Aki ismer minket az már tudja, hogy szeretjük a „nehezebb” vizeket és versenyeket. Mindig próbálunk olyan eseményekre eljutni ahol nem az a cél hogy több száz kiló halat fogjunk naponta, hanem az, hogy egyáltalán fogjunk. Idén az egyik ilyen esemény a II. Zalaszentmihályi Nemzetközi Bojlis kupa volt, aminek a település határában elhelyezkedő festői szépségű, 70 években befejezett tőzeg és mésziszap bányászat helyén keletkezett horgászparadicsom adott otthont. A fákkal, bokrokkal benőtt vízfelszín alól horgászt próbáló feladat egy-egy szebb példányt lencsevégre kapni.

Megpróbáltunk minél több infót szerezni arról, hogy mégis mire kell számítanunk. Ezekből az mutatkozott, hogy a fehér halak és törpeharcsák ostromát is állnunk kell majd valahogy a versenyen, ezért a 30kg-os csali limitet a következőképpen osztottuk fel: 15kg tigrismogyoró, 10kg extrémen chilis, jól kiszárított RedArmy és 5kg Deap Sea World mixből, GreenBeast aromával legyúrt golyó, hátha nem lesznek aktívak a kisebb halak.

A verseny színvonalát mutatta, hogy a sorsoláson sok kedves, ismerős arc köszönt vissza, jó pecások gyűltek össze. Kihúztuk a helyet, amiről annyi infónk volt, hogy van egy kis vízi tök „mező” ill. elérhetők mélyebb részek is. Már a csónakos beköltözéskor magával ragadott a látvány, úgy kellett kis „folyosókat” keresnünk a végeláthatatlan bokros között ahol átférünk egyáltalán, viszont mikor megpillantottuk ideiglenes otthonunk akkor teljesedett ki az érzés, ez a nekünk való pálya, jó peca lesz.

Másnap reggel, amikor elindult a verseny, megkezdtük a meder feltérképezését. Szinte mindenhol 3m körüli, vastag iszappal borított medret találtunk, viszont a kicsit balra található vízitök folt tövéből húzódott egy kb. 1m széles púp, ami keresztbe előttünk majd a tó közepe felé fordulva felezte ketté a szektorunk. A teteje egészen 1,8m ig kiemelkedett a mederből és szinte mindenhol kopogós kemény volt, így nem volt nehéz elhelyezni a szerelékeinket. Került a tök tövébe, a púp tetejére, oldalára és a nyílt vízre, kicsit iszaposabb részre. Más vizeken is ajánlott, de itt szinte kötelező az ólomklipszet visszavágni, hisz az akadó rengetegben ólmunk fog először beakadni ezért jobb, ha már a kapás után azonnal leold. Arra kell figyelnünk csupán, hogy ne vágjunk le túlságosan nagydarabot, mert akkor túl hamar old le a klipsz és nem végzi el legfontosabb feladatát, az önakasztást.

Nagy meglepetésünkre nem is kellett sokat várnunk az első jelentkezőre, aki mindent bevetett amit egy ilyen vízen be lehet. A zsinórt két helyről kellet felkampózni, egy tuskóról letekerni, a szomszéd szektorból visszahúzni, de végül sikerült szákba terelni a halat. Nagy volt az öröm, de nem is számítottunk arra, ami ezután következett. A reggeli mérlegelésig egy percet sem aludtunk, 80kg halat sikerült lezsákolnunk, köztük egy 17+-ost is. Az már látszott, hogy kiváló a tó halállománya, éppen ezért miután a délelőtti órákban csak két kisebb példány jelentkezett, kitámasztottuk a botokat a parton és aludtunk egy keveset.

A második este már közel sem volt ilyen eseménydús. Pár kisebb példányt sikerült csak fognunk annak ellenére, hogy egy marék tigris és kb. 10 szem bojli került csak a horgok köré. Volt pár súlyhatár alatti halunk is és egyértelműen látszott a halak táplálkozásán a másnapi hidegfront, ami egész napos eső kíséretében meg is érkezett. Innentől szinte folyamatosan változott minden: nappal elkezdte rágni a csalikat a törpe, viszont éjszaka csak pár kisebb pontyot sikerült „kipiszkálni”, és mivel a többi csapat szép halakat mérlegelt, agyalnunk kellett. Elhagytuk a tigrist és nem mentünk a vízre csalikat frissíteni csak kapásnál.. Működni látszott az elképzelésünk, így ezzel a módszerrel nappal is tudtunk jó halakat fogni. Ismét növeltük az előnyünk.

Érdekes, hogy nekünk csak a szeles idő volt alkalmas halfogásra, mivel valószínűleg ilyenkor keresték fel a mélyebb részeket a halak, tükörvíznél pedig inkább a sekélyebb mederben táplálkoztak. Ezekre az időszakokra próbáltunk fókuszálni. Szinte minden horgunkon RedArmy volt és szerelékeink között akadt olyan, ami 36óra után adott halat, ezért tóvízben előre beáztatott golyók vették át a hóemberek szerepét. Így rövidítettünk a kapások között eltelt időn.

Szerencsére, vagy épp a már kidolgozott stratégiánknak köszönhetően minden nap sikerült mérlegelhető halat fognunk. Aztán egyszer csak vége szakadt ennek a remek hétnek, sikerült megnyernünk a versenyt. Nagyon elfáradtunk, viszont abban mindketten egyetértettünk, hogy ilyen pecánk már rég volt. Folyamatosan variálni, változtatni kellett, alkalmazkodni a változó körülményekhez, ami ezúttal sikerült. A tó halállománya fantasztikus, kirobbanó erőben vannak a halak, a környezet pedig mesébe illő. Mi biztos meglátogatjuk még! Ezúton is gratulálunk minden résztvevőnek, jó peca volt!

Összefoglalva néhány dolog, ami fontos lehetett:

- lehetőségekhez képest minden infó begyűjtése egy ismeretlen vízről

- 2-3 alternatíva csalik és stratégia váltás kivitelezésére

- egy kampózóra biztos szükségünk lesz és az sem baj ha tudjuk használni

- kapáskor laza zsinórral megközelíteni ellenfelünk, így talán kevésbé fűzi le magát

- felismerni, hogy mikor lehet pihenni és mikor kell halat fogni

- talán sokaknak ez furcsa lesz, de ami a legfontosabb: fáradtan, amikor már attól rettegünk, hogy megszólal a jelző, akkor pihenni kell, mert verseny ide vagy oda „Nem büntetésből fogjuk a pontyot!”

Newzoo-CFB Team - Barátságban a halakkal