A 2016-os szezon számomra lassan indult. Egy-két rövid pecát leszámítva az első komoly horgászatomra április végén került sor. Az időpontot már egy hónappal hamarabb kitűztük egy barátommal. A kiszemelt víz egy vadregényes elszigetelt holtág. Az indulás előtti héten a társam lemondta a horgászatot. Sajnáltam, hogy nem tud velem tartani. Aludtam egyet a dologra és úgy döntöttem, hogy egyedül is nekivágok. Indulás előtt 2 nappal újabb rossz hírt kaptam. A holtág közelében lakó rokonom közölte, hogy az elmúlt héten lehullott csapadék miatt a tavasszal jónak számító helyek megközelíthetetlenek.

Nem tudtam mitévő legyek, az idő is nagyon szorított. Abban biztos voltam, hogy horgászni fogok!  A lehetséges alternatívákat átgondolva és pár telefon után egy kavicsbánya-tó mellett döntöttem. A holtágra szánt csalik mentek a fagyóba, Csabinak hála az utolsó pillanatban megkaptam  az új csalikat. A felszerelést is átvariáltam egy kicsit. Bár semmi nem úgy alakult, ahogyan terveztem, de már úton voltam a vízpart felé…

Nagy víz, rengeteg lehetőség…

Korábban már horgásztam ezen a tavon, bár tavasszal még nem. Nyáron és ősszel sem egyszerű itt halat fogni. A tó mérete és változatos medre sem mondható hétköznapinak.

Érkezésem után hosszú ideig csak álltam a parton és csodáltam a hatalmas vizet. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, mert egy egészen más típusú taktikával készültem egy egészem más jellegű vízre. Pár perc agytorna után összeszedtem a gondolataimat és nekiláttam a pakolásnak.  Táborállítás és a felszerelés elrendezése után igyekeztem minél hamarabb a vízen lenni. Meglepetésemre a víz hidegebb volt, mint amilyenre számítottam. A helyek kiválasztásánál törekedtem arra, hogy különböző mélységekbe helyezzem a csalikat. Elsőszámú célpontjaim a sekély púpok és platók voltam. A tó mérete és mélysége miatt úgy gondoltam, ezeken a részeken hamarabb táplálkoznak a pontyok és itt becsaphatom őket. Két fajta bojlival készültem, RedArmy és Krill. 20-as és 24-es méretben, plusz néhány kiló mogyoró. A RedArmy a kedvenc csalijaim közé tartozik és ezen a vízen is fogtam már vele szép halakat. A Krillel sok tapasztalatom még nem volt, de jellege miatt jó választásnak gondoltam erre a víztípusra.

Imádják a pontyok!

Szerelékeim

Álcázott szerelék

Számtalan jó helyet találtam, ebből tízet jelöltem meg. Úgy terveztem, kereső horgászattal kezdek és 24 óránként új helyre rakom szerelékeimet, ha nincsen kapásom. Ezt a taktikát gondoltam a legjobbnak ebben a felmelegedő időben. Az első két nap csendesen telt, ami teljesen normális egy ilyen jellegű tavon. Nem voltam türelmetlen, egyszerűen csak élveztem azt, hogy kint lehetek a természetben és pihenhetek.

Naplemente

Délelőtt éppen készülődtem a frissítéshez, mikor az egyik jelzőm csippant. Mire odasétáltam, már folyamatosan húzta. Be a csónakba és indulás. Hamar a hal fölé értem, ez a szerelékem volt a legközelebb a parthoz, egy plató tetején, 1m-es vízben. Mikor sikerült a halat utolérnem, éreztem, egy testesebb hal van a zsinór másik végén. A kemény fárasztást eközben a semmiből támadt viharos szél tette még nehezebbé. Akkora hullámok támadtak, hogy erősen kellett kapaszkodnom a bot markolatába, másik kézzel pedig a motorba. A fárasztás sikeresen zárult és egy szép tükröst tudhattam a merítőben. Nem volt időm megnézni, próbáltam minél hamarabb a partra érni. Egyedül voltam, ezért önkioldóval készítettem a képeket, majd visszaengedtem ellenfelem. Soha rosszabb kezdést!

Első halam

A szél már viharossá fokozódott, nem próbálkoztam a szerelék visszahúzásával. Újabb kapásom volt az egyik távoli szerelékemen. Dilemmába estem. 350m-re voltam a helytől. Elgondolkoztam, hogy biztonságos-e a vízre mennem. Végül csónakba szálltam és igyekezem a hal irányába. Ezt a halat is egy sekély platóról fogtam, a csali 1 szem Sunshine PopUp volt Hinged Stiff Rig-en felkínálva. Újra sikeresen partra értem.  Szerettem volna lefotózni, de nem akartam húzni az időt és sokkolni a halat… ezért azonnal visszaengedtem.

SurfTime

Hibátlan akadás

Engedd szabadon, hogy ott éljen tovább ahová tartozik...

Szerelékeimet ez után már nem tudtam újrahúzni a viharos északi szél miatt. Később az eső is szakadni kezdett. A második sátorba kényszerült nap hajnalán, a szél egyik pillanatról a másikra megállt. Nem is tétováztam, vízre tettem csónakom és már igyekeztem is a korábban megjelölt helyek felé. Újra a helyére került minden. Éppen a táborom rendezgettem mikor, a fél órával korábban behúzott botom orsójáról iszonyatos tempóban fogyni kezdett a zsinór. Irány a hal után! A zsinórom elakadt két kagylóval sűrűn benőtt púp tetején is, de az előtét zsinór bírta. Élmény volt szákba terelni a kis tövest a 2 nap kényszerpihenő után. A szerelék visszakerült a helyére, a halat kivittem a partra, készítettem pár fotót, aztán szabadon engedtem.

Vihar utáni töves

Ő is napozott

A sátorban kényszerült napok után a parton ülve élveztem a tavaszi napsütést és a ruháimat is sikerült megszárítanom. A következő két napban folyamatosan fogtam a pontyokat, egészen 14kg-ig. A helyek, a szerelékek és az etetési taktika is egyaránt működött, nappal és éjszaka is fogtam a pontyokat. Nappal a sekély púpok és platók működtek, sötétedés után a törésoldalak adták a halakat. Koncentráltan etettem 2-3 marék bojlit és egy lapát mogyorót. Ilyen típusú vizeken a precíz helykeresés és etetés a legfontosabb. Felesleges olyan helyeken szoktató etetés kialakítani, ahol nem járnak a pontyok. A tóban élő korlátlan mennyiségű táplálék miatt nincs is értelme. Ha megtaláljuk azokat a részeket, amelyeket járnak a halak, az már fél siker.

Etetésem

Érintetlen töves a bányából

Favorit szerelékem

Nincs két egyforma naplemente…

Horgászatom a végéhez közeledett. A naplementét nézve gondolkoztam el azon, hogy milyen fantasztikus horgászatban volt részem. A tükörvízen többször is láttam pontyfordulást az egyik etetésemnél. Sötétedés után is hallottam ugrásokat a bójám irányából. Mire egyszer csak csippant a jelzőm. Sebesen elindult én pedig utána eredtem! Mozgásából tudtam, hogy egy testesebb hal vette fel a csalimat. A küzdelem végén egy öreg tükröst meríthettem. Mosolyom a fülemig ért, hosszú ideg néztem a merítőben. A partra érés után a fotózásban nem akart részt venni. A hosszú fárasztás után is még igen jó erőben volt. Sikerült 1-2 képet készíteni aztán útjára engedtem.

Öreg tükrös

Ami az utolsó éjszaka történt, az szinte hihetetlen. Tizenkét kapásom volt és 12 halat szákolhattam. Ezen a vízen napi 1-2 kapás is jónak számít. Napkeltekor már remegtem a fáradtságtól, lefeküdtem aludni. Épp hogy elaludtam! Újra kapás, hirtelen azt sem tudtam hol vagyok... Összeszedtem magam máris, a csónakban voltam és csévéltem a zsinórt. A reggeli nap sugarainál felvettem a harcot a hallal. A hal elementáris erővel küzdött lent a mélyben. A bot folyamatosan karikába hajlott és az orsóm lassan engedte a zsinórt. Negyed óra után kezdett veszíteni erejéből, így már lassan-lassan átvettem az irányítást. Biztos voltam benne hogy egy hatalmas halat fárasztok. A csónakom alatt kb. 3m-es mélységben megláttam egy nagy tőpontyot a horgomon. Ilyenkor csalóka tud lenni, amit a víz alatt látunk, de már tudtam, hogy nem olyan nagy a hal, mint amilyenre gondoltam. Majd fél órás fárasztás után megadta magát és szákba tereltem. Ez a hal koronázta meg a horgászatomat, boldogan csónakáztam táborom felé. Egy barátom segítet a fotózásban, így nem kellet az önkioldóval bajlódnom. 

Őserő

Ittam egy kávét és pihentem egy kicsit a székemben ülve a táborbontás előtt. Visszagondoltam, hogy egészen más horgászatra készültem, egy egész más típusú vízen. Spontán jött a helyszín, egyedül vágtam neki a horgászatnak, mégis úgy érzem, egy eredményes horgászatot zárhatok és kihoztam belőle a maximumot. Lenyűgöző halakat cserkésztem be ezen a csodás és nem hétköznapi vízen. Bízom benne, hogy sokan keresik a hasonló kihívásokkal teli eldugott vizeket és már nem csak kilogrammokban mérik a pontyhorgászatot.

Hasonló kalandokat kívánok mindenkinek!

Üdvözlettel,

Békés Bálint

Carp Friend Baits Team - Barátságban a halakkal