelen a megmérettetésen. Roppantul jó hangulatú sorsoláson a zalaszentmihályi részen jutott nekünk egy szigetekkel és nagy kiterjedésű akadókkal tarkított viszonylag sekély öböl. Örültünk neki, arra számítottunk, hogy a beharangozott hidegfront és viharos szél megérkeztéig itt tartózkodnak pikkelyes barátaink.

A délutánt mint ilyenkor mindig, a szükséges előkészületekkel töltöttük. Kialakítottuk a tábort, feltérképeztük az előttünk lévő területet. Örömmel nyugtáztuk, hogy a szektorunk szélén végigfutott egy árok, ami kb. egy méterrel mélyebb, mint a szigetek és akadók környéke. A jósolt időjárás miatt azt feltételeztük, ha hirtelen le fog hűlni a víz, jobban kell fókuszálnunk a mélyebb részre. Két bója került is az árokba, amit már az első napon viszonylag nagy mennyiséggel meg is etettünk: ez kb. 5kg magmixet és 3kg bojlit jelentett bójánként. A másik két szereléknek a nagy kiterjedésű akadó és partszéli nádas között található, viszonylag akadómentes, kb. 10m széles folyosót szemeltük ki. Mivel itt már találtunk „kopogósan kemény” területeket, ide már nem szórtunk csak bojlit, a folyosó teljes szélességében. Már az esti szürkületben végül helyükre kerültek a végszerelékek is, 2-re dupla 20mm-es párolt Deep Sea World került, egy másikra ugyanez csak hóemberként csalizva, és végül az utolsóra szintén dupla 20mm-es párolt Red Army.

A első 24 órában minden a papírforma szerint alakult, 12db halat fogtunk a folyosóból melyek közül mind a szabályzat szerint előírt 5kg-os határ fölött volt, de mivel tudtuk, hogy nem lehet a kisebb halakkal jó eredményt elérni egy ilyen típusú versenyen, ezért csak 2db-ot tartottunk meg. Ilyenkor fölösleges a kisebb példányokat kitenni a „zsákolás” procedúrájának, hadd menjenek mihamarabb vissza az életterükbe. Szinte az összes halunkat az akadóból kellett kiszabadítanunk. Az egyik „kampózás” közben felhúztunk egy kb. alkarnyi vastagságú ágat, aminek üreges volt a közepe, telis-tele gammarusszal (tüskés bolharák). Ezért olyan kemény itt a terület, hisz terített asztal várja a megéhezett példányokat. Innentől csak a Deep Sea-t szórtuk erre a területre ugyanis a krill és rákkivonat miatt tökéletes erre a pályára.

A második 24-óra végére érezhető volt a hidegfront előszele, a kapások száma is kb. a felére csökkent az 1,7m-es vízben. Gondoltuk itt az ideje a váltásnak, így a frontokra kevésbé érzékeny Red Army került a mélyebb részekre. Éjszaka meg is volt az első vihar, sok esővel, hideggel és 90-100Km/h-s széllel. Természetesen a már rendhagyónak mondható éjszakai kapások most is érkeztek szépen sorban. Ilyen szélben egy gumicsónakban állva, mindig korrigálni kell a súlyponton, amit akár táncnak is nevezhetünk és mindezt az akadóban művelve igazán embert próbáló feladat. Ezért is kapta tőlünk a „Dzsungel csárdás” nevet. 

Reggel aztán jött a meglepetés: a nagy szél átkavarta szinte az egész tavat, viszont a mi kis öblünk sarkában párolgó víz jelezte, hogy ott bizony nem érte a szél és melegebb a többinél, sőt a vízfelszínt, mesebeli tájjá alakította az azon elterülő alga. Ismét következett a Deep Sea és már horgásztunk is tovább. A korábbi elmélet megdőlni látszott, miszerint a mélyebb árok fog működni. Az onnan érkező kapások teljesen megszűntek, így lassan kezdtünk minden erőnkkel a még mindig működő sekélyebb részekre fókuszálni.

Napi 6-8 halat mindig fogtunk és bár a mi nevünk szerepelt az első hely mellett, dolgoznunk kellett az ilyenkor legnehezebb feladaton, a szelektáláson. A 3 legnagyobb halunkból, a legkisebb kicsivel 10kg fölötti tömegével, nem igazán akart lecserélődni a mérlegelő lapunkról. A pop up-ok elhagyása után kicsivel fentebb ment az átlagsúly, de az etetés mellé 30m-el horgászás hozott csak minimális változást: két halat is tudtunk nagyobbra cserélni. Ennek ellenére is, az utolsó 24-óra kezdetén visszacsúsztunk a második helyre. Az utolsó éjszakát is viharban kellett töltenünk és ez még morcosabb volt mint az előző, így talán még jobb is, hogy a jelzőink mozdulatlanok maradtak, mert az ablakon keresztül figyelve öngyilkosságnak tűnt az esetleges vízre szállás. Reggel aztán már csak a pakoláson volt a sor, mivel 8- kor véget ért a megmérettetés.

Az eredményhirdetésre megérkezve minden csapaton látszott a küzdelem az elemekkel. Mindenkinek volt egy-egy jó sztorija és nem kevés vizes holmija. Mi is rengeteg új dolgot tanultunk, de a legfontosabb talán az, hogy folyamatosan alkalmazkodni kell a körülményekhez, merjünk változtatni, variálni.

Első helyen csapat társaink végeztem a CFB2 Team Lőrincz András és Kerner Gyula 

Gratulálunk srácok!

Második helyre befutottunk 

Carp Friend Baits Team Barátságban a halakkal és barátságban egymással a 3 CFB csapat együtt a verseny után

Verseny összesítése a végére

Reméljük lesz még alkalmunk ezen a csodálatos nagyon nehéz rapszódikus vizen horgásznunk.

Üdvözlettel :

Cseh Arnold & Dr. Tóbi Szabolcs & Bankó Milán

NEWZOO-CFB Team