Mindig is különleges érzés fogja el a horgászt, amikor eljön az ideje egy hosszú pecának. Gondos felkészülést igényel, mind anyagiakban, mind fejben. Bennünk is ezek az érzések kavarogtak Horváth Dániel barátommal, amikor az egy hetes bányatavi horgászatunkra készültünk. Hetekkel a „nyaralás” kezdete előtt megkezdtük a felkészülést, mindkettőnknek egy célja volt: kifogni az adott körülményekhez képest legnagyobb, legkülönlegesebb pontyot.

Létezik egy vizecske, a Dél-Dunántúlon, egy víz, ami hatalmas méretével, mélységeivel minden horgász szívét megdobogtatja. Egy cirka 400 hektáros tavat nem könnyű kiismerni, sőt, megismerni se. Minden egyes „kirándulás” alkalmával más-más arculatát mutatja. A horgászat megkezdése előtt rengeteget töprengtünk társammal, hogy melyik részre kellene leülnünk. Ismertünk olyan részeket, ami már mindkettőnknek működött. Amolyan régi, jól bevált helyeket. Viszont mindkettőnk szeretett volna valami újat kipróbálni. Valami olyat, ami egész különleges érzést ad az itteni pecának, ez pedig nem más, mint: a Mohr Bagger!

Horgászhelyünk, mely nem mindennapi

Mindketten tudtuk, hogy a kotrógép közelsége friss vizet és táplálékbőséget nyújt a pontyok számára. Ráadásul a forró, nyári hónapokban a halak szívesen keresik fel a már-már extrém 14-15 méter körüli mélységeket is. Ez vezetett minket ahhoz, hogy kipróbáljuk magunkat a tónak ezen részén. Fontosnak tartom hozzátenni, hogy a tó környékén semmilyen jelzőtábla, illetve a szabályzat semmilyen pontja nem utalt rá, hogy az adott horgászhelyen ne lehetne horgászni. Fontos az is, hogy a kotrógépet, működő állapotában semmilyen formában ne közelítsük meg. Leállás után közelebb merészkedhetünk hozzá, de ilyenkor is legyünk óvatosak. A placcunkra délután 3 óra körül érkeztünk meg, a legnagyobb melegben. Mivel egy kopár hely volt, fejtörést okozott, hogy hogyan oldjuk meg, hogy ne kapjunk 2 napon belül napszúrást. Mivel ún. sörsátrunk nem volt, ezért a napernyők mellett döntöttünk. Így tettük kibírhatóvá a hőséget. Miután kipakoltunk és elrendeztük a helyünket, sátrakat felállítottuk stb., a délutánunk hátralevő részét a helykeresésnek szántuk. Egy ekkora méretű és ilyen változatos mederaljzatú tavon azt javaslom, hogy a végszerelékeinket különböző mélységekben helyezzük el. Míg Dani először egy 8,5-ös és egy 7,5-ös púpot kezdett el etetni, addig én egy 3 méteres, illetve egy 7 méteres kiemelkedést találtam. Ezek mellett mindegyikünknek volt „B” terve. Dani tervezett a partszélben pecázni, én pedig további platókat, töréseket kerestem. A púpoknak minden esetben az oldalát horgásztuk meg. Ez az a rész, ahol a kagyló megtapad, viszont a hordalék, iszap etc. lecsúszik. Véleményem szerint lényeges, hogy egy platóra kizárólag egy fajta bojlival etessünk. Szerintem a visszajáró pontyok egyre biztosabban fognak falatozgatni az etetésünkön, ha egyazon beltartalmú bojlit talál. Az elsőnek meghorgászott púpokra Green Sea, Red Liver, illetve Smoky Fish golyókkal etettem és csaliztam egyaránt.

Új csomagolásban, de a régi, megszokott minőségben.

Csalizás tekintetében nem tartom magamat beszűkült látókörűnek, szeretek új dolgokat kipróbálni, megkeresni a lehető legjobban működő variációt. Az etetésről még nem ejtettem szót. Minden esetben 15 szem bojlit szórtam felezve az etetésre, illetve egy marék tigrismogyorót, koncentráltan. Ajánlom, hogy egy törpés vízre érkező horgász nagyon keményre szárítsa ki a golyókat, és szigorúan keveset etessen, hogy ne hívja fel magára a törpék figyelmét nagy, intenzív etetéssel.

Behúzás után csend következett. Ehhez hozzá voltunk szokva, mert egy hatalmas, viszonylag kis halsűrűséggel rendelkező tavon legalább 24 óra kell hozzá, hogy megbizonyosodjunk róla, jó helyen van-e a csalink

Az első éjszaka eseménytelenül telt, viszont előttünk intenzív halmozgás volt, ez bizalommal töltött el. Késő délután egy örömteli hang ütötte meg fülemet. Igen, jól hallom! Kapásom van! Csónakba pattantunk és egy rövid 10 perces fárasztás után megszákolhattuk túránk első halát, egy majd 10 kilós tükröst. Jó kezdésnek könyveltük el. A pocakos tükör Green Sea bojlira csábult el.

Túránk első hala, remek kezdés.

Szomorú, hogy Magyarországon még mindig ott tartunk, hogy az emberek szájába kell rágni: oda helyezzük vissza ahonnan kifogtuk! Természetes vizeink állománya nem véletlenül tart ott, ahol.

Oda helyezzük vissza, ahonnét kifogtuk!

A nap hátralévő része ismét csendesen telt, de nem szegte kedvünket, reméltük, hogy a túra folyamán a nagyobb testű, darabos halak fognak jelentkezni.

Az éjszakát sikeres átaludtuk, kapás nélkül, viszont hajnalban a jelzőm hangjára ébredtem. A Mohr közelében lévő bójámról jelentkezett a kapás. Sajnos „csak” egy 4-5 kg körüli töves volt, de neki is örültünk, jelezve, hogy működik az etetés.

Reggelre ismét halat fotózhattunk

A kis töves Smoky Fish bojlira csábult el

A délelőtti órák észrevételeim szerint általában jól működnek ezen a tavon, ráadásul estére egy hidegfrontot jósoltak, így joggal voltunk bizakodóak a reggeli után.

Nem sokkal később erős, húzós kapásra lettem figyelmes. Gyorsan a hal után eredtünk csónakkal, majd kb. 40 méterre a bója után értük utol a halat. A fárasztás egésze alatt nagyon jól küzdött, és már 2-3 méteres mélységben egy nagy test kezdett el körvonalazódni. Később észrevettünk a hal oldalán nagy pikkelyeket, nyilvánvaló volt, hogy egy különleges hal akadt horgunkra. Pár perc múlva Dani megszákolta a pontyot, melynek nagyon örültünk! Alig hogy kiértünk a partra, a másik bot is elsült. Addig a halat a mérlegelőbe helyeztük és a másik hal után eredtünk. Ez egy kisebb példány volt, melyet már a csónakból visszaengedtünk, majd nekiláttunk a letárolt spanyolmintás fotózásának!

Igen! Egy különleges hal a zsákban.

Végre közelebbről is megtekinthettük a fenséges halat! A súlya nem sokkal 15 kg alatt maradt. Pont a fényképezést kezdtük el, amikor megjelent Boti József halőr, aki velünk együtt csodálta meg a spanyolos pontyot. Józsi mindvégig kellemes társaság volt, köszönjük ezúton is tanácsait. Beszéljenek a képek:

Egy igazi gyékényesi spanyolpikkelyes ponty.

A CFB Green Sea bojlinak nem tudott ellenállni az öreg potyka.

Remélem még találkozunk!

A délután folyamán Dani órái következtek, több 10-11 kg közötti pontyot szákolt, többnyire a partszéli etetéséről. Nekem a nap hátralévő részében 1-2 kisebb testű bojlifaló jutott.

Estére megérkezett a beígért hidegfront, nagy széllel, mely jelentősen felforgatta a vizet. Reménykedtünk benne, hogy egy jó időszak áll előttünk.

Készülőben a vihar, a szél már megérkezett.

Az éjszaka folyamán Dani tudott a partszélből egy 10 kilósat fogni, míg nekem az 5-6 kg közöttiekből jutott. A front nappalra elvonult és ismét nyári idő köszöntött ránk, de azért most sem úsztuk meg kapás nélkül.

Napközben sem unatkoztunk.

Éjszaka végre nekem is sikerült darabosabb halat elcsípnem, ismét a Green Sea lendült akcióba és egy 10 kg körüli tükröst fényképezhettünk.

Picivel 10 kg alatt maradó tükrös, megint a Green Sea.

1 óra környékén ismét húzós kapás a Green Sea-re és ismét egy 10 feletti halat szákoltunk. Mivel a kevés alvástól nagyon kimerültek voltunk, ezért a fényképezést másnap reggelre halasztottuk.

13 kilós töves, nagyon jól harcolt.

A szomszédban pecázó osztrák sporttársak is nagyon szép eredménnyel büszkélkedhettek aznap reggel. Gyönyörű, 15 kg feletti halakat fogtak.

Marcel, Daniel és Otto, nagyon jó barátságra tettünk szert velük.

Mivel a kotrógép melletti 3 méteres púp nem úgy muzsikált, ahogy szerettem volna, ezért úgy döntöttem taktikát váltok. Egy másik, 7 méteres púpra tettem át a szereléket, amit Red Liver bojlival kezdtem el etetni. Pár óra múlva szintén váltanom kellett, ugyanis már a harmadik kis pontyomat szákoltam és engedtem vissza a Red Liveres etetésről. Úgy gondolom, hogy az intenzív Red Liver felhívta magára a figyelmet és rengeteg kis pontyot vonzott be a púp környékére.

Red Liver+Deep Sea World pop-up

Végül is úgy döntöttem, hogy egy nagyobb és ízvilágban nem sokban eltérő, de jóval naturabb csali mellett teszem le a voksom. Ez a 30 mm-es Krill volt. Nem sokkal később már darabosabb halakat szákolhattam

8 kg-os tükrös a Krillre.

11 kilós töves szintén a Krillre.

A másik botomon úgy döntöttem, hogy kipróbálom a Red Armyt, hátha sikerül vele valami nagyobb testű halat megfognom, és áthelyeztem azt is egy másik púpra.

Dupla Red Army egy Deep Sea World pop-uppal kikönnyítve.

Mindketten reménykedtünk benne, hogy a túra vége felé közeledve sikerül még egy 15 kg feletti halat megszákolni. Rövidebb kapásszünet után az utolsó előtti nap reggelén Daninak lett erőteljes húzós kapása egy olyan helyről, ahonnan eddig még nem fogtunk halat. Nagy vihar közeledett felénk, a távolban már villámlott, miközben robogtunk a hal fölé, ami szintén egy partszéli helyről érkezett. A vihar csak közeledett, de 15 perc fárasztás után a hal még mindig tartotta a 12 méteres mélységet. A második negyed óra után Dani egy picit szorított a féken és a hal egyszer csak megindult felfelé. 2-3 méterre lehettünk a hal felett, amikor hirtelen egy hatalmas, hosszú sárga test kezdett el körvonalazódni a vízben. Mindkettőnknek keze-lába remegni kezdett, majd nem sokkal ezután alátoltam a merítőt. Kifele már csepegő esőbe csónakáztunk, majd a halat letároltuk, mivel egy hatalmas vihar ért oda fölénk. Közel 1,5 órán keresztül szakadt az eső, majd amint elállt, nekiláttunk a hal fényképezésének. A hal valódi méretei csak a bölcsőben tárultak elénk. Több, mint méteres nyurgát sikerült fognia Daninak, ami úgy gondolom méltó ajándék, ettől a nehéz víztől. A gyönyörű halat a bánya munkásai is megcsodálták.

Dani méteres nyurgája, 15 kiló felett, brutális kondiba volt. Öröme rám is pozitívan hatott.

Miután visszaengedtük a halat, szomorúan vettük tudomásul, hogy már csak egy éjszakánk van hátra. Délután még sikerült egy kis spanyolpikkelyes pontyot fognom, utólag kiderült, hogy ez volt a túra búcsúhala.

Búcsúhalam, mely ismét egy spanyolos.

Véleményem szerint a túrát jó eredménnyel zártuk, mindketten maximálisan odatettük magunkat, és egy nagyon szép nyári élménnyel gazdagodtunk. Ezen horgászat bizonyítja, hogy kellő felkészültséggel, helyismerettel és egy adag szerencsével természetes vizeken is szép eredményt érhetünk el. A túra folyamán sok féle bojlival próbálkoztam, de egyikben sem tudtam csalódni. A Green Sea és a Krill bojli volt az, ami kiemelkedően jól teljesített. Köszönet Horváth Csabának a csalikért, a támogatásáért és a töretlen bizalmáért!
Köszönetet mondanék még Horváth Dániel barátomnak a segítségéért és azért, hogy jobbá tette a horgászatomat jelenlétével!
És végül hálámat szeretném kifejezni édesanyámnak és édesapámnak, akik támogattak. Nélkülük nem lehetett volna ilyen csodás nyaram!

Írta: Bocskai Marcell

Fényképezte: Bocskai Marcell, Horváth Dániel